Szeretnénk, ha ti is megismernétek azokat a kivételes embereket, akik nap mint nap velünk együtt küzdenek az állatokért, akár mint ideiglenes befogadók, támogatók vagy segítők, hisz sokféle módon lehet nekünk segíteni. 2013 januárjának cicás önkéntese Prókai Nanda, aki elsősorban ideiglenes befogadóként segíti munkánkat.

Miért és mikor csatlakoztál a Noé macskamentés csapatához?

Gyermekkoromban egyszer a barátnőmmel vásároltunk a papírboltban, majd a pénztárnál állva megpillantottunk egy plakátot: egy rajz, nem fénykép, csak egy rajz, egy szomorú szemű kiskutya, pórázon kikötve egy villanyoszlophoz, föléírva, hogy „Nobody loves me”. Sírva jöttünk ki a boltból, pedig csak egy rajz volt. Azóta felnőttem, vidékről Budapest mellé költöztem, s az utam (szerencsére) keresztezte a Noé Állatotthon kapuit, így a plakátból valóság lett. Először csak kijártam segédkezni, majd örökbe fogadtam egy boxerkeveréket, elkezdtem kutyákat ideiglenesen befogadni, s élveztem, hogy a sanyarú sorsú kis ártatlan lelkeken ténylegesen segíthetek, boldoggá tehetem őket, s hozzásegíthetem őket egy jobb,
boldog gazdis élethez. És akkor találtam az utcán egy elfekvőben lévő macskát. Egyből tudtam, kitől kell segítséget kérnem, s mivel a macskás lányok nagyon rendesek voltak, így gondoltam, macskás fronton is megpróbálok segíteni, így lettem cicás ideiglenes befogadó is. Jelenleg 6 macska és 2 kutya él nálam 2 saját kutyám és 2 saját macskám mellett.

Mióta és miért szereted az állatokat?

Mióta kinyitottam a szememet ezen a világon, imádom az állatokat. Gyerekként, mikor mindenki babázott, én már akkor is a plüsskutyámat vittem le a játszótérre hintáztatni. Már a szüleimnél kisírtam magamnak kutyát, s tudtam, amint a saját életemet fogom élni, mindig helye lesz a szőrösöknek az életemben, így lett az első saját kutyám, Zulu, a törpe schnauzer. Pár év múlva egyszer lementem boltba, s mikor onnan kijöttem, az ajtóban egy kiscica ült. Lehajoltam hozzá, megsimogattam, ő meg egyből felugrott az ölembe. Körbenéztem, hol lehet a gazdi, aztán kapcsoltam, hogy ez egy macska, nem kutya, akit lehoztak sétálni. Mit volt mit tenni, hazavittem magammal, ő lett az én első cicám, Cirmi. Mindkét első saját állatom azóta is velem él, s ők is nagy szerepet játszanak abban, hogy az ideiglenesen tudok befogadni állatokat, hiszen hihetetlen nyugalommal és szeretettel tudnak fogadni egy-egy újabb jövevényt, s bár látják, hogy nagy az „átjáróház” nálunk, de tudják, hogy tőlük soha, semmilyen körülmények között nem válnék meg. A Noétól örökbefogadott kutyám, később pedig a tőlük örökbefogadott macskám, Szaffi pedig az állandó játszótársat jelentik az újabb jövevényeknek.

Milyen ideiglenes befogadónak lenni és miért csinálod?

Nagy bánatomra a családom nem teljesen ért egyet az életvitelemmel, pedig én imádok így élni, bár ha választhatnék, inkább ne legyen ennyi meggyötört élet, ennyi segítségre váró, megkínzott, éhező, ázó-fázó ártatlan kis lény, akit meg kell menteni. De az érzés csodás, mikor egy ilyen sebzett kis szőrös először elkezd bízni benned, mikor egy-egy félős macska előjön a rejtekéből, s engedi, hogy megsimogassam, majd szépen lassan belebújik az ölembe, s elkezd dorombolni. Látni, amint a riadt kis szemecskéjük kinyílik a nagyvilágra, s újra elkezdenek bízni abban, aki anno bántotta, elzavarta, akitől hiába kért segítséget, csak otthagyta az út szélén, s újra elfogadja a simogatást az Embertől, attól az Embertől, aki a legnagyobb állat tud lenni a világon! Többen hülyének néznek, hisz néha magamra sincs időm, de ők nem értik, mit jelent nekem az, amikor egy meggyötört lélek rám néz, boldogan, amikor hónapok után rohan oda hozzám, s mosolyogva jelzi, hogy megismer, s köszöni szépen azt , amit érte tettem, de ő már boldog, van Gazdija. S ez a hála olyan hála, amire ember nem képes, ez a szeretet őszinte, önzetlen, mindenféle hátsó szándék nélküli, s örülök, hogy ennek részese lehetek. Néha nehéz, mert mindegyikük elvisz egy-egy darabot a szívemből, de nem tarthatok meg mindenkit, hisz nagyon sokan állnak sorba segítségért.

Mesélj arról hány cica fordult meg nálad?

Másfél éve vagyok macskamentő, s ezalatt az idő alatt 28 macska fordult meg nálam, közülük még 7-en nálam várják az Álomgazdi jelentkezését. Volt, akinek nem sikerült, volt, akinek későn jött a segítség, s a karjaimban halt meg, de szerencsére a legtöbbről elmondhatom, hogy azóta boldog gazdis cicaként tengeti a mindennapjait.

Külön élmény volt számomra Fekete Család, Mamacica 5 picike 1 hetes bébivel, akik nálam cseperedtek fel. Én segítettem kinyitni a szemüket, kezeltem őket náthával, s igazi „városi patkányként”, aki még soha ilyen kicsike állatot nem látott, egy csodaként éltem meg. Látni, ahogy Zafír mama a saját egészségét nem kímélve, csont soványan eteti a kicsinyeit, melegíti, óvja, tanítja őket, mindent megtesz értük, majd ahogy felcseperednek kinyílik, s megmutatja nekem a saját énjét, amikor már ő élvezi a simogatást, a játékot, de néha még
mindig megmosdatja 1-1 picinyét, sok anya példát vehetne róla.

Miért szereted a Noé Macskamentés Csapatát?

A Noé Macskamentő csapatát, de mondhatom, hogy az egész Noét azért szeretem, mert hasonszőrű emberekkel találkozhatok, akik nem néznek hülyének, ha elpityeredek 1-1 szomorú történet hallatán, akikkel együtt tudunk örülni 1-1 happy end-nek, s több barátra is szert tettem az évek során. A Macskás csoportban fantasztikus az az összetartás, ahogy ugrik mindenki, ha bármelyikünknek tanácsra van szüksége, ha bárki olyannal találkozik, ami új, számára ismeretlen probléma, közösen megoldjuk, ahogy együtt tudunk izgulni 1-1 szerencsétlenül járt mentvény eseténél, s tudunk örülni egymás örömének, legyen szó egy sikeres oroszlánszelidítésről, vagy akár egy jól sikerül kakiról az alomba. És ha ennyi hasonló gondolkodású, bár teljesen különböző ember összeáll egy bulira, az is jól szokott sikerülni, mert egy mi csapat vagyunk, ahol a fő cél, az állatok védelme, s ez hatalmas összetartó erő!

Köszönöm, hogy a Noé Családba tartozhatok.