Hát gyerekek, én ezt már nem bírom tovább. Kénytelen vagyok keményen fellépni a rendszer ellen.

A történet a következő: Én, Roni egy édestündérbújósjátékos kandúr vagyok. Egy főnyeremény. Az egy dolog, hogy kiraktak a tesókkal együtt egy dobozban valami „menhely” elé (fogalmam sincs az micsoda, én csak arra emlékszem, hogy először egy dobozba, utána egy ketrecbe kerültünk). A ketrec nem volt olyan rossz, kétlábúak szolgáltak minket, volt már velük dolgom, hanyatt vágtam magam és rögtön jöttek simogatni meg mondogatták, hogy „jajegyemaszívétdeédeskiscicavagy”. Aztán egyszer csak egy néni hazavitt engem. CSAK ENGEM. Óóóó hát azok voltak a szép idők. Finomakat ettem, senki nem nézte ki a számból a kaját, senki nem harapdálta a fülemet, bár én a néni kezét néha-néha megcsócsáltam. De aztán az „idegi anyám” (azt mondták így kell hívni) kórházba került, nekem pedig onnan is el kellett jönnöm.



Egy jóval fiatalabb kiadású kétlábú lány jött értem és vitt haza. Ott sem volt macska, sokat játszottunk, együtt aludtunk minden szuper volt. Pár napra rá jött az első sokk, név szerint Monty.



Hát az egy ritkaidegesítő kis mitugrász volt. Feleannyi idős sem volt, mint én, nem rendelkezett akkora bölcsességgel sem mégis akkora szája volt, hogy egy egész ló belefért volna. Azért én (mivel nagyon jó fej vagyok) megtűrtem magam mellett, úgyis hiányzott már, hogy jót játsszak egy fajtárssal. Miután annyira megszerettük egymást, hogy együtt is aludtunk Ő elköltözött. Nem is, akárhova hanem a nagy betűs GAZDIHOZ!



Ekkor megint egyedül maradtam, de csak egy pár napig, mert megérkezett a következő négylábú, Füstli személyében. Ő nem volt annyira idegesítő, korban inkább hozzám illett (persze én még nála is bölcsebb voltam), egész hamar összebarátkoztunk. Ő még mindig velem lakik, hatalmasakat játszunk, az egész lakást szétszedjük, mosdatjuk egymást. Mivel megígérte, hogy nem fogja elolvasni, amit Nektek, írok, elárulok egy titkot: szerintem Füstli egy nagyon jó barát.



Na de az kérem szépen, hogy ma idehoz a kétlábú lány még egy macskát az már egész egyszerűen tűrhetetlen! Ráadásul Cédruson (mert a lány így hívja) látszik, hogy egyáltalán nincs beszarva tőlem, nem úgy, mint az előző két új lakó. Egyfolytában fúj, lemorog (ENGEM!!!) aztán továbbáll mintha mi sem történt volna. Én meg csak nézek tátott szájjal hogy ez most micsoda? Mit képzel magáról ki ő?



A lány egyik nap azzal a hírrel jött oda hozzánk, hogy lehet Fütlinek is lesz gazdija. Én nagyon elkeseredtem. Miért van az, hogy én ilyen állandó lakó vagyok az ideiglenes szálláson. ÉN!! Hát nézzetek rám. Nem vagyok szép? Dehogynem! Nem vagyok okos? Hogyne lennék, hát mondtam, hogy minden macskánál okosabb és bölcsebb vagyok. Ráadásul bújós és játékos is tudok lenni egyben. Mi ez, ha nem adottság? Akkor kérdem én: miért vagyok még itt? Sajnos nemrég megtudtuk, hogy vaklárma volt, Füstike gazdi jelöltje eltűnt valami „süllyesztőben”. Figyu Leendő Gazdi, én megígérem, hogy pár finom falat, simogatás és játék ellenében elfelejtem neked, hogy ilyen sokáig várakoztattál, csak gyere máááááááár!!! Nem szeretnék megint én maradni utolsónak. Az se baj, ha nálad van már egy kutya vagy egy macska, összebarátkozom velük. Igazából a lány szerint Cédrussal is pár nap múlva hatalmas pajtik leszünk.

Mivel ritka aranyos vagyok, szólok pár szót a két lakótársam érdekében is. Füstli azt kérte, hogy próbáljak a lelketekre hatni, mert ő nagyon szeretetéhes és bújós kandúrka. Az Ő előélete még az enyémnél is rosszabb, egy égő házból szedték ki. Hú, öcsém, nem lehetett kellemes. Füstli azt üzeni a leendő gazdijának (aki már biztos írja az e-mailt…), hogy egy kis szeretetért cserébe Ő nagyon jó cica lesz (na persze bizonyos keretek között) és meghálál majd minden simogatást.

Cédrust annyira nem ismerem, de a lány azt mondta, hogy imádnivaló kisfiú. Úgy hallottam, hogy Őt egy kutya kergette fel egy fára, utána került a menhelyre. Szerintem kicsit kövér, és nekem senki ne mondja, hogy csak férfias, mert a férfi ÉN vagyok. Láttam ma, ahogy a 20 játékot végig próbálgatta, már-már beálltam volna mellé játszani, ha nem lennék most megsértődve, amiért ideköltözött.

Tehát ha bármelyikünkbe beleszerettél (és mért ne tetted volna ugyebár) akkor kezdd el írni az e-mailt a macskamentes@noeallatotthon.hu címre. Mindhárman oltva vagyunk, és teljesen szobatiszták. Füstlivel szívesen megyünk kutya, macska mellé, de szerintem Cédrus a történtek után nem akar többé látni egy Farok csóválót sem.

Na, záporozzanak azok a levelek! Amíg nem találkozunk addig is sok dorombolást küldünk:

Roni



Füstli



Cédrus