Sziasztok!

Már nagyon-nagyon régen nem hallottatok felőlünk. Ennek több oka is van, az első és legfontosabb, hogy Cicmók ma már Bronco. Szuperhős egy szupergazdinál. A hírek szerint hozza a formáját. És ez a forma továbbra is a kerek. A többi ok nem is lényeges…

Miután Cicmókom kiköltözött, nem sok időm volt kipihenni őkelmét. Hiszen beköltözött hozzám új albérlőként Hurrikán. Ő is fiú, és természetesen ő is fekete-fehér. Pedig esküszöm, nem gyűjtöm őket. Aki meghallja a nevét, azonnal kérdezi, hogy egyben van-e még a lakásom. Hát az az igazság, hogy mióta itt van, mindig fel van törölve a por a komód alatt. Hurrinak, ha lenne kobzosa, akkor a „Bátor Sir Robin” dalt énekelné neki. Remélem értitek, mire gondolok… Szóval az első két-három hétben gyakorlatilag olyan volt, mintha itt sem lenne. Beköltözött a komód alá, oda szervíroztam neki mindkét étkezését, egyedül az alomig volt hajlandó - szó szerint - elkúszni. Azóta eljutottunk odáig, hogy már alig-alig kapom rajta a fejvesztett menekülésen, és a többiekkel együtt eszik a konyhában. Sőt, időnként a kaja kedvéért dörgölőzik a lábamhoz. Már persze amikor van kedve enni. Ez sajnos elég ambivalens, vagy nagyon zabálna, vagy a husikán kívül nem kell neki semmi. A zabálás nagyon örülünk dolog, mert nem véletlenül került ő is be hozzám.



A kifutón, azt vették észre a lányok, hogy Hurrikán csak fogy és fogy, pedig az étvágyával nincsen semmi gond. Egyszóval gyanúba keveredett. És sajnos az eredménye FIV pozitív lett. Persze abból a szempontból szerencsés, hogy így ő is melegben lehet ebben a cudar időben. Minden más szempontból ez azért elég nagy szívás.



Egyébként tudjátok, hogy mi az a betegség, amit az emberi vírusfertőzés után szabadon macska aids-nek hívnak? A FIV alias feline immundeficiency virus, vagyis magyarul a macskák immunhiányos betegsége nagyon sokban hasonlít a humán változatra. Abban is, hogy más fajokra nem veszélyes. Mint ahogy a HIV-et sem kaphatja el egy kutya, a FIV sem veszélyes az emberekre, vagy más háziállatokra. Csak a macsokra. És sajnos nincs még ellene védőoltás. Ezért FIV-es cica nem kerülhet kapcsolatba egészségessel. Másik fertőzött cicának viszont nyugodtan lehet társa, hiszen egymás állapotán már nem változtatnak. Így lakhat itt nálam Sir Csi és Hurrikán együtt, és lehetnek akkora haverok, mint amekkorák. :)

Az aids-es cicákkal a betegség tüneteinek megjelenéséig egyetlen teendő van, az immunerősítés. Egyébként pontosan ugyanúgy működnek, mint egészséges társaik. És ez a tünetmentes időszak, ugyanúgy, mint az emberi fertőzés esetén, évekig is eltarthat. Hurrikán (és Cicmók) jelenleg nem produkál FIV-es tüneteket. Se a gyávaságot, se a krónikus lopkodási vágyat nem vagyok hajlandó annak tekinteni. Sir Csi már más tészta. Neki sajnos van valami a fejében (a damilon kívül, ami a füleit tartja a helyén), ami nem odavaló. Hogy micsoda, azt nem tudjuk, nem néztünk bele, mivel változtatni ezen már nem lehet. Ő már világ életében egy defektes, zsémbes kis monyóka lesz. Egyébként esküszöm, én még ilyen kedves cicával nem találkoztam. Annyira tündéri, hogy még hülye történeteket sem tudok mesélni róla.

Dumál, bújik, szeret mindenkit. Elém jön, ha hazajövök. Mostanában alig tud dönteni, hogy velem aludjon, vagy Hurrikánnal, úgyhogy gyakran kucorodik be inkább a gyógyós kutya mellé. Ideális cica, na. Még amíg az. Szteroidokkal próbáltuk stabilizálni, de mostmár négy hónapja nem kapott új adagot és stagnál az állapota. Cserébe viszont az immunerősítők mellé neki B vitamint (milgammát) is kell szednie. Ami remekül egyben tartja a kis bogyókát. Persze az eddig fennálló tüneteit ez nem szűnteti meg. Szörcsikém ugyanis nem érzékeli rendesen a jobb oldalát. Nem tud például jobbra kanyarodni, mindig balra kerül.

És gyakran úgy pakolássza a lábacskáit, mintha tükörjégen sétálna. Én nagyon szeretem őt, annyira, hogy összeszorul a torkom, ha rá gondolok. Mert nála már nem lehet tudni, hogy napok, hetek, vagy hónapok szeretetét fogja valakinek ajándékozni. Én már kaptam tőle 7 hónapnyit. Sokáig kitartana, és nem vagyok önző, más is kipróbálhatja.





Szóval kedves gazdijelöltek, én most tényleg meg vagyok áldva két esélytelennel. Mert Hurrikán ugyan jól van, látszik a kis ravaszdi pofáján, hogy jófej és okos (… és tolvaj), csak valaki rettenetesen összetörte a lelkét. Mindhárman (én, Szörcsi, meg a Patkó kutya) igyekszünk neki bebizonyítani, hogy lakásban élni jó, de még mindig nem hiszi el. Ugyanúgy, ahogy azt sem, hogy a kézből nem pofon jön, hanem simi. Arra már kezd rájönni, hogy ha a kutyából pofon jön, akkor vissza lehet ütni. És már az is leesett neki, hogy ez csak játék, és senki nem fogja átharapni a torkát. Arra is rájött, hogy a radiátor jó meleg, és az ágy meg puha, de még elrohan, ha megmozdulok. Olyan hely kéne neki, ahol nyugi van, és ahol egy (vagy több) türelmes gazdi megtanítja neki, hogy szobacicának lenni jó. Sokkal jobb, mint utcán lakni. És nem csak azért, mert van kaja. De ha őhozzá jönne látogató, biztosan a lakás legmélyebb pontjáról, a komód alól kéne elővakarni. Nem bújna, nem haverkodna, csak rettegne, hogy valaki megint bántani fogja. Senki nem hinné el neki, hogy élete társa lehet.

Itt a Noén már sokszor bebizonyosodott, hogy lehetetlen márpedig nem létezik, és hogy nincsen olyan, hogy valaki esélytelen. Megmutatjátok ennek a két sok vihart és bántódást megélt kandúrkának, hogy ez tényleg így van? Én számítok rátok. Sir Csi persze nem, mert nincs hozzá esze, Hurrikán meg úgysem hiszi el. Meg kéne őket győzni!



(szigorúan abc sorrendben: )
Hurrikán, Nóri, Patkó és Sir Csi :)