Nem árulunk Zsákba Mannát!

Csókolom, Manna vagyok. Na nem a mennyei, hanem a tetőtéri. Ott laktam ugyanis egy ketrecben. Elég sokáig, bár nem nagyon tudom hány napig, mert olyan egyforma volt ott minden nap. Reggel amint meghallottam, hogy felkelt ideig anyu az alattam lévő szinten, torkomszakadtából visítani kezdtem, nehogy megfeledkezzen rólam. Persze ilyen soha nem fordult elő, de azért azt "sohase lehessen tudni". Ilyenkor idegi anyu feljött, kitakarított nálam és hozott finom kaját, meg friss vizet. Először mindig valami krémes állagút adott, amibe folyton más és más gyógyszert rakott, de azt hitte nem veszem észre, mert mindig szó nélkül megettem. Azt mondta, erre azért van szükség, mert még a doktor bácsik sem tudják, mitől megy a hasam már több mint 3 hete.. pedig már sokszor jártunk orvosnál is, de ilyet még nem láttak, mert már minden olyat adtak nekem, amitől más cica már régen nem kakilna ilyen folyékonyat. Na persze én MÁS vagyok...

Aztán egy napon megint beraktak a hordozóba és elindultunk már sokadszor a doktor bácsihoz. Anyu rárakott a mérlegre, mert szerinte szépen kigömbölyödtem az elmúlt hetekben, és tényleg többet mutatott. Ezek szerint használt a legutóbbi gyógyszer és maradt bennem is kaja, nem ment mind kakiba... izé kárba. Aztán leborotválták az egyik lábamon a szőrt és megszúrtak kicsit, én ezt is szó nélkül tűrtem, aztán visszaraktak a dobozomba és vártunk. De annyira érdekes volt a rendelőben, hogy végig csendben voltam, ami tőlem nagy szó. Egyszer csak anyu nagyot sóhajtott és úgy tűnt örül, aztán elindultunk haza.



Útközben elmondta, hogy teszteltek engem cica AIDS-re és leukózisra és negatív lettem, így végre leköltözhetek a többi cica közé. Hurráááááá!! Hogy mégis miért vagyok én más? Úgy tűnik, hogy a hasnyálmirigyem nem működik jól, ezért nem tudok úgy emészetni mint a többi cica, és ezért kell minden nap reggel és este gyógyszert szednem a speciális ropi mellé, hogy a kakim ne legyen folyós. Sajnos ezt a betegséget nem lehet teljesen meggyógyítani, de én ettől még teljesen jól érzem magam. Azt mondja anyu, sőt még ideig apu is, aki néha helyettesíti anyut, hogy egy tündér vagyok. Úgy bújok, hogy még a kaját is ott hagyom, pedig azt nagyon szeretem ám!

Játszani sem akarok, csak bújni és bújni, na meg dorombolni. Mivel én egy olyan gazdit szeretnék, aki életem végégig velem marad és adott esetben gyakrabban visz dokihoz (amit ugyan úúútálok, de amikor végre kiengednek a szállítódobozból, már rendben-csendben tűröm, amit velem csinálnak), mint egy átlagos cicát, ezért nem árulok zsákba Manná...izé macskát. Olyan jó lenne a Karácsonyt rácsok nélkül tölteni!



Ha úgy gondolod, Te bevállalsz így is és adsz nekem egy esélyt, itt tudsz levelet írni nekem: macskamentes@noeallatotthon.hu. Ígérem megpróbálok nagyon jól viselkedni és mindig rendesen beveszem a gyógyszerem. Rajtam nem múlik!

Manna