Sziasztok Nénik és Bácsik. Az én nevem Rubin, bár itthon az idegi mami, csak bal hátsónak hív. Nem tudom, ez valami autós vagy fogdokis szakszó lehet, de ő a lábamra érti, amit még nem annyira tudok rendesen használni. Nem tudom mi történt, nem emlékszem, csak arra, hogy nem tudok járni, csak a mellső két mancsom mozog. Bekúsztam egy kertbe és nagyon féltem, hogy futok el, ha valaki bántani akar. Eddig se szeretett senki. Félek az emberektől de az a néni, akihez bekúsztam, aranyos volt és bevitt magához.
Aztán magába beszélt, meg mintha valami Noét is említett volna és betett egy táskába. Ő hordozónak nevezte és mondta, hogy elmegyünk doki bácsihoz. Nem tudtam mi az és nagyon féltem is tőle. Bár félelmetes volt ahova mentünk, zöld köpenyes emberek megtapogattak, mindenfélét csináltak, de aztán kaptam egy rácsos házat, pisi hellyel, puha párnával és hamival, ami nagyon jól esett. Mikor hozzám értek fújtam, mert féltem, hogy bántanak, de nem. Nagyon kedvesek voltak. Idővel elkezdett mozogni jobb hátsó és elkerültem egy másik rácsos házba, máshova.
Ott is kedvesek voltak velem, mondták, hogy ne féljek, de könnyű azt mondani.
Végül megint elvittek valahova, már kezdtem unni. De ez más volt, itt is volt rácsos ház, de kellemesebb volt, mint az eddigiek. Volt benne egy házikó, gyorsan bebújtam és fújtam. Ott is volt már pisi hely és hami. A lány mondta, hogy ő az idegi mami. Mondtam, kit érdekel, most fújok, de nem érdekelte. Többször kivett és megsimogatott. Féltem, de aztán egyre jobban tetszett ez a simi dolog. Végül fura hangok törtek fel a torkomból, mosolygott is rám az idegi, hogy: - jé te dorombolsz. néztem is, hogy - he mit csinálok? Rájöttem, akkor csinálom, ha megnyugszom és jól érzem magam. Aztán jobban lettem, jobb hátsó működött, de bal még lógott.
Minden nap kapok gyógyit a kajába és asszem hat. Már nem vagyok rácsos ház lakó, mászkálok, játszok és bal hátsó is kezd engedelmeskedni. Már nem félek annyira, az ágyon alszok az idegi mamival. Mindig mondja, milyen szép vagyok és hogy hamar lesz gazdim. Azt hittem ő az, de mondta, hogy ő csak átmenetileg az, míg olyan gazdit nem talál nekem, aki egész életemben szeret majd és vigyáz rám. Van neki több cicája, jól megvagyunk, azt is bírnám, ha egy ilyen, mint én lenne ott ahova megyek. Az emberekkel még kicsit hadilábon állok, félek tőlük, de ahogy idegi mondja, egész hamar oldódom, de azért idő kell nekem. Szóval, ha szeretnél egy ilyen álomszép kiscicát mint én, türelmes vagy és vállalsz bal hátsóval együtt, írj.
macskamentes@noeallatotthon.huRubin
Már gazdis!
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.