Kedves Noé,

A hozzátok került Bogyesz&Mogyesz cica testvérpárnak találgatások szerint mostanában lehet az első születésnapja... ebből az apropóból ragadtam billentyűzetet, hogy beszámoljak arról, milyen is az élet számukra a Noén túl. Bár ők sokkal hitelesebbek lennének, beszélni és írni még nem tudnak, pedig okos kis lények, de így kérlek fogadjátok el az én nézőpontomból :)

Mogyesszel kezdem, aki ma Cicca - tudom, nem túl fantáziadús, de az egyszerűség híve vagyok - hiszen ő lelt nálam elsőként otthonra... és tényleg elsőként, mert sosem volt előtte cicám. Félénk kis állatka, nagyon lassan barátkozó - tippek szerint kb. 3 hónapos - cicus volt, 1 hétbe is beletelt, mire magától odajött hozzám - és ahhoz is vagy 20 percig feküdtem szemtől szemben vele, míg apró centiméterenként közelített. 1 hónap után már az ajtóban várt és egyre nagyobb biztonságban érezte magát. Azóta sem lett egy szuper-barátkozós típus, nem az a fajta hízelkedő, aki mindenki ölébe bemászik, sőt egyáltalán nem mászik ölbe. De olykor odabújik, hogy együtt aludjunk el és reggel, ha megszólalt már az ébresztő óra, ő is jön és régebben a lábujjaimat, ma már az arcomat lökdösi finoman a kis mancsával, hogy hahó, ideje felkelni :)

Különös kalandokat is megéltünk együtt, az életem egy fordulatot vett, amikor is másfél hónapig a Mecsekben szinte az erdőben éltem egy kis házban - Ciccát nem akartam másra hagyni, így megtapasztalhatta a kinti cica létet. Csoda volt látni ahogy megtanul fára mászni, ahogy először találkozik "terepen" egy másik macsekkal, ahogy felfedezi a bogarakat, rovarokat, növényeket, esőt, napot, szelet... Persze nem kevés aggodalmat is megéltem, a szobából a vadonba elég nagy volt a váltás, de jelentem túléltük a vadont, Cicca is csak egyszer szerzett egy támadás során 8 napon belül gyógyuló sebeket. Nagyon bensőséges idő volt ez, átlag napi 20 órát töltöttünk együtt másfél hónapon át.

Testvére, korábban Bogyesz sorsa kevésbé idillikusan alakult :( Mikor Ciccát örökbe fogadtam, testvérét épp kezelték fertőzéssel, gombával... ezért is lettek szétválasztva, hogy ne fertőzzék egymást. Bár nem gondolkodtam több cicusban, azért figyelemmel kísértem Bogyesz sorsát, nekem a család és a testvérek valahogy sejtjeimbe égve fontos... Örültem nagyon, amikor örökbe fogadták. És annál jobban elkeseredtem, amikor visszaadták, mert ritka betegség jött ki nála :( Első ideiglenesük befogadta és végigcsinálta vele a roppant bonyolult műtéteket. Pár hónap alatt 5 (!!!) műtéten esett át. Immár egészségesen újra örökbefogadóra talált. Öröm-öröm... aztán csalódás a köbön. 1 hónap sem telt el és visszapasszolták a Noénak nem is minősítem milyen indokkal.

Mikor megláttam újra az örökbe fogadhatók között, egész egyszerűen nem hagyhattam tovább. Írtam, visszahívtak... és másnap már nálam töltötte első estéjét. Nos ő sem a barátkozós fajta, Ciccával sok mindenben hasonlatosak :) A neve - továbbra is az egyszerűség híveként - Tesó lett :)

Az első napokban Cicca ki sem engedte szegénykémet az ágy alól, de aztán hamar megbarátkoztak egymással és mindmáig sokat játszanak, bunyóznak vagy épp kényeztetik egymást.

Tesó sem hízelkedős, de vagányabb mint a mára már szép nagyra kerekedett kandúr bátyó :) Számára kezdetektől ott volt Cicca így a hozzám való közeledése lassabb volt, a bizalma elnyeréséhez sok-sok türelem kellett. Így 3 és fél hónap után már elmondhatom, hogy ő is az ajtóban vár és hagyja magát simogatni, hogy mögém fészkeli magát a dolgozó széken, amikor a gépnél foglalatoskodok és a derekam melegében szundít, éjjel pedig a lábamnak dőlve pihen. A műtéteknél használt fertőtlenítő narancssárgára festette a bundáját, de mára az is szépen "lekopott" és gyönyörű fehér a pocakja a lábacskái. Meg is erősödött, a szőre puhább és fényesebb. Kíváncsi kis kalandorrá vált :) A következő hetekben valamikor elmegyünk kontrollra a lábát operáló doktorbácsihoz, de csak azért, hogy együtt örüljünk annak - és papírunk is legyen róla - hogy tökéletesen sikerül a műtét és szuperegészségesek vagyunk :)

Azt hiszem nagyon szerencsés vagyok, mert nagyon jó cicák, a lakás egyben van, a bútorok is és minden cipőm :) A virágföld kikapargászása az egyetlen "rosszaságuk" de azt is egyre kevésbé követik el. Én is igyekszek megadni nekik mindent, amitől boldog, egészséges mindennapokat élhetnek.

Bárkinek, aki még gondolkodik azon, hogy legyen-e cicája csak azt tanácsolhatom, hogy IGEN. És lehetőség szerint minimum kettő :) Nekik jó, hogy sosincsenek egyedül, nekünk pedig megédesítik az életet. Csodalények és sokat-sokat lehet tanulni tőlük!

Köszönet a Noénak az áldozatos munkájáért!

Szeretettel,
Melinda & Cicca & Tesó

Noén



Ma otthon