Kezicsókolom!

Mi itten Colos és Laza vagyunk, egy lélek, csak két testbe szorulva, és két napja már sajnos fizikailag is elválasztva egymástól. Az előbb konferenciabeszéltünk egymással, mert közben azt mondták a Noésok, hogy diktáljunk tollba az idegi maminak egy bemutatkozó levelet, mert akkor lehet, hogy egy ÁlomGazdi hazavisz minket, és akkor egy igazi Család lehetünk együtt, mindannyian. Az idegi mami viszont eltörte a kezét, így ő is patronálásra szorult, mi meg végképp, úgyhogy külön-külön kerültünk idegi-idegi gazdákhoz, és egy vadidegennek diktálunk.

Mi különben két, bájosnak mondott kamaszgengszter vagyunk, de a hivatalos megjelenés (ti. hollófekete öltöny, nagykabát) ne tévesszen meg senkit, a szívünk aranyból van, lelkünk nemes, és az összhatás általában halmazállapot-változást okoz abban, aki csak ránk pillant vagy hozzánk ér: olvadni kezd, mint a vaj, végül lángra lobban. A szerelem lángjára!

Rólam („Laza”) azt mondják, kezdetben igen félénk teremtés voltam, de most már három hónapos is elmúltam, szépen kinyílt a csipám, előbújt játékos énem, bár szerintem eddig is elöl volt, csak gyámoltalannak tűnt, no de most aztán már reszkethet minden papírgalacsin, levadászom, ha felbukkan egy! Újfent kaptam egy becenevet, elég gunyorosan mondják, most akkor ez jót jelent vagy rosszat? Csak úgy félig elharapva-visszanyelve merik súgni a Noésok, hogy Prosti… mert állítólag szégyentelenül dörgölőzöm mindenkihez, aki kicsit is kedves hozzám. Még ilyet; mégis mit gondoltak ezek, mi más lehet egy tündéri fekete kismacska életküldetése, mint hogy dorombolásával és hízelkedésével felvidítson boldog-boldogtalant?



Khm, bezzeg én („Colos”)! Én már az elejétől fogva tudtam, mitől döglik a légy, ványadt szőrcsomókorom óta nemes egyszerűséggel az „igazi főnyeremény” kitüntető címmel illetnek. Nagyon szeretem a testvéremet, máris belefacsarodik kismacskaszívem, ha Rá gondolok, hogy mennyire hiányzik, mennyire kétségbe lehet esve, hogy már nem tudom védelmezni, ahogyan eddig tettem. Élénk természetem és bátor jellemem nőtt nekem, azt mondták, én egy lovag vagyok, noha gőzöm sincs, azt eszik-e vagy isszák. Remélem, egyik sem, hanem azokat is örökbe fogadják a testvérkéikkel együtt, és akkor számunkra is van remény! Dorombolni, kérem, azt én is nagyon tudok, s kedvességben sem maradok el Lazitól.



Kérjük szépen, tessenek ÁlomGazdinak lenni és minket újraegyesíteni, mielőtt megszakad apró cicaszívünk, mert így most nekünk nagyon keserves, hisz’ olyanok vagyunk mi egymásnak, mint ahogy egy Forrest Gump nevű bácsi mondta egyszer, olyanok, „mint a borsó meg a héja”. Azért ha csak egy macskának van hely, Egyefene! :)) Külön is várjuk azt az ÁlomGazdit!:)





Colos és Laza