Csáááááá!! Nikita vagyok és éppen csak egy pillanatra fékeztem le, csak a Te kedvedért!

Tudniillik nagyon rohanós az életem, vagyis hát én vagyok nagyon rohan(gál)ós, de mit csináljak, ha egyszer sok a dolgom és elég nagy a kecó, ahol most lakom (állítólag csak ideiglenesen, de nem tudom az mit jelent). Még a végén lemaradnék a kajaosztásról, vagy valami jó kis papírgalacsinról. Azokat imádom, teljesen felpörgök tőlük és órákig képes vagyok egyedül eljátszani velük. De azért ha éppen ott van valaki, akkor néha odaviszem hozzá, hogy újra dobja el.

Amikor galacsinozok se látok, se hallok, sokszor koppan is a fejem szekrényen, ajtófélfán, de nem igazán érdekel. Eddig még megúsztam púp nélkül, pedig idegi-anyu folyton nézi a fejem, azt hiszi én is olyan béna vagyok, mint a sajátja, az az óriás nagy undok szürke macska. Na neki tele volt púpokkal a feje ilyen korában... amatőr. :-)



Sebességem amúgy egy gepárdéval vetekszik, ahogyan bundám mintázata is mutat vele némi hasonlóságot. Csakhogy én sokkal hangosabban dorombolok ám! És érintésre! Imádom amikor idegi anyu végre leül itthon, akkor egyből megyek az ölébe és ott nagyokat szunyálok (szigorúan hangos dorombolás kíséretében). Persze ahogy felkel, folytatom a játékot, hiszen az az élet értelme, nem?

Amúgy az undok szürke macska mellett van itt egy másik is, az sem szeret igazán. Lehet azért, mert néha megkergetem? Viszont általában békén hagynak és ez nekem elég.



Csak azt sajnálom, hogy ideiglenes gazdáim olyan keveset vannak itthon és ezért kevés idejük jut rám. Na meg ugye a kettő másik sem játszik velem igazán, folyton alszanak… És azt is mondták, hogy sajnos nem maradhatok örökké náluk, mert akkor nem tudnak más hasonló sorsú kidobott cicán segíteni. Azt meg azért nem akarom.

Szóval ha úgy gondolod, Nálad is meglenne a mozgásterem és / vagy egy hasonlóan aktív haver, valamint bírod a hangos és kitartó dorombolást, akkor kérlek itt jelentkezz értem:

macskamentes@noeallatotthon.hu

Nikita



Már gazdis!