Sziasztok,

Réti (Berci) Zokni vagyok. Én vagyok a ház ura... illetve csak lennék. Elmondom, hogy mi is itt a helyzet. Egy éve érkeztem a Noéról. Akkor már volt itt egy gyönyörű szürke lány, aki bevallom, igen szemrevaló, de akkor ez még nem érdekelt. Mikor idegi mami idehozott, párat fújtunk, de azóta nagyokat játszunk. Vagy kint fekszünk a cicabiztos teraszon és bámuljuk a galambokat, autókat, hajtjuk a betévedő legyeket. Esetleg bent a szekrény tetején pihizünk, vagy kanapén, cicabútoron... tulajdonképpen bárhol, amúgy cicásan. Minden szépen békésen ment, mindaddig, amíg ezek az emberek ide nem hoztak valami varrott hasú nőszemélyt. Soványan, koszosan. Mackóval csak néztünk, hogy ez itt meg mi? Mondanom sem kell, a kettőnk közti szeretet egyből még erősebb lett. Azt gondolod, hogy ezzel vége lett??? Hát nagyon tévedsz. Egyik nap mami épp csak megetetett minket, felmarkolta a hordozót és elrobogott. Sejtettük, ebből jó nem sül ki. Újabb cica?? Nem 2 újabb cica, ráadásul kicsik. Mackóval egymásra néztünk és elhatározuk, hogy megvédjük az otthonunkat. Fújtunk, menekültünk, megint fújtunk, de semmi ezeknek a kis csíkos szörnyetegeknek nem használt semmi. Itt ugrabugráltak előttünk.

Megették a kajánkat. Maci nagyon oda van a kajáért és totál kiakad, ha valaki megkörnyékezi azt, ami az övé. Gondolod foglalkoztak ezek a kis izék vele? Mackó saját tányérjából kezdett el Rozi falatozni és mikor úgy istenesen ráfújt, ahelyett, hogy menekült volna, hozzábújt dorombolva és evett tovább. Szegény Maci csak pislogott, hogy ez meg mi ez??? Persze kapott fájdalom díjat, de még napokig ezt mesélte. Okos cicák vagyunk, úgyhogy megbeszéltük, hogy nem bántjuk inkább őket. Mert mami mondta, hogy ők is úgy lettek kidobva, majd összeszedve, mint mi, úgyohgy tessék inkább segíteni őket. Már nagyon jókat játszunk együtt és mikor mami és papi jönnek haza, akkor mind ott várjuk őket sorban a padon az előszobában. De mégis, Macival kettesben sokkal békésebb az élet. Tehát kedves emberek, legyen a Motoros gyerekeknek és Kebabnak is egy olyan mamija és/vagy papija, mint nekünk. Mert szeretjük őket, de már mindent megtanultak, amit egy cicának tudni kell, úgyhogy Mackóval, a mi feladatunk lezárult, nektek már csak élvezni kellene az ő társaságukat, hogy végre megint én lehessek a ház ura.

Na kézcsókom hölgyeim, viszlát uraim.

Mocis lányok (Rozi és Gizi)



A ház ura: Réti (Berci) Zokni



Hárman




Maci és Zokni



Kebab