Ismerjétek meg Ozzyt! (Osbourne után természetesen)

A cím ezesetben eléggé önmagáért beszél. Azért, mert egy olyan cicáról szeretnék írni nektek, aki a külsejét tekintve semmilyen különlegességgel nem rendelkezik. Egy egyszerű, mezei, koromfekete házicica ugyanis a mai főhősünk! A macskaimádók zöme valószínűleg tudja azért, hogy egy fekete cica igazi kuriózum, és gyönyörű, én is régóta szerettem volna egyet. Hát most van egy átutazóban, és örömmel jelenthetem, hogy sikeresen beléptem a feketemacskaimádók klubjába, holott semmilyen szekta tagja nem vagyok, sem babonás, sem boszorkány. Egyszerűen csak rájöttem, milyen csodálatosan szépek! :)

Node kezdem az elején: Előzményként tudni kell, hogy nekem van egy saját cicám, egy nagyonszőröscirmos félperzsa leányzó. Gyönyörű cica, a szemem fénye, de tudni kell róla, hogy borzasztó rapszodikus természetű, hisztis kis királylány. Válogatós, nagyontiszta, nagyonfiligrán, és rózsaillatút pukizik. Hát nah, megteheti, mert ő egy hosszú szőrű, FÉLPERZSA, mindenki ilyen macskát akar, neki elnézzük. :) No de ez az írás PONT nem róla szól.

Imádom a macskám, de nagyon régóta szerettem volna már egy olyan igazi BELEVALÓ tökös gyereket, aki nem fél a nagyobbaktól, levakarhatatlan, és nem kell könyörögni, hogy egye meg a hiperszuper csak neki kitalált lazacos Whiskast. Ekkor egy hirtelen jött véletlen sodorta elém ezt az apró, kicsit alultáplált, kopott szőrzetű boxos, koszos kisördögöt. Most érzem életemben először, hogy mennyit számít a lélek, és mennyire különbözik egymástól két cica. Mindegyik valódi egyéniség.



Ozzy, az én elkényeztetett cicám legnagyobb ellenszenve ellenére már az első napon belopta magát az egész család szívébe. Ahhoz képest, hogy egy „egyszerű” hátrányos helyzetű fekete macska, olyan egyéniséggel rendelkezik, ami különleges, lehengerlő, és nem lehet nem szeretni. Igazi lovag a hölgyekkel szemben, bármilyen közeledést hangos dorombolással hálál meg, ahogy kilépett a hordozóból, birtokba vette a lakást, igazi rosszcsont kisfiú teli szeretettel, élettel, és ami a legmeghatóbb: hálával. Bizonyára az előélete nagyon sokat hozzáad, hiszen egy dobozban kuksolva hagyták Őt és a testvéreit kinn az esőben elázni a Noé ajtaja előtt. Nem hiszem, hogy túl sok szeretetet és törődést kaphatott annak előtte, de most imád szobamacska lenni.



Imádja a mozgásteret, a szabadságot, a szeretetet és a kaját minden mennyiségben és formában! Ugyanis a hasát szereti talán a legjobban a világon, bármit képes elfogyasztani, vagy mondhatnám úgy is behabzsolni, és kismacskásan pókhasúra enni magát. A macskaeledel mellett kapott már főtt tojást, sajtot, zöldséglevest (!), és egyiket sem utasította még vissza. Ha főzök a konyhában, ráül a lábamra, dorombolva várja a jussát, és ilyenkor ember – Anyuci – legyen a talpán, aki nem „ejt le valamit” az asztalról. :) Az elmúlt három hétben kétszeresére hízott. :)



Ehhez persze hozzátartozik, hogy az Ő végterméke korántsem rózsaillatú, és nem is kevés. Ha csak a párom szlengjével akarom jellemezni: „Annyit termel, mint egy jóllakott teve!” Amikor épp nem eszik, akkor jön megy, szerel, megrág, szétszed, ugrál, felborít, és néha, de jelzem csak NÉHA alszik is egy kicsit. A nevelése sok türelmet igényel, mert semmilyen szidalmazás nem hatja meg úgy istenigazán. Elviharzik, és tíz perc múlva viháncolva folytatja ott a mókát, ahol félbeszakadt. Egyik éjjel, hatalmas csörömpölésre ébredve arra csoszogtam ki a konyhába, hogy Ozzy a hűtő mögött nindzsázik, az én rózsaillatú fegyelmezett cicám pedig egy kézzel (!) lóg a függönyről. Annyira kellett röhögnöm, hogy még leszidni sem volt erőm őket.



Mindemellé persze hozzáartozik az is, hogy nem vagyok képes arra, hogy haragudjak rá, mert ennek ellenére reggelente mindig arra ébredek, hogy felküzdötte magát az ágyra, és dorombolva szuszog mellettem.
Nos, ilyen az, amikor valaki az egyéniségével válik gyönyörűvé, és különlegessé. Az eddigi ideigleneseimet is szerettem, de azért amikor oda kerültünk, el tudtam engedni őket. Kit könnyebben, kit nehezebben, de álmomban sem mertem volna gondolni, hogy egy ilyen kis „koszos utcagyerek” lesz majd eddigi életem egyik legnehezebb örökbeadása. Tehát gazdijelöltek, be lehet állni a hosszú, kígyózó sorba, és ha egy igazi szeretetbomba egyéniséget akartok örökbefogadni, Ozzy a Ti cicátok! Törjétek össze a szívemet, vigyétek haza, és szeressétek nagyon, nagyon sokáig!!! :)



Üdvözlettel: Judit

MÁR GAZDIS!