Sziasztok Noésok!

Itt az ideje, hogy beszámoljak arról, hogyan élünk Chuval, akit a menhelyen még Morgónak hívtak.

A névről annyit mondanék csak el, hogy az szerepel Morgó adatlapján, hogy nevéhez híven kicsit morgós. Amikor én megismertem őkelmét, akkor inkább végtelenül félénk kislány volt. MIndentől megszeppent és elszaladt. Tulajdonképpen mind a mai napig igaz rá, hogy inkább félrehúzódik, ha valami számára fura dolog történik. Az emberek társaságában enni sem szeretett egy ideig. Mostmár hajlandó enni, de mindig megvárja, hogy elmenjek.
Ez alapján azt mondhatom, hogy tényleg türelmes gazdi kellett neki, ahogy írtátok az adatlapján. Hát türelemből nem volt és nincs hiány. :)
Az más téma, hogy időnként az alváshoz való jogom miatt nem vagyok türelmes és az éjszakai ricsajozást, hangos prüttyögést, rohangálást leállítom. Szerintem egy kipihent gazdi a macskának is jót tesz. :)



Arról is írnék pár szót, hogy hogyan került pont Ő hozzám. Amikor úgy döntöttem, hogy először csak ideiglenesként veszek magamnoz egy cicát, azt írtam a Noés lányoknak, hogy azt a cicát kérem, aki nem szorul ápolásra vagy nem kölyök még, de nagy szüksége van gazdira. Egy esélytelent kértem. Azt mondtam, hogy meg sem nézem a cicákat, mert legyen az, akit a Sors ad. És akinek tényleg kell az Esély. Így került hozzám Morgó, aki két éve volt a menhelyen. Nem esett meg senkinek rajta a szeme. Az nem kifejezés, hogy nem volt barátságos. Már a noés portré fotóin is olyan buszarcú macskapofát vágott (azóta egy kicsit nőiesebb és kecsesebb lett ám), hogy nem volt épp csábító :) . Aztán a kenelbe lépve azt láttam, hogy mindent megtesz azért, hogy ne kelljen egy kétlábúval sem kapcsolatot létesíteni. 20-25 perces rohangálás után tudta nekem megfogni Ákos. Aztán elindultunk haza, az új élet felé.

Szóval türelmesnek kellett lenni vele. Az első két napot a cica wc-ben gubbasztva töltötte, aztán ismét másfél nap a tv alatt. Ekkor elkezdtem nála Bach virágcseppeket alkalmazni, aminek meg is lett a hatása. 5-6.napon ugyanúgy arra mentem haza, hogy a tv-szekrény mögé bújva töltötte a napját. DE hívni kezdtem őt és előjött. Ekkor megcsillant a fény. :)



Aztán még egy ideig, körülbelül egy hónapig nem volt semmi változás a viselkedésében. A tonnaszámra vásárolt játékokra rá sem hederített. Napjai nagy részét alvással töltötte. Ekkor azt mondtam magamnak: sebaj, ha ő ilyen cica, akkor ilyen cica. Elfogadom őt.
Aztán egy éjszaka az addig használaton kívüli fantasztikus tigrismintás labda hangos dübögések és csattanások kíséretében elkezdett visszapattogni a bejárati ajtóról. Nyilván volt valaki ott, aki a labdát piszkálgatta :).

Azóta megnyílt Chu, ezzel jelentősen átalakítva az életemet. :) Nem hétköznapi cica Őkelme.
1. Egyik ilyen fantasztikum nála az, hogy nem kajafüggő. Eddigi cicás tapasztalataimat megcáfolva egyáltalán nem eszi magát degeszre. Nem kunyerál ételt (!) és nem lop (!). Meg sem próbál lopni. Mondjuk eléggé válogatós is őkelme. Érdekes módon olyan finomságokat, mint rántott hús, kenőmájas, csirkemell, nem eszik meg. Kolbászt, felvágotatt immel-ámmlal. Egy szó mint száz, nagyon tetszik benne, hogy tudatos cica. Annyit eszik, amennyire szüksége van. Így remélhetőleg szobacicaként sem fog meghízni.

2. Az éjszakákat általában átaludja. Csak néha rodeózik éjszaka. Egyébként végtelenül türelmes velem: hétvégén megvárja, hogy kialudjam magam. Nem ébreszt fel. Ül mellettem és néz engem. Aztán a megfelelő pillanatban, amikor kinyílik a szemem, akcióba lendül. Itt is látszik, hogy egy igazán intelligens cicáról van szó. Na, én sem vagyok hülye. nem mindig nyitom ki a szemem, amint felébredek, mert akkor azonnal elindul a nyevákolás :)

3. A szobatisztaság eddig soha semmlyen problémát nem jelent. Bár ebből a szempontból is szégyellős. Ha ilyenkor a cica WC közelében járok, inkább elszalad. :) Szégyellős na.... (Nem mintha én meg leskelődnék.) Ez mondjuk csak egy oldalú, ugyanis ő nem nézi jó szemmel, ha fürdőszobába bezárkozóm.
Ezért fürdéskor rendszeresen ott ül és döbbent arccal néz. Az van az arcára írva, hogy "mondd te idióta, mi a fenét csinálsz?". :) Viszont a lefolyó vízcseppeket úgy néz, mint ha hipnotizálva lenne. Ezt pedig én nem tudom ésszel felfogni.

4. Madzagfétis. Ehhez nem is kell semmit hozzáfűzni. Napjainkban ott tartunk, hogy hiába van mindenféle játéka (tigrismintás, csörgős és csillogós labda, felhúzhatós egér, szőrös egér, tollasfarkú egér) Semmi nem érdekli, csak a madzag. Teljesen transzba képes tőle zuhanni. Akár egyedül játszik vele, akár mi játszunk vele. A madzag elkapásáért szinte mindenre képes. Néha magáról megfeledkezve leesik az ágyról is, ami nála nagy dolog, mert mindig nagyon tudatos macsek. Ilyenkor lehet rajta látni, hogy veszélyes is tud lenni. :) Én nem is merek hozzá sem szólni, pláne nyúlni ilyenkor.
A másik ilyen célpont, ami kihozza belőle a vadállatot: legyek, bogarak és egyéb repkedő lények. Ezeket általában együtt hajkurásszuk: ő azért, hogy elkapja és jól megtapossa (megrágja, de ez titok! :) ), én pedig azért, mert állatvédőként meg akarom az ízeltlábút menteni. Ilyenkor mindig üvegpohárba rakom a bogárkát, lefedem egy papírral és megmutatom Chunak, hogy megnézegethesse azt alaposan. Mindent a szemnek, semmit a mancsnak.

És ami természetesen a legfontosabb: tele van a kicsi szíve szeretettel. Néha nem is győzöm szeretettel. :) Annyira kedves természetű cica... leszámítva azt, hogy néha este, amikor már fáradt, beszokott húzni egyet-kettőt nekem. Mármint manccsal kapok egy-két ütést a kezemre, csak hogy tudjam, hogy hol a helyem. :) A szeszélyesség netovábbja, hogy ezt is azután, hogy kiharcolja a figyelmet és a simogatást. :) Igazi nő. (Ó, jut eszembe, a doktor bácsi is kapott tőle egy hatalmas jobb egyenes horgot...pedig akkor már épp befejezte a kezelést és csak gesztikulált a kezével).
Nagyon ragaszkodó cica, mégha vendégeink vannak, akik épp teljes erőbedobással kényeztetik őt, akkor mindig a szeme sarkából engem figyel. Azt hiszem, én lettem "Anyu".



Ami még viccesé teszi őt, hogy a simogatásra élénk fenékemelgetéssel válaszol. Először azt gondoltam, hogy ez valamiféle tüzelés miatt lehet. De mostmár azt mondom, hogy ilyen a szeretetnyelve. Én pedig nézem a fenekét premierplanban, ha épp fekvőhelyzetben vagyunk. :)

Szóval ilyen a mi életünk együtt. Mellékelek néhány képet. Van olyan kép is, ami kint készült, a házunk közelében lévő zöldterületen. Oda szoktunk pórázzal kijárni levegőzni és nézelődni.



A munkátokhoz továbbra is sok erőt, támogató szeretetet kívánok!
Sziasztok!
Madzagvadász Chu és Viki