Kedves Noésok!

Fél évvel az autóbalesetéből éppen felépülő, akkor még Volvo névre hallgató, ma már Múmin Kisasszony állapotáról és mindennapjairól számolnék be, néhány kép kíséretében.

Izgalmas fél év volt mindnyájunk számára: sok türelem, odafigyelés (vagy éppen úgy tenni, hogy senki sem figyel rá, és csináljon, amit akar...), de az eredménye sok-sok dorombolás és szeretet, randalírozás és játék. A Kisasszony jó hatással van az öregurassá váló Lajos Mesterre, a fehér ex-kandúrra, az állandó társalkodópartnerre: közös programjukba sikeresen beillesztették a madárlest,



a közös pihenőket és a sportos életmód jót tett mindenki kondíciójának. Örök barátok és irigylésre méltóan figyelnek egymásra...



A kezdeti páni félelem és rettegés szépen lassan elpárolog, még meg-megriad hangoktól és helyzetektől, de bátor kis hős ő, és ha a reggel 6 órási orronpölckölésért cserébe reggeli jár, akkor semmi nem akadályozza meg a csínytevésben.



Múminból egy rendkívül szemtelen, ám végtelenül szeretetreméltó macskahölgy lett, aki lassan, de módszeresen mindenen kipróbálgatta a körmeit (hátsó bal lába híján mindenbe belekapaszkodott, hogy feljusson - kanapé, hangfal, etc.), így amikor eljött az idő, akkor le is vágtuk azokat, s így körmök nélkül aktívabban használja az izmait, s a vertikális mozgást már nem körömmel végzi.



Egy kisebb nyár eleji megfázástól eltekintve (melyet az állatorvos sikeresen kikúrált) egészségügyi állapota kiváló.



Mindent összevetve egy igazán értékes és imádni való, pihe-puha, rajongó szőrcsomó családunk legfrissebb tagja, Múmin.



Üdvözlettel,
Múmin, Lajos Mester, Nóra és Attila