Sziasztok!

Naaa, milyen nap van ma? Keeedd? No… olyan van minden héten. Amáááália? Ez egyre jobb... Segítek egy kicsit: na kinek van ma szülinapja? Igeeen, Zizinek, azaz nekem :) Az első! Gazdi azt mondja, hogy az én szülinapom pont olyan, mint az angol királynő szülinapja, mert ő se akkor tartja amikor igazából van. Csak hát ő nem akarja akkor tartani, az enyémet meg maximum Anyukám tudja igazából, de ő nem árulja el. A Noén azt mondtátok ma van, úgyhogy ma van és kész :) Reggel a szokásos simim mellé fülhúzást kaptam Gazditól azzal, hogy Isten éltessen sokáig, fülem érjen bokáig! Nagyon meglepődtem, mert hát nem szokta a fülemet húzkodni, meg hát ez a kívánság... Hogy fogok én a bokámig érő füllel kinézni? A szomszéd kutyájának füle is azért sepri a földet, mert ezt kívánták neki? Ugye nem?

Ma egész nap az elmúlt idők jártak az eszemben. Sok is volt meg kevés is. Jó meg jobb meg még jobb. Nagyjából egy éve láttuk meg a testvérkéimmel a napot valahol egy utcán. Boldog idők voltak. Most mért csodálkoztok? Ott voltak velem a tesók, Anyu, senki nem bántott és nem is fáztam, nyár volt, időnként enni is jutott. Nem tudtam akkor még, hogy ennél lehet jobb is, megelégedtem azzal amim volt. Hogy nem kéne hogy fájjon a pocim és nem kéne csipásnak lennie a szememnek és a nátha sem muszáj? Erre csak akkor jöttem rá amikor kétlábúak nyakon csíptek és elvittek a Noéra.



Fura egy hely volt... Nem győztem csodálkozni. Mennyi két meg három meg négylábú szaladgált ott! Némelyiket ismertem az utcáról, de egy csomóról még ma sem tudom mi lehetett, pedig már sokat tanultam. A Noén voltak kedves kétlábúak akik azt mondták, hogy nekünk a tesókkal nem jó ott lenni a többiek között, mert veszélyes. És hogy keresni kell nekünk ideiglenes mamit akihez majd eljön értünk az álomgazdi. Tőlük kaptam a Sziszi nevet is, csak később lettem Zizi. Na hát ebből semmit nem értettem! Miért hoztak ide, ha veszélyes? Az utcán nem volt az, Anyu vigyázott ránk. És minek nekem ideiglenes mama amikor van nekem saját állandó, gyönyörű mamám? Na és ez az álomgazdi valami... Kérdeztem Anyut mi lehet az, de azt mondta nem tudja, ő sose találkozott vele. Hát körbekérdeztem a többi cicát. Az egyik azt mondta, hogy neki volt gazdija, de egyik nap itt találta magát a kifutóban, mert nem talált vissza hozzá. Ő nagyon szomorú volt, enni se nagyon akart.

Képzelhetitek, egy cica aki nem akar enni! A másik azt mondta, neki is volt gazdija, de egyik nap ide hozta őt, mert már nem kellett neki. Ő is nagyon szomorú volt, mert nem tudta, hogy miért kellett elköltöznie. A harmadik viszont nagyon boldog volt, azt mondta neki is volt gazdija, de álmába se jöjjön elő! És hogy őt Angyalok hozták ide, mert a gazdija rosszul bánt vele, ő soha többé nem kér a gazdi nevű kétlábúból. Láttam sok cicát, kutyát is, akinek a gazdájuk okozott sérüléseket. No szép, gondoltam, jó nekem itt, nem kell semmilyen gazdi, ha jóféle, akkor elveszik, ha rossz akkor meg minek? Még akkor se, ha csak álmomban látnám esetleg.

Sokat töprengeni ezen nem volt időm, mert jött értem valaki, akiről kiderült, hogy ő lesz az idegi mamim. Az egyik, mert hát egy ilyen gyönyörű macsó macseknak idegi mamiból kettő dukál! Hazavitt a saját otthonába. Érdekes volt... Még sose jártam lakásban. Gondoltam kipróbálom, ha jóféle kétlábúak akkor esetleg megtartom őket, ha nem... no akkor megvédem én magam! Azzal kezdték, hogy kipucolták a bundácskámat és ez jó volt. Már nem viszkettem! Igen, bolhás is voltam, na és? A legjobb családokban is előfordul, és az én felmenőim között senkinek nem volt ám kutyabőre! Segítettek a szememen meg a pocimon is, volt finom vacsora, szóval bizalmat szavaztam nekik. Első este csak az Anyu hiányzott, de ezt is megoldottam: megtaláltam az idegi mamik fülikéjét és rácuppantam. Egész éjjel rágcsáltam :)



Teltek a napok, játszottam, rendetlenkedtem, ettem és ettem és ettem, füleket rágcsáltam, az őrületbe kergettem az őslakos cicákat meg a mamikat, szóval átvettem a hatalmat :D Ennyivel be is értem volna, nekem ez már maga a mennyország volt. Néha jöttek kétlábúak, elvitték a hugicámat és én egyedül maradtam. Pár nappal később jött két idegen. Engem akartak látni. Beszélgettek a mamiékkal, velem meg a két másik cicákkal egész kedvesek voltak. Gazdinak isteni illata volt. Párizsi :) Persze már tudom, hogy Gazdinak gazdi illata van, a párizsinak van párizsi illata amit nekem hozott a táskájában hódolata jeléül. Kegyesen elfogadtam tőle és még azon se sértődött meg, hogy két ujja bánta a kegyeskedésemet. Amikor hajlandó voltam hozzábújni a mamiék azt mondták, hogy hazamehetek velük. Megszeppentem, mert mamiék szomorkodtak, szóval nem voltam biztos, hogy ez jó ötlet. De akkor már egy dobozban voltam és utaztam az idegenbe.

Itthon hamar összebarátkoztam a kétlábúkkal, rájöttem, hogy nem bántanak, adnak enni amikor csak kérek, Gazdi még a saját tányérjáról is ad ha nyafogok :) Nem csak párizsit, sonkát is meg májacskát :) Annak ellenére bíztam bennük, hogy zöldbe öltözött kétlábúhoz hordtak aki döfködte a fenekemet és az nem volt jó, bár utána a pocim nem fájt többé. De legjobban Főgazdit kedveltem meg, vele lehetett aludni is. Sőt, olyan de olyan finom a füle! Gazdihoz tartozik egy másik makka is, egy beképzelt csaj, valami Pihe vagy hogy is hívja a Gazdi. Először örültem neki, mert pont úgy néz ki, mint Anyu. De Anyu nem fújt meg morgott meg köpködött rám, ez meg igen. Úgyhogy a Gazdihoz csak akkor közeledtem ha nem volt ez a szörny a közelében. Telt az idő és rájöttem, hogy el tudom zavarni Gazdi mellől, azóta sportot űzök a Pihe kergetésből. Csak hát a csajok összeszokott csapat, mindig átvernek. Összebújnak kettesben meg együtt is alszanak. Gazdi azt mondja, hogy nem hisz nekem, mert szerinte semmi bajom a társtulajdonossal. Persze, amikor Gazdi nem látja akkor nem kergetem, volt már, hogy aludtunk is együtt, de hát ha látja, akkor muszáj, mert tudnia kell mindkettőnek, hogy hol a helye!



Nekem gazdiból is kettő jár! Múltkor is, Főgazdi messzire ment vadászni, csak nagyon ritkán láttuk, sok-sok napig kellett beérnem Gazdival és az ő fülével. Mi lenne, ha ő is elveszne? Nekem papírom van róla, hogy a Gazdi az enyém! Kis buta! Hiába mondogatom neki, képtelen megjegyezni, hogy ő az enyém és nem én vagyok az övé. Birtok-birtokos. Nem mindegy! Volt valami, amit nehezen szoktam meg... Nekem korábban nem volt kétlábúm. Nem értettem miért tapogatnak, fogdosnak, maszatolják össze a kezükkel a bundácskámat. Meg fel akartak folyton venni. Foggal-körömmel adtam tudomásukra, hogy nem tetszik a bizalmaskodás. Ebből jutott az idegi mamiéknak is, meg Főgazdinak is, de a legtöbb Gazdinak, mert ő volt velem a legtöbbet együtt. Már sajnálom, mert rájöttem, hogy a tapogatást simogatásnak hívják és a világ legjobb dolga az ennivaló után.

Szerencsére nem haragudott meg rám, türelmes volt, nem adta fel és nem vitt vissza érte a Noéra, mert bár szerettem ott lenni, de most már tudom, hogy én ide tartozom. Rosszalkodhatok, téphetem a bútort, rághatom a virágokat, ijesztgethetem mindkét gazdimat, nincs harag. Mindig van finom ennivaló, mindig van simogatás ha szeretnék, mindig van kihez bújni és sosem unatkozom, és biztonságban vagyok. Megtanultam mindent amit csak lehetett. Fára mászni, piszét meg puszit adni, dorombolni, hízelegni, ismerem az autókat és elkerülöm őket, tudom melyik ember jó és melyiktől kell elszaladnom, hogy senki sem bánthat mert gazdiék vigyáznak rám, ahogy akkor is vigyáztak amikor pici cicaként hozzájuk költöztem és most is, hogy hatalmas kandúr lettem. A lakáson kívül uralmam alá vontam a kertet, a szomszédasszony kertjét (a másik szomszédnak még a nappalijában is tiszteletemet tettem, de nem kaptam ki még ezért sem), sőt, van itt szemben egy hatalmas dzsungel, valódi cicaparadicsom madarakkal, egerekkel. Szóval jobb helyem nem is lehetne, remekül vagyok. És aminek nagyon örülök: nekem két családom van ám! Ági mami meg Rózsa mami és a gazdijaim összebarátkoztak :) Az idegi mamimék szeretnek engem, néha én megyek hozzájuk és ők is jönnek meglátogatni engem. Na jó, gazdiékat is, de én vagyok ám a fontosabb :D Nekem így kerek a világ.



Így, az első szülinapom köszönöm Nektek a törődést, a szeretetet, azt, hogy segítettetek megtalálni a saját álomgazdijaimat. Gazdi azt mondta, szülinapon kívánni szokás. Én azt kívánom, hogy az összes két, három, négylábú jószágnak sikerüljön megtalálni azt aki legalább ennyire szeretni fogja őt, mint ahogy engem szeretnek. Azt kívánom, hogy mindenkinek sikerüljön visszanyerni a hitét az emberekben, mert léteznek jóféle emberek, és minden Noés mentvényt keresi már az álomgazdija, csak van aki nem annyira ügyes, mint az enyémek akik gyorsan rám találtak. Az én összes többi kívánságomat Gazdiék úgyis teljesítik :)

Millió puszi, pisze és cuppogás a fületekre :)


Zizi cica

Ps: küldök pár képet az elmúlt egy évről, ilyen szépet úgyis ritkán láttok :DD