Sziasztok, Kisfiú vagyok, igen, jól hallod , Kisfiú, de leszek én még Nagyfiú is, hidd el! A lányok mondták, hogy írjam már le a történetemet, de megmondom őszintén, a múltra nem szívesen emlékszek vissza, de a kedvetekért megteszem.
Szóval, a mi Mamánk a rideg utcán adott életet 5 Picikéjének, köztük nekem is. Igyekezett rólunk szépen, szeretettel gondoskodni, a baj csak ott kezdődött, amikor mi úgy döntöttünk, hogy van nekünk 4 lábunk, s elindultunk felfedezni a világot. Megnéztük a járdát, ahol sok kétlábú volt(értitek, kétlábú, hogy hogy tudnak két lábon járni azt nem tudom, de mentek ezerrel, nem győztük kerülgetni a kétlábakat…), majd megnéztük a parkot, hűűűű, az édes fű illata, fantasztikus volt, de végül jöttek azok a fémek, 4 kerékkel….. egy ideig jó mókának tűnt kerülgetni őket, de az egyik tesóm szerencsétlenül járt, s az egyik kerék alá került. Nem élte túl, meghalt, ott, a szemünk láttára, borzasztó volt. Megijedtünk, féltünk, próbáltunk biztonságos helyre menekülni, de mindenhol a fémek voltak, jujj, szörnyű volt. Már nem volt jó móka, de kedves kétlábúak összeszedtek minket, valami hordozóba raktak, s a Noé Állatotthonig meg sem álltak velünk. Egy ketrecbe kerültünk, jól összebújtunk a tesókkal, s reméltük, most már biztonságban vagyunk.
Két tesómra azt mondták, hogy ők szerencsés színűen, valami olasz vagy oroszkék, így ők nagyon hamar gazdihoz fognak kerülni, s ez így is lett. Én nem tudom honnan tudták, de én, és a fekete tesóm nem kellettünk. Azért mi is szerencsések vagyunk, mert ideiglenes befogadóhoz kerülhettünk, ahol 3 kis fekete haver várt minket, akikkel ott volt az anyukájuk is, s ő olyan rendi volt, hogy minket is befogadott az öcsivel, mosdatott minket, játszott velünk, s még adott nekünk tejcit is, ő Zafír, a csodálatos Cicamama!
Eleinte féltünk, minden zajra megrezdültünk, nehogy újra jöjjenek azok a fémek, ilyenkor jól összebújtunk Madox-szal, de mára már jobb, sokkal jobb.
Egy kívánságunk van még, szeretnénk egy saját gazdit, aki vigyáz ránk, hogy ne kerülhessünk újra az utcára. Jó lenne együtt maradni a tesóval, hisz oly sok mindent megéltünk együtt, de ha egyedül szeret belé valaki, az sem baj,érjen először Ő haza, majd értem is eljön az Álomgazdi, ugye? A Macskamentők azt mondták, hogy így lesz, és ha ők mondják, akkor így is lesz!
Szóval, írod már azt az email-t a macskamentes@noeallatotthon.hu-ra?
Ő az öcsikém Maddox.
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.