Sziasztok Angyalok!

Csicsi vagyok, egy vak kislány, és van három testvérem is: Colombo, Jack Sparrow és Lenor.
Ideiglenes gazdám kért, hogy meséljem el Nektek, hogy is jutottunk mi ide mindössze pár hetes életünk alatt.
Volt nekünk egy Mamánk, aki egy kert végében egy farakás-kuckóban élt velünk, de sajnos ebből az időből nem sok mindenre emlékszem, mert nem voltam jól, valami fájt. Nagyon.

Egyszer csak jött két ember, akik meghallották panaszos nyekergésünket és azonnal elvittek minket onnan, hallottam, amint aggódva mondják: - Orvos kell, nagyon beteg a szemük! A Mama után bánkódni nem is volt erőnk...

Ezután csak utaztunk, fogdostak minket, valamit a szemünkre csepegtettek és a szánkba nyomtak, ami nem volt finom, de amitől kicsit kevésbé fájt. Lett új kuckónk és finom ennivalót kaptunk, amit pár nap alatt megtanultunk egyedül, tálból megenni, mint a nagyok és sokat aludtunk a sok megpróbáltatástól. Aztán újra utaztunk és valaki megszúrt minket, nagyon féltünk, de ideiglenes gazdi fogott, nagy baj nem lehet... úgy elálmosodtam. Utána már csak arra emlékszem, hogy éhesen ébredtem... ott voltak velem a testvéreim is … és valami furcsa volt..... Aztán rájöttem: nincs fájdalom! Életemben először nem fájt! Így hát dorombolni kezdtem.

Ideiglenes gazdi később elmagyarázta, hogy nagyon beteg volt a szemünk, az orvos szerint herpesz vírus támadta meg és teljesen tönkretette, valószínűleg már így születtünk és hiábavaló volt minden kezelés, el kellett távolítani őket, hogy ne fájjon többé. Állítólag Lenor és Colombo látnak és talán Jack is picit. Ez nem tudom mit jelent, de jó dolog lehet, mert örülnek neki, engem meg néha sajnálnak, de nem is értem, miért, hisz végre jól vagyok.

Pár napig még maceráltak minket, mosogatták a szemünket, mindenféléket a szánkba nyomkodtak és az orvos megint piszkált ott a szemeink körül, azt mondták kiveszik a varratokat.
Én már nem bántam, végre jól telnek a napok. Van pihe-puha kuckónk, ahol sokat alszunk, finom ételeket eszünk, amit “gazdi” tasakosnak hív, és sokat játszunk, ő is sokszor ott ücsörög velünk, még csörgős labdát is kaptam, hogy tudjam, merre gurul. De legjobb mégis az ölébe mászni és az ujjait elkapdosni és harapdálni, szerintem neki is tetszik, mert mindig nevet, és van ám egy egész fürdőszobánk ahol lakunk.
A többiek kicsit hamarabb kiismerték magukat itt, “gazdi” szerint a látás nevű tulajdonságuk miatt, ez biztos ilyen szuperképesség, mint az X-Menben van, de már én is megtalálok mindent hihetetlen jó hallásomnak köszönhetően.

Na jó, bevallom sokszor a gazdi papucsának hangja és a többiek után megyek, így tanultam meg, mi merre hány óra...

De van egy dolog, ami miatt mégis kicsit szomorú vagyok. Idegi gazdi azt mondja, nem maradhatunk itt vele mindig, mert kint van a 4 kutya a fürdőszobaajtón túl, akiket néha hallok is ugatni meg szaglászni - a farkaskutya elég félelmetesen hangzik -, és ők nem szeretik a macskákat és túl nagyok, mi pedig hamar megnövünk és pici lesz ez a most hatalmasnak tűnő szoba és akkor nekünk el kell költözni valahova, ahol egy egész lakás lesz a miénk és egy olyan gazda aki örökre segít nekem.
Szóval most megint izgatottan várok.... RÁD, IGAZI GAZDIM!

Ha úgy érzed, te vagy az, írj a macskamentes@noeallatotthon.hu címre gyorsan!



MÁR GAZDIS!