Évente több ezer cica kerül az utcára vagy menhelyekre azon elmélet miatt, miszerint az állapotos nőkre, később pedig a csecsemőre veszélyes a cica. Lássuk, mi ennek a valóságalapja, milyen esetekben igaz, és hogyan lehet kiküszöbölni a probléma forrását. A „toxoplazmózis” (toxoplasmosis) egy parazita-fertőzés, amit az un. „Toxoplasma gondii” nevű protiszta okoz. Az élősködő a melegvérű állatokat fertőzi, többek között az embert. A betegség végső gazdája a macska, illetve macskafélék; a közti gazda pedig az ember, egyéb emlősállatok, illetve a madarak.

Mikor jelent veszélyt? Először is tudni kell, hogy a cica fertőzött-e egyáltalán. Ha nem, nincs mitől tartani. Azonban, ha a cica fertőzött, akkor az első laborvizsgálatnál mindenképpen szóljunk a beutalót kiállító orvosnak/háziorvosnak, hogy ezt is vizsgálják meg. (A terhességi kiskönyvben ennek a vizsgálatnak van külön helye is, de nekem pl. nem végezték el, csak mikor külön szóltam érte.) Az emberek kb. fele átesett már a betegségen, vagyis „toxoplasma pozitív”. Van, akinél teljesen tünetmentesen zajlott, másoknál enyhe megfázásos jelei voltak. Ha a kismamáról kiderül, hogy „toxoplasma negatív”, cicája azonban pozitív, ebben az esetben van szükség nagyobb fokú odafigyelésre, hogy ne fertőződjön meg a terhesség alatt sem. Az első trimeszterben a kezeletlen toxoplazmosis spontán vetéléshez, a későbbiekben a gyermek látás- és idegrendszeri zavaraihoz vezethet. A „toxoplasma gondii” nemcsak a macskákban fordul elő. Hordozója lehet akár a virágföld, akár egy mosatlan gyümölcs, vagy egy nem jól átsütött hús. Így semmiképpen sem az a helyes megoldás, hogy megválunk kedvencünktől! Inkább figyeljünk oda a higiéniára jobban!

- Mindig alaposan mossuk meg a gyümölcsöket, zöldségeket!
- Ha virágfölddel érintkezünk, azt kesztyűben tegyük!
- A cicaalmot ne mi takarítsuk, kérjük meg a párunkat!
- Csak jól átsütött húst, halat fogyasszunk (a sushi pl. tilos)!
- A cicát ne puszilgassuk, ne aludjunk vele egy ágyban!

Ha ezeket az alapvető tisztasági szabályokat betartjuk, elkerülhetjük a fertőzés veszélyét.

Gondoljunk csak bele, hányan nőttek fel állatok, macskák társaságában – közéjük tartozom én is – mégis élnek, élünk! Mióta az eszemet tudom, mindig voltak cicáink vidéken, a szülői házban. Így valamikor útközben én már megkaptam a toxoplazmosist. (Igaz, fogalmam sincs mikor, teljesen tünetmentesen zajlott le.) 6 éve költöztem Budapestre, és eleinte annyit dolgoztam, hogy csak aludni jártam haza, nem tudtam volna felelősségteljesen bevállalni egy cicát. Tavaly nyáron azonban teherbe estem, így lassítottam a tempón és átértékeltem az életem. Visszagondoltam azokra a sokszor szép, sokszor szomorú, de mindenképpen szeretetteljes emlékekre, amiket a szüleimnél a cicáink adtak, és nem akartam, hogy a kisfiam mindezt ne élje át. Örökbefogadás előtt kikértem az orvosom tanácsát, aki minden további nélkül beleegyezett. Természetesen a fent említett óvintézkedéseket a lelkemre kötötte. A vizsgálat végén pedig kicsit pironkodva megjegyezte, hogy neki is van 4 macskája, akik – ha akarja, ha nem – éjjel köré gyűlnek az ágyban. Ezen jót mosolyogtam. Rövidesen örökbe is fogadtam Kását, a pindurka fekete cicust.

Ez 4,5 hónappal szülés előtt volt, ami elég idő arra, hogy megszokjon minket, a lakást, megkapja a szükséges oltásokat, féreghajtót, és ivartalanítani tudjuk. Ez utóbbit több okból is javaslom: a nem kívánt szaporulat elkerülése végett, higiéniai okokból (gondoljunk csak a kandúrok terület jelölgetésére), illetve a cica sokkal higgadtabb, kedvesebb, kezelhetőbb lesz (már ha lehet kezelhetőségről beszélni egy macska tekintetében), és megelőzhető jó néhány betegség is. Mi mindezeket a lépéseket megtettük, így vártuk a babát. A terhesség utolsó hónapjait sokan megszenvedik, ez alól én sem voltam kivétel. Az óriásgyerkőc a vége felé már nagyon rugdosott, ami fájt. Ilyenkor Kása mindig a hasam mellé feküdt, és a dorombolásával nyugtatta a babát. Nagyon-nagyon megható, és nem utolsósorban hatásos is volt. Mikor Balázs megérkezett, az addig hebrencs cicám valahogy sokkal „felnőttebb” és komolyabb lett. Fel voltam rá készülve, hogy esetleg majd féltékeny lesz, de nem ez történt. (Akinél viszont ez a gond, annak javaslom a feromon tartalmú párologtatót. Ettől megnyugszik a cica. )

Kása nagyon vigyázva közelíti meg a kicsit, megszaglássza, majd továbbáll. Lehet, hogy „csak egy állat”, viszont azt érzi, hogy ez egy kisember. Nemhogy nem bántja, de még távol is tartja magát tőle. (A gyerekszobába éjszakára azért nem engedjük be.) Egy másik – számomra teljesen felfoghatatlan – feltételezés, hogy a macskaszőr allergiát okoz. Ez így a legkevésbé sem igaz. Én is, párom is állatok közt nőttünk fel, soha egyikünknek sem volt semmi baja. Éppen hogy az ellenkezője, ha túlságosan óvjuk magunkat minden külső hatástól, testünk nem tanul meg védekezni. Az allergiát mi magunk, vagyis az ember okozza önmagának. A természet kivétel nélkül csodákat alkotott minden élőlény tekintetében. Ezt a csodát sajnos sokszor mi magunk rontjuk el. Az allergia egy tünet. Annak jelzése, hogy a szervezet teli van méreggel, így mára természetes dolgokat is „támadásnak” ítéli meg, és védekezik ellenük.

Szerintem nem az a megoldás, hogy kiirtunk magunk mellől mindent, amire allergiásak lehetünk, hanem hogy a probléma okát szüntetjük meg: egészséges táplálkozással, mozgással, méregtelenítéssel. Ilyen egyszerű. Ezt egy közösségi portálon olvastam:

"10 évvel ezelőtt két kisbusznyi allergiás gyermek lett kirándultatva Dobogókőre. A gyermekek allergiás betegek voltak, s Dobogókőn a parlagfűben játszottak, pedig akkor volt a virágzása, és senki sem prüszkölt, senki sem váladékozott tőle! Sokan szedtek csokorba parlagfüvet, hogy otthon büszkélkedjenek vele, hogy már nem allergiásak a parlagfűre. Ahogy a buszok beértek a Flórián tér közelébe, szegény gyermekek elkezdtek prüszkölni, köhögni. Vajon miért? Azért mert az autók kipufogó gázai lemarták a pollenek védőburkát, amely védőburok alatt a polleneknek a bogáncsra hasonlító kis karmai vannak. Ezek a kis karmocskák irritálták a légutak nyálkahártyáit. Addig, amíg ép volt a védőburok, addig nem allergizáltak!!! Akkor most ki a hibás: a parlagfű, amelynek a pollenje védőburokkal van ellátva, hogy ne sértse meg a légutak nyálkahártyáit, vagy a kipufogógázok, amelyek lebontják (lemarják) a védőburkot? Nem az autókat kellene inkább irtani, vagy a városokból kitiltani?” – elgondolkodtató.

Természetesen a higiéniára oda kell figyelni, de mindentől úgysem lehet eltiltani csemeténket. Nem hiszem, hogy egy egészséges, jól tartott cica több veszélyforrást hordozna magában, mint pl. tömegközlekedési eszközön utazni, vagy kimenni a játszótérre játszani. Viszont ha cicával – vagy más házi kedvenccel – nő föl a gyerek, megtanulja tisztelni az állatokat, együtt élni velük, teljesebb lesz az érzelmi intelligenciája, stb. Ezeknek a dolgoknak pedig csak pozitív hozadékai lesznek élete során.

Györgyi

Balázs és Kása:)



Anya és két fia:)