Na. Minden bizonnyal emlékeztek rám még az előző írásom okán. Ha nem, akkor meg magatokra vessetek, de anélkül nem vagyok hajlandó folytatni, hogy az előzményeket nem ismeritek, ezért nesztek: Liza és az idegik.

Ne bízzátok el magatokat, ezzel, hogy belinkeltem nektek az előzményeket, a mai napi jófejségem ki is merült a részetekre, ezért ezek után semmi jóra ne számítsatok. A kajaadóim meg inkább egy hétig, de ők ezt már megszokták persze. Megint jelentkeznem kell tehát, de már a hómancsom tele van, hogy a billentyűzeten koptassam a körmöm.
Ez is amiatt a vörös-fehér miatt van, aki itt éktelenkedik a társaságomban már lassan két hónapja. Lassan új rekordot döntünk, ezért is vagyok kénytelen írni nektek.

Szóval itt van ez a Bingó. Valami kis siheder ez hozzám képest, de ezek az idióták teljesen odáig meg vissza vannak tőle. El is dobom az agyam egyből, akárhányszor meglátom őket, mikor aszongyák, figyeljél: „Bingidingiiiii, naaa gyere ide Bingidingiii, jaj de cuki vagy Bingidingiiii…” Minden reggel ez megy, egyszerűen ezt hozta ki belőlük ez az állat pár hét leforgása alatt. Jééézusom. Bingidingi így meg Bingidingi úgy, de ez semmi, ezek azóta engem is így hívnak hogy LIZIDIZI, érted?? És akkor még engem hívnak szűkagyúnak, hát a pofám leszakad.



Namármost említettem, hogy elég régóta rontja itt a levegőmet az ő drágakicsi Bingidingijük. Ezek néha azzal jönnek, hogy lehet meg kéne tartaniuk, hiszen olyan cuki meg imádnivaló, és soha nincs útban (ellentétben ugye velem, de én ezt direkt csinálom), olyan mintha nem is létezne… Szóval – állítólag, teszem hozzá – álommacska ez szerintük. De mindig abban állapodnak meg aztán, hogy nem tarthatják meg, hiszen akkor nem tudnának már úgy macskamentőzni, mint azelőtt, mert akkor velem együtt két macskájuk lenne (ez egyébként is abszurdum, teszem hozzá), és akkor nem tudnának ideiglenest fogadni.
Ezt amúgy a mai napig nem értem, hogy jut eszükbe egyáltalán másik macskával foglalkozni rajtam kívül, de valószínűleg éppen ezen hozzáállásom okán mára már odáig jutottunk, hogy figyelj: aszongyák, tartsuk meg a Bingidingit, és vigyük ki Lizust a Noéra, majd őt úgyis örökbefogadja valaki. De hát sajnos nem gondolják ezt ők se komolyan.

Szóval ez a Bingo annyira töketlen, hogy el nem hiszitek. Ez mindentől képes megijedni napközben, nem tudom mi van vele, mert oké, hogy a porszívótól engem is a frász tör ki, de a "Bingidingi" még egy néhai hirtelen mozdulat miatt is át tud változni sugárhajtású repülőmacskává. Azt mondja ez a két hülye, hogy olyan helyre kellene adniuk, ahol nagy a nyugalom, szóval nem túl nyüzsgős családba, ahol nem nagyon zaklatják kisgyerekek, meg ilyesmi. Esetleg egy idősebb házaspárhoz. Vagy olyanhoz, akit nem zavar, ha a macskája néha eliszkol előle, vagy nem annyira bírja, ha ölbe veszik. Nekem most azért kell írnom, hogy kerítsek egyet, tehát ha valakinek van ötlete közületek, akkor azért írhat majd az ímélcímre, amit akkor adok meg, ha kedvem lesz hozzá.



Egyébként tudni kell a Bingidingiről, legalábbis szerintük, hogy mocskosul imádnivaló. Merthogy velem állítólag tökéletes a kapcsolata, legalábbis ők ezt gondolják, hiszen olyan szépen játszik velem mindig, tisztelettudóan, és sosem bántana. Hát még szép, hogy nem, bár én így is mindig lepofozom és aztán morgok hangosan és sértődötten, de ez szerintük azért van, mert én vagyok képtelen normálisan viselkedni. No comment. Meg esténként mikor vacsorát kapunk, utána már rögtön a hálószobában várja őket szánnivaló kis pillantások közepette. Odafekszik az egyik mellé a takaróra, az meg persze egész éjjel nem mer forgolódni, nehogy lelökje a Bingidingijét. Hülye. Reggel meg mikor kelniük kell, akkor is Bingidingi liheg a pofájukba, dörgölőzik meg dorombolva hízeleg nekik unásig. Nekem ezeket a pozitív kicsengésű szavakat úgy adták a mancsomba, hogy írjam le, mert egyébként nem ismerem őket. Ezért tartanak engem állítólag speciális kezelést igénylőnek. Azt is mondják még róla amúgy, hogy milyen gyönyörűséges, és hogy tökéletes kandúr feje van, meg egyébként is csodálatos egy állat. Szerintük ha valaki megismerné, tuti beleszeretne.



Aki szükségét érezné meglátogatni a vörös-fehér Bingidingit - normális nevén Bingót, az a következő mélcímen jelezheti: macskamentes@noeallatotthon.hu
Ugyanitt lehet érdeklődni kicsit normálisabb jellemzése iránt is, tőlem ennyire futotta, abszolúte nőies jellememből adódóan természetesen. Még így is állati jófejnek tartom magam, hogy egyáltalán belementem ebbe az egészbe. Fejedelmi vacsorát várok érte cserébe. Ja meg dobok nektek pár képet is róla, hogy lássátok, kit akartok örökbefogadni:





Na csá - Liza (és nem Lizidizi!)