Egy éve fogant meg bennem igazán, az első komoly látogatásnál, a tavalyi cicás napon, hogy igen, ezt akarom én is csinálni. Korábban is részt vettem az állatok felvonulásán, itt találkoztam először a Noé névvel és logóval, de akkor nem tudtam még, mi is van ennek a hátterében.



Kíváncsi lettem, utánaolvastam a honlapon, és már az itt látottak után egy más világba csöppentem. Még nem tartoztam "hivatalosan" is ide, de adományt kezdtem gyűjteni, és hát így elindultam párommal az első útra a fent említett cicás napra.





Miért pont a cicás nap? Hát igazából bevallom mindenféle állat "vevő" vagyok, jöhet bármi, biztos akad egy kis simi, egy ölelés neki, de ha cicát látok, megáll az élet, meg a szívverés... imádom Őket... Már kislány koromban is rózsaszín plüssmacskával rohangáltam. Nagyon szeretem mind külsőre, mind belsőre Őket. Szeretem a bájos kis pofijukat a kis hegyes (alkalmi süket) fülecskékkel, a kis pici törékeny vagy akár nagyobb tekintélyt parancsoló, akár pocakos, minden színben tündöklő kis testet, a hosszú, égbe nyúló farkincát és hát a bársonytalpakat.
Szeretem, hogy nem adják könnyen magukat, egy-egy cica szeretetért meg kell küzdeni, de ha már a bizalmában vagy, akkor nem szabadulsz az állandó bújásoktól és dorombolásoktól, mindamellett, hogy sajátos kis világukat megőrzik. Mert Ők egy sajátos világban élnek, és Én, mint cicagazdi ennek részese lehetek.:-)

Hát most jól elkanyarodtam, de vissza, szóval ezért... Ezért mentem először a cicás napra. Beszéltünk Vikivel és arra gondoltunk a további kampányolás, adománygyűjtés mellett megpróbálkozunk az ideiglenes cicázással. Akkor még egy cicánk volt, hamarosan lett kettő. :-))
A második cica egy "majdnem Noés" cica, azért majdnem mert mielőtt bekerült volna "bebuktuk"

Ő Loui a szürke cica.



Az első idegi gyermekem - az angyalok vigyáznak rá odafenn - Smiley volt.
Első "gyerekként" megtapasztaltam, milyen mikor beengedsz egy kis életet, és utána el kell engedned. Még tapasztalatlan voltam és túl közel engedtem, így fájt nagyon, mikor gazdiék elvitték. Nagyon boldog voltam, de nagyon fájt. Sajnos Szmájly, mint később kiderült, beteg volt és már nincs közöttünk, de sokat köszönhetek neki és ezt Ő odafenn is tudja. :-)



Smiley érkezésekor derült ki, hogy az én nagy cicám Talcsi, azaz Talizmán nem annyira örül az Én új tevékenységemnek, ennek hangot is adott, befordult és elbujdosott. Ekkor még "bedőltem" neki, és átbeszéltük egy kis ideig hirdetéssel próbáltam segíteni a Macskamentés munkáját. Mellette a lányokkal állandó megbeszélésekre, kisebb összejövetelekre jártunk. Egy igazi kis csapat tagja lettem, nagyon szeretem Őket. Visszakaptam a hitet abban, hogy vannak még tiszta szív-lélek emberek, a cicamentős lányokkal - fiúkkal sok jó kis bulin részt vettünk, sokat nevettünk és mókáztunk, ezzel is közelebb kerülve egymáshoz, hogy a mindennapokban jól tudjunk együttműködni.







Mivel a hirdetés nem adta vissza az igazi "érzést", hogy cicás vagyok, elkezdtem kijárni és kint segíteni az otthonban (dacolva - és igen itt jön, hogy miért csak kb fél év után - az immunrendszer betegségemmel és orvosokkal. Megjegyzem, azóta vagyok teljesen jól mióta kijárok..:-)). És szép lassan megismertem a többieket is a menhelyen... :-)) Megtudtam kik is ennek az álomvilágnak a megalkotói – Kata és Zoli; megismertem Schneider Kingát, Petrát, most már tudom, ha azt mondják, keresd Almát, akkor nem a gyümölcsöt, hanem Alma Katát kell keresni... Pirost, Anikót, Nikit ..







És amikor csak tudtam, részt vettem a rendezvényeken.



Közben úgy alakult, segíteni kellett egy cicán, Ő volt Kyra.



És Talizmánnak szépen lassan meg kellett tanulni, "anya" ezt csinálja, neki ezzel nem lesz kevesebb, Ő marad a "gyerek" Loui-val, a többiek "csak vendégek". Annyi engedményt kapott, hogy nem kell osztozkodnia, az ideiglenes cicák nálunk teljesen külön vannak a saját cicáktól, és így működünk.

Lakott nálunk Bliss



Connor és Annika



Most Baccara, Escada és Lóci.





Sok mindenen mentem keresztül ez alatt az egy év alatt, sok öröm és fájdalom is ért. Volt pár álmatlan éjszaka, reggel a nem alvástól bedagadt szem, volt sok izgalom, izgulás, féltés, felelősség. Volt betegség, orvoshoz rohanás, aggódás, szereztem némi gyakorlatot, néha egy-egy harapást, karmolást. De ezek a dolgok eltörpülnek, mikor meglátok egy-egy hálás szempárt, vagy amikor látom a cicát az álomgazdi ölében boldogan, dorombolva. Én nekik vagyok, Őértük vagyok. Szeretem Őket... :-)))

Ez az életem.

Köszönöm Noé, cicás lányok-fiúk, hogy veletek csinálhatom ezt!
Köszönöm a páromnak és cicáimnak, hogy velük csinálhatom ezt!
Köszönöm a családomnak és barátaimnak, hogy megértik, néha egy-egy kávé helyett a Noét választom... :-))
Köszönöm az összes támogatómnak az eddigi adományokat, amiket a gyűjtésekkor hoztak.

Sipi