Megköszönvén munkájukat, állatotthonunk Macskamentő csoportja bemutatja április hónap önkénteseit. :) Szeretnénk, ha ti is megismernétek azokat a kivételes embereket, akik nap mint nap velünk együtt küzdenek az állatokért, akár mint ideiglenes befogadók, támogatók vagy segítők, hisz sokféle módon lehet nekünk segíteni. 2012 áprilisának cicás önkéntesei Cs-Gonda Kata és férje Csizmadia Ákos, akik kijárnak az állatotthonba és mint ideiglenes befogadók is segítik munkánkat.

Mióta és miért szereted az állatokat?

Kata: mióta az eszemet tudom, rajongok az állatokért. Sajnos gyerekkoromban nem tarthattam semmilyen állatot, mert anyukám nem engedte meg. Elkerültem otthonról és egyre inkább fokozódott bennem a vágy egy kisállat iránt. A nászutunkon, egy kellemes esti séta közben macskanyávogást hallottam. Hátranéztem, de nem láttam semmit, hozzátartozik, hogy az utcában nem volt közvilágítás. Még mindig hallottam a nyavíkolást, hát újra megfordultam és akkor megláttam Őt...

Ákos: én állatok között nőttem fel, s tudtam ez mit jelent! Hát azt mondtam Katának, ha hazajön velünk a cica, megtartjuk! Éééééés...hazajött :). Ezzel elindította a lavinát és ma már öt cicával élünk együtt...egyelőre :)

Miért és mikor csatlakoztatok a Noé Macskamentés csapatához?

Kata: többször voltunk kint a Noén, mielőtt a függőségünk kialakult :). Ezek általában rövid látogatások voltak, ugyanis lelkileg baromira megterhelő volt.

Ákos: még most is baromira megterhelő, de egy idő után már más szemmmel láttuk a történteket.

Kata: aztán láttam a Noé facebook oldalán, hogy segítséget kérnek a lányok a kifutó festéséhez, amire Zsófival nagy lelkesen el is mentünk. Itt találkoztam személyesen először Vikivel. Sokat beszélgettünk. Ezután a hétvége után minden szombaton (volt, hogy vasárnap is) kijártunk. Azóta minden hétvégén kint vagyunk. Ákosnak felvetettem, hogy mi lenne, ha a 3 hetes szabadságom alatt ideiglenes befogadók lennénk?

Ákos: és mivel Ákos éppen kényszerpihenőjét töltötte egy balesetből adódóan, a dolog adta magát :)

Mostanáig mennyi cica vendégeskedett nálatok?

Kata: húha...öööö...Áki segíts :)

Ákos: 1: Maca, 2-3: Ciceró és Vica, őket egy forgalmas út mellett fogták meg. 4: Csacska, egy család a kertjében találta. Iszonyatosan sovány volt és a jobb első lába kacska volt. 5: Grill, akit szintén egy család talált egy iskola mellett. Hazavittük és kiderült, hogy valami nincs rendben vele. Úgy ment, mint egy fóka, a hátsó lábait húzta. 6: Szürcsi, a Noéról hoztuk haza, láb, orr, száj sérülései voltak. 7: Lötyi, egy állatorvosi rendelőben felejtették! Szintén lábsérült. 8: Pille, szintén a Noéról hoztuk haza. Testvérével együtt kerültek be. 9: Bones, a medencetörtött csöppség. Noéról hoztuk haza, de akkor már volt gazdijelöltje. 10: Sir Mock..

Kata: óóóó Csárlika :) Sir Mock nem hallgatott a nevére, ezért próbálgattuk, hogy melyik név az amire hallgat. Ahogy kimondtam, hogy Csárli, egyből fölkapta a fejét és rohant hozzám, ezért hívtuk így. Őt a 13. kerületben találták. Az alsó ajka le volt szakadva és meglőtték szegénykémet. 11: Töki a rekorder, hiszen hétfői nap jött hozzánk várólistáról, majd csütörtökön költözött a gazdihoz :) 12: Botond, könyök töréssel és ficammal került be a Noéra, annyira édes volt, hogy nem bírtam magammal, így hazahoztuk. 13: Törcsi, az egyik hátsó lába le volt szakadva, borzasztó kínokat élhetett át és valószínű, hogy bántalmazták is. Karácsony után hoztuk haza a Noéról, hogy azért mégis csak családban töltse az ünnepeket. Az első pillanattól kezdve otthon érezte magát, így megállapodtunk, hogy Ő is marad örökre :)

Ákos: ez volt tavaly. Idén az első vendégünk Roy, akit kutyák támadtak meg, szétszakították a hasfalát! A következő idegi folyamatban van, hiszen nálunk mindig pörgés van :)!

Milyen ideiglenes befogadónak lenni és miért csináljátok?

Kata: hogy is fogalmazzam meg...amikor megérkezik egy beteg, vagy friss műtétes cica, vagy amikor felhív Viki, hogy SOS segítség kéne, vagy amikor kint a Noén már a kapuban azzal fogadnak, hogy hoztak egy kiscicát és tudom, hogy ott nem maradhat, mert egy oltatlan kicsinek veszélyes...szóval a rászoruló cicáknak mi jelentjük az életet, vagy egy bántalmazott cicának a megmenekülést, a biztonságot!.....bocs, most egy kicsit sírok, addig Ákos folytatja...

Ákos: pontosan ezért, amit a Katán látok most! Szerintem ez mindennél többet ér! Mindennél!!!!

Mesélnétek nekünk egy kicsit az első ideiglenes cicátokról?

Kata: ez egy rövid sztori lesz :)

Ákos: igen-igen, az úgy volt :)! Na, jó az első idegi cicánk Maca volt, akit egy lezárt dobozban hozott egy fiatal srác, aki az Ikea mögött találta Macát. Kata kinyitotta a dobozt, kivette ezt a kis törékeny cicát, a vállára tette, majd Maca akkorát sóhajtott, hogy abban a pillanatban tudtuk, hogy Ő örökre velünk marad.

Kata: és így is lett :)! Azt hiszem sikerült a világ legrosszabb macskáját örökbefogadnunk :)!

Ákos: inkább a többiek jelentették a kihívást. Ciceró és Vica a testvérpár, Grill a kis nyomi, Csacska, aki mikor hozzánk került 80 dekát nyomott!!
Minden egyes örökbeadásba egy kicsit megszakad a szívem. A mai napig képes vagyok 20 perceket zokogni...az örömtől :)

Kata: teljesen érthető, hiszen akit addig neveltünk, dédelgettünk, szerettünk, ápoltunk „elhagy” minket. Én már jobban viselem, bár az első után vagy fél órán keresztül bőgtem. Aztán beprogramoztam az agyam és már csak egy pár könnycsepp és ennyi. És már alig várom, hogy jöjjön a következő :)

Ákos: inkább az első mentésünkről tudnék mesélni. Bejelentés alapján mentünk ki a Szatmár utcába, ahol találtunk rengeteg felnőtt cicát és három kis feketeséget, akik közül az egyik már nagyon ramaty állapotban volt. Őrült telefonálgatás után hazamentünk a hordozóért, közben hívtuk Zsófit az autó miatt. Visszaértünk, nagy kínok és sok-sok karmolás árán betuszkoltuk őket a hordozóba, majd irány az orvos. A picike még 2 napig élt, aztán szép csendben elaludt. A másik kettőt viszont megmentette, akiket akkor ideiglenesen elhelyeztünk anyukáméknál, majd örökbe is fogadták őket.

Szerencsések vagytok, hogy így egymásra találtatok, hogy támogatjátok egymást...

Kata: számtalanszor beszélgetünk erről. Hogy mi lenne velünk a másik nélkül....egyébként nehogy azt hidd, hogy mi mindenben egyetértünk :). Van, hogy órákat tudunk veszekedni egy-egy cica miatt. A mindennapi dolgokban teljes az összhang közöttünk, de a cicák...

Ákos: hát igen! Én mindig azt szoktam mondani Katának: Nélküled én fél vagyok, a másik felem benned ragyog!

Miért szeretitek a Noé Macskamentés Csapatát?

Kata: ennyi önzetlen embert egy helyen még nem láttam! Szuper a csapat, imádok ide tartozni! Mi egymástól is rengeteg szeretetet kapunk, tényleg olyan, mint egy nagy család. Szinte a mindennapi életünket „együtt” éljük. Ha valakinek beteg a gyermeke, együtt izgulunk érte, vagy új munkahelyre megy, akkor bíztatjuk, vagy felvételizik, vagy vizsgázik csuriban az ujjunk, vagy ha beteg együtt aggódunk...mint egy családban :)

Ákos: jók a csajok...öööö...meg van sok cica... :)
Itt nem számít, hogy hány diplomád van, vagy mi a szakmád, a Noén együtt pucoljuk az almot, etetünk, itatunk, mentünk...kell ennél több? Boldog vagyok, hogy itt lehetek!!!

Mi pedig köszönjük, hogy itt vagytok nekünk:)