Kedves Noé Cicamentés!

Novemberben kerültem a mostani gazdimhoz, aki az ideiglenes gazdim is volt. Egy dobozban tettek utcára, tesóimmal, egy lány megtalált, lett mamacicám is hamar, aztán egy másik lányhoz kerültem, nőttem nődögéltem, aztán elvitt egy gazdi nevezetű egyed, aki rossz ennivalót adott nekem, amitől sokat pösszentettem, talán bántott is. És visszavitt hozzátok a Noéra. Jobb is. Az előző ideglenes gazdi lány magához vett, de hamar tovább adott a mostani gazdimhoz.



Nahát ez szerelem volt első látásra. (Zárójelben jegyzem meg hogy az igazi szerelmem a fiúgazdim, ő úgy hív hogy "Fiam!") Kiengedett a hordozóból, és körbenéztem elkezdtem fel alá nézelődni ... új illatok, új tárgyak, új emberek!! Az új gazdim már tele tálakkal várt, volt száraz és nedves ennivaló és tejecske!! Rohantam a tálhoz, bele ettem, aztán futottam tovább az emberekhez....melyik lehet a gazdim végül is? Belefáradtam ebbe, inkább lefeküdtem a szőnyegre aludni. Aztán gyorsan fel is keltem, mert az igazi gazdim lefeküdt mellém a szőnyegre és simogatott. Adtam is neki fejbucit gyorsan. A másik két ember meg nevetett és mondták hogy "jaj de édes"...
Szépen teltek aztán a napok az új gazdival. Minden reggel feltelepedtem a mellkasára dorombolni egy kicsit. Hát igen bevallom, néha elaludtam rajta...arra ébredtem hogy kuncog rajtam. Van ez így.



Volt ennivaló dögivel, mindig kerek volt a pocakom. Rá is jöttem hogy nem kell mindent felporszívózni amit látok, mert senki nem eszi el előlem.
Aztán a víg napoknak vége szakadt, jött egy másik cica, Boszinak hívták. Nomen est omen. Nagyon morcos egy fajta volt, én próbáltam odamenni barátkozni, de mindig fújt meg bántott. Inkább kerültem. Nem mertem a tálkámhoz menni, mert mindig ő ért oda előbb és megpofozott. A gazdi külön zárta hogy tudjak enni. Bárhova mentem ott volt és morgott és pofozkodott. Ettől nagyon bánatos lettem és a lakás különböző részeiben, leginkább a kanapé és az ágy alatt, gubbasztottam, ha előmerészkedtem, mondjuk az alomra, azt gyorsan futva kellett megtennem, mert ez a Boszi mindig ott lapult ahol nem kellett volna és rettentő gyors volt.
Gazdi próbált összebarátkoztatni minket, simogatott, beszélt hozzánk, de ezzel nem voltam kisegítve.



Gazdi látta hogy nagyon nem érzem jól magam, azt tudta hogy engem örökbe akar fogadni, Boszi meg ideiglenesen van nála, így döntést hozott, visszavitte a fúriát. Egy picit szomorú volt miatta, én nem.
Kellett jó pár nap míg biztosra vehettem hogy nincs ott ez a másik macska, de amint biztos voltam benne nagyon megélénkültem. Új területeket fedeztem fel, mint konyhapult, fürdőkád, mosogató. Amikor ezek már uncsik voltak új helyek jöttek, mint ablak, ablak melletti polc, innen belátom az udvart és a folyosó. Kaptam egy csomó játékot, mint tollas bot, labdák, patkány, jutahal.



A tollasbotot nagyon szeretem, mindig megpróbálom elkapni a rojtokat földön és levegőben. Ami sikerül is mindig. Gazdim szerint remek vadász leszek.
Mivel nagyon élénk vagyok, és eleinte sok komiszságot csináltam, sokszor szóltak rám hogy "nem szabad!". Ilyenkor én visszanyávogtam és szégyen vagy nem, elpösszentettem magam (a gazdik sipítoztak hogy milyen büdi, meg nevettek is nagyon) majd elfutottam a tett helyszínéről. Azt mondták hogy olyan vagyok mint egy tintahal, csak én nem tintafelhőt eregetek ha baj van, hanem gázfelhőt.



Így lett a nevem Pöszi.
Most már nem pösszentek, mert jó ennivalókat kapok, a gazdi kolléganője, Aszófőről, még valami sneci nevezetű finomságot is beígért nekem.
Apropó hal. Azt imádom. Gazdi múltkor vett egy lazac megnevezésű halat. Lemosta hogy betegye a serpenyőbe, de nem volt eléggé résen, mert mire a serpenyő felé fordult volna halastul, addigra én már fogtam a hal másik végét és nem eresztettem.



A gazdi visított és nevetett egyszerre, jött a fiú gazdi és késsel kikanyarította azt a darabot amit én fogtam, így az az enyém lett. Nagyon finom volt! Gazdi azóta vesz nekem halat. :))) Ja és a salátát is nagyon szeretem, ha gazdi vesz, mindig tesz nekem ki egy kicsit.
Általában, amikor a gazdi otthon van, szorosan a nyomában vagyok. Ha a fürdőben van én is ott vagyok, vagy a kádban, vagy a mosógépen. Ha a konyhában van akkor vagy a mosogatóban, vagy mellette, vagy a hűtő tetején nézem hogy mit csinál. Ezekről fényképes dokumentumok is vannak mellékelve.

Kanapén mellé ülök, vagy a szőnyegre. Az ágyban meg a lábuknál alszom. És próbálom elkapni ezeket a lábakat reggelente, mert ettől egyből kipattantak és adnak enni.
Aztán egyszer azt hittem ennek a gazdinak se kellek. Egy este és másnap reggel sem kaptam enni, majd hordozóba tett és elvitt valami fura szagú helyre...ahol volt egy doktorbácsi nevű ember, aki vizsgálgatott, majd hirtelen elaludtam. Mikor felébredtem már újra a gazdival voltam otthon, kitámolyogtam a hordozóból, nehogy megint elvigyen. Azt mondta nincs baj, simogatott, megnyugodtam.



Ő kutyapelust terített alám és mondta hogy nyugodtan pisiljek rá, de én eltámolyogtam az alomig, belebotladoztam, gazdi tartott míg pisiltem. Amíg tudok menni nem fogok holmi kutyapelusra pisilni, pfh!
De nagyon nem éreztem jól magam, gazdi hozott vizet, nem kértem, hozott tejet, nem kértem, hozott folyékony macska ennivalót, azt sem kértem. Nagyon fájt a hátsó felem, meg vérezgetett is.
Gazdi neki volt a búsulva, jobb ötlete nem volt, így kitett egy kis alutálcásat. Na arra egyből magamhoz tértem egy picit, eltámolyogtam a tálkáig és megettem. Majd visszamentem a radiátor elé, aludtam, majd ébredés után újra ettem, majd vissza a radiátorhoz. Ez így ment egész másnapig de addigra már újra a régi voltam. Szóval, mint minden férfit, engem is a hasamnál lehet megfogni, mondta a gazdi.
Összefoglalva nagyon jól érzem magam a gazdiéknál, de egy picit azért unatkozom mikor nincsenek itthon. Gazdi megígérte hogy hamarosan lesz egy tesóm is, akivel majd játszhatom a kedvenc játékomat a pocakharcot, meg futkározhatunk együtt meg aludhatunk együtt. Már nagyon várom a tesót, mindent megosztok majd vele ígérem!

Szeretettel: Pöszi (ex-Pizzaboy)