Közületek valószínű sokan emlékeznek a mi Volvónkra, aki egy autó motorterébe mászott be melegedni egy fagyos, téli éjszakán. Reggel a kocsi tulajdonosa beindította a motort, aminek a vége az lett, hogy a cicát szinte megnyúzta az ékszíj. Hozzánk került a szörnyú állapotú cica, részletes történetét
itt olvashatjátok. Akkor ott hagytuk abba, hogy Volvo már csak az álomgazdit várja.
Hát megtörtént, amire vártunk:) Eljöttek az álomgazdik és immáron jelenthetjük, hogy Volvo hazatért. Ezt a kis levelet kaptuk a gazdiktól, akiknek sok boldogságot kívánunk és Volvónak is minden jót és örömöt az életben, hisz rengeteg szörnyű dolgon van túl.
Külön köszönjük Irincinek, ideiglenes befogadójának, akinek segítsége nélkül nem juthatott volna el idáig Volvo.
Íme a levél:)
Kedves Noésok!
Múmin, merthogy ez lett a neve ennek a tüneményes rosszcsontnak, a képek tanulsága szerint egészen szórakoztatónak találja új otthonát, és egyre bensőségesebb a viszonya Lajos Mesterrel, a mi dörzsölt és lustácska macskánkkal (Lajos már mosdatja az ifjú hölgyet, és sűrűn váltanak orrpuszit, így nem kétséges, hogy egy igen kellemes együttélés első fejezetének vagyunk szemlélői).
Múmin csodálatos és végtelenül félénk (bár a röhejesen besz*ri jobban illik rá) és még nem feltétlenül tudja, mire való a dorombolás - sokat tanul Lajostól evésről, emberekről, alvásról, a világról, a madarakról az ablakban, zenéről, a kanapéról, Múmin pedig igazán dinamizálta Lajos lustácskán egyhangú napjait.
Tőlünk, emberektől egy kicsit még meg-megriad, de a sok szeretet már becsalja esténként a hálóba, az ágyikó végére aludni, hiszen ott van az egész család.
Igyekszünk időről időre sok-sok képet küldeni Nektek elsősorban Múminról, de reményeink szerint már nem kell ahhoz sok idő, hogy egy együtt szunyókálós kép is sikerüljön.
Üdvözlettel,
Múmin, Lajos Mester, Nóra, Attila
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.