Sziasztok,

Zokni vagyok. Korábban Réti Bercinek hívtak, de az új mami és papi így neveztek el. Itt láthatod, miért :)



2011 augusztusában kezdődött minden, amikor embereim eljöttek az ideiglenes gazdimhoz, hogy megnézzék a tesómat. De talpraesett kismacska vagyok, ezért egyből akcióba léptem. Amint leültek velünk játszani, azonnal a mamim ölébe ugrottam…na, jó másztam, mert akkor még nagyon kicsi voltam és hangos dorombolásba kezdtem. Jó sokáig ott voltam, és mami teljesen elolvadt a produkciómtól. Aztán átmásztam a papihoz, aki azt mondta „engem nem kell meggyőznöd”, így vissza is mentem. Aztán elmentek. De én tudtam, hogy még látjuk egymást :) Úgy is lett. Augusztus 20-án ideiglenes gazdikáimmal autóba szálltunk és elindultunk. Nagyon izgatott voltam, hogy most mi lesz. De mikor odaértünk, már mindent értettem. Még meglepetés is volt, mert egy játszótárs (Mackó 2 éves lánycica) is várt. Mindketten tudtuk, hogy jóban leszünk mi, de nem lehet egyből megmutatni ezt az embereinknek, mert még elbízzák magukat.



Ezért jó pár napig - mikor észrevettük, hogy látnak minket - kicsit fújtunk egymásra. Különben jól elvoltunk. Mackó megmutatta, hogy kell mosakodni és WC használat után elkaparni, amit otthagytam. Ezt úgy háláltam meg, hogy ha hamarabb befejeztem az evést, mint ő, akkor eltúrtam a tányérjától és besegítettem neki. A lányok úgyis mindig diétáznak, nem? :) De ne gondoljátok, hogy hálátlan vagyok.
Mackó mesélte, hogy nem sokkal érkezésem előtt volt egy komoly térdműtétje, és a doktor bácsi azt mondta, sokat kell használni, hogy teljesen rendbe jöjjön. Naná, hogy segítettem ebben is. Úgy szaladtunk keresztül a lakáson, mint a villám. Mára már semmi nyoma Mackó sérülésének. Hála az én terápiás kezelésemnek :)



Telt, múlt az idő és papi elkezdte behozni az udvart. De 1 fánál valamiért megállt. Aztán elkezdték feldíszíteni csillogó díszekkel, pattogatott kukorica füzérrel. Mi is segítettünk természetesen. Én a csillogó díszeken végeztem töréspróbát, mind megfelelt :) Mackó pedig a felfűzött kukoricákat kóstolgatta, hogy biztosan ehetőek lesznek-e :) Aztán tele lett ajándékkal a fa alja és mi is kaptunk egy ivó kutat. Amit nagyon szeretünk.



Egyébként rengeteg érdekes dolgot csinálunk. Megkeressük a szőnyeg és takarószörnyeket, amik bizony komoly veszélyt jelenthetnek. Mikor a teraszon látok valami érdekeset (sirály, galamb) Mackót nyávogással hívom, aki komótosan odaballag, hogy megnézze, mi olyan fontos. A minap megmentettem mami száradó ruháit. Békésen ittam, mire egyszerre abbamaradt a vízfolyás. Hangos nyávogással fejeztem ki nemtetszésemet. Mire mami és papi odarohantak hozzám. Mutattam, hogy mi a krízis. Erre fent a magasban mami felkapcsolt valamit. Naná, hogy jeleztem, most azonnal meg kell azt néznem nekem is. Megnéztük, majd láttam még a plafonon egy-két izgalmasnak tűnő dolgot, azt is meg kellett nézni lábujjhegyen mami kezéből. Aztán visszacsücsültem a tenyerébe, mikor már mindent láttam és letehetett és visszakapcsolhatta a szárítót. Hát így vagyunk mi egy család esténként, mikor a mamim leül, TV-t nézni odabújok az ölébe, és hangosan dorombolok neki, hogy minden nap emlékezzen rá, milyen jól választott(am).



Remélem minden cica valahogy így él...