Sziasztok Angyalok, Roy vagyok, fúúúú ez rímelt, nos hát ilyet is tudok! Meg egy csomó sok más dolgot is!
Gondolom (remélem) kíváncsiak vagytok arra, hogyan kerültem ebbe a slamasztikába. Az volt, hogy bóklásztam erre-arra (igazából kiraktak a menhely elé, de mivel szeretem az embereket, szeretném elfelejteni, hogy ezt egy ember tette velem - ezért kicsit átírom az elejét), csak mentem, mentem, egyszer csak hallottam emberi beszédet, meg nevetést és gondoltam megnézem, hátha van egy kis kaja meg simike. Szaladtam a hang irányába, velem szemben meg a kutyák (na ez innentől a valóság). Mihelyt közelebb értek, láttam a szemükben, hogy őket nem a kíváncsiság hajtja, hanem valami egészen más, valami démoni megszállottság. Kiabáltak rám, amitől rendesen megijedtem. Sikerült felmenekülnöm az egyik fára! Nagyon féltem, nem mertem lejönni és olyan furi érzés volt a hasam tájékán.

Végre észrevett valaki. Aztán jöttek nagy autóval, amiből valami fura szerkezet lógott ki és ripsz-ropsz, velem egy magasságban hozzám szólt egy ember. Nagyon megörültem neki és gyorsan bebújtam a nyakába. Aztán jött egy lány, hogy elvegyen ettől az embertől és biztonságba helyezzen. Amikor a kezébe vett és a hasamat fogta, azt mondta: „Jesszusom! Azonnal kocsiba és rohanás az orvoshoz!” Még mindig annyira meg voltam ijedve, hogy nem éreztem semmi különöset, csak olyan furi volt a hasamnál.
Az orvosnál kiderült, hogy sajnos nem tudtam elég gyorsan eliszkolni a kutyák elől. Valaki elkapott! Szétszakadt a hasfalam, roncsolódtak a beleim. Azonnal megműtöttek, így szerencsémre nem lesz semmi maradandó sérülésem külsőleg... lelkileg nehéz volt. Főleg, hogy a menhelyen a karanténban kutyák is vannak. Szerencsére most ideiglenes befogadónál lakok, és itt nincs kutya! :)

Ezeket mondja rólam az idegim: „Roy végtelenül kedves cicus! Imád ölben, kézben lenni. Jön utánam mindenhova a lakásban és amikor megelégelte, hogy a saját lábain közlekedik, akkor szól, hogy vegyem fel! Mindenkivel nagyon közvetlen, nem fél az idegenektől sem, ezért csak lakásba szeretnénk őt odaadni. Az első nap, mikor hazahoztuk, egy pillanatra sem hunyta le a szemét. Játszott, evett, játszott, evett! Másnapra eléggé elfáradt! Dumálós macsek, de hogy ne zavarjon, mindezt hang nélkül teszi. Nagyon jópofa, ahogy jár a szája, de hang nem jön ki rajta. Csodálkozom rajta, hogy Royt még nem fogadta örökbe senki, hiszen Ő a legideálisabb cica a világon! Számtalanszor jön megköszönni, hogy hazahoztuk, még ha csak idegibe is! Nagyon hálás teremtmény! Ja és majd elfelejtettem: Roy hermafrodita, tehát még tökéletesebb, mint bárki más!”
Ugye, milyen aranyos az idegim? Igazából nem tudna rólam rosszat mondani, ha akarna sem. 5 hónapos létemre bátran mondhatom, hogy mindent megtanultam, ami a boldog élethez kell! Már csak egy család kéne, akikkel megoszthatom a szeretetem!!!

Ha szeretnél örökbefogadni, kérlek írj erre az email címre: macskamentes@noeallatotthon.hu Kapsz majd kérdéseket, arra szépen válaszolj és utána találkozhatunk! Már nagyon várom, hogy megismerjelek!!!



Már gazdis!