Megköszönvén munkájukat, állatotthonunk Macskamentő csoportja elindítja a hónap önkéntese rovatot. Szeretnénk, ha ti is megismernétek azokat a kivételes embereket, akik nap, mint nap velünk együtt küzdenek az állatokért, akár mint ideiglenes befogadók, támogatók vagy segítők, hisz sokféle módon lehet nekünk segíteni. 2012 márciusának cicás önkéntese, Hajdú Anikó, aki leginkább, mint ideiglenes befogadó segíti munkánkat.

- Mikor és miért szeretted meg az állatokat?

Gyermekkorom óta állatok vesznek körül nem kis mennyiségben, mert édesanyám és
édesapám kutya-macska tenyésztéssel foglalkozott és nálunk az alap állapot kb. 3-4 kutya és 10-15 macska volt. Már gyerekként jártam anyuval kiállításokra, állatorvoshoz, sőt kisiskolásként még szülést is vezettem le teljesen egyedül az egyik perzsa cicánknál. Saját cicám nincs, utoljára kamasz koromban volt egy Matyi névre hallgató perzsa cicám, aki tényleg az enyém volt, de sajnos másfél éves korában, veseelégtelenségben elhunyt. Valószínűleg a túltenyésztés lehetett az oka (ő nem saját tenyésztésű cica volt). A dolog rettenetesen megviselt, mert ez a cica kutyamód ragaszkodott hozzám, az ember nem is gondolná, hogy egy macska képes erre.

- Mikor csatlakoztál a Noé macskamentő csoportjához?

2010 augusztusában csatlakoztam a csoporthoz, mint ideiglenes befogadó mivel láttam, hogy milyen sok cicának kell segítség.

- Azóta mennyi cica fordult meg nálad?

Azóta összesen 40 cica fordult meg nálunk. Hú, még leírni is sok!!! :)

- Milyen érzés ideiglenes befogadónak lenni és mindezt miért csinálod?

Hogy miért csinálom? A családom szerint, mert hülye vagyok azért! :)
Viccen kívül, azért mert jó dolog ennyi állatkán segíteni. Hihetetlenül fel tud dobni, ha egy általam cumisüvegből felnevelt kiscica megtalálja szerető gazdiját és éli mindennapi boldog cicaéletét. Ha én nem vagyok, akkor valószínűleg már a szivárványhídon túl kergetné az egereket, mikor még nem is volt ideje élni. Persze hihetetlenül le is tud hangolni, ha nem sikerül valamelyikükön segíteni, időnként kicsit depressziós leszek ezektől, de ha nem próbálnám meg, még ennyi esélyük sem lenne. Ezeken a kudarcokon felül kell tudni kerekedni, hogy tovább tudjon az ember a többieken segíteni.

- Mesélnél nekünk egy kicsit az első befogadott cicádról?

Az első ideigleneseim, Süti és Sába voltak kb. két hetesen kerültek hozzám. Cumiztattam őket éjjel, nappal. Nagyon fárasztó volt. Ma már felnőtt cicák és élik a boldog, gazdis cicák életét.

- A párod mit szól ehhez a ténykedésedhez?

A párom szerencsére maximálisan partner ebben az egészben, másképp nem is lehetne csinálni. Szerencsém van vele.

- Miért éppen a Noé Macskamentés Csoportját választottad?

Nagyon jó a csoporthoz tartozni, mert ez egy jól működő, szervezett, jó csapat, akiket összekovácsol a közös cél és sok tag baráti viszonyt ápol egymással, olyanok vagyunk, mint egy nagyobb család. Az állatmentéshez pedig szerintem nagyon is nagy szükség van a biztos háttérre, egyedül nagyon nehéz lenne, próbáltam már még a Noé előtt.

Nekünk pedig nagyon nagy szükségünk van az ilyen tisztaszívű és segítőkész emberekre, mint amilyen Te is vagy Anikó! Köszönjük szépen, hogy vagy nekünk!!