Sziasztok, köszöntök mindenkit!

Szeretném eme írást mindazoknak ajánlani, akik egyszer kismamák lesznek és az anyukáknak, akik már átmentek hasonlón az ember gyerekükkel. Minden tiszteletem az övék, ugyanis arról szeretnék mesélni, hogy milyen is egy agyonnyúzott kismama (aki ebben az esetben én lennék), akinek pici, szoptatós cica babái vannak.

Először is a családról. Vagyok én: a kismama-gazdi (továbbiakban anyu) és van 3 felnőtt cicám (továbbiakban lányok) akik nagy örömömre már nyugodtak, nem rosszalkodnak túl sokat, így az élet általában kellemes...túlságosan is kellemes. Pedig az egész életük tele van kihívással: ellenállni a mozgásnak! Hogy értsétek, ma a reál tárgyakkal fogunk foglalkozni, vegyük a fizikát, macskamódra:

K. Panna (7) az energia megmaradásra játszik, ami annyit jelent, hogy Én, az alázatos szolga, tisztelettudóan rángatom a pálcára erősített egeret, a királylány pedig ha épp karnyújtásnyira van, esetleg nagy kegyesen megérinti, arcán azzal a semmivel sem összetéveszthető vigyorral: „jó van jáccááá csak hülyegyerek...” – Ez lennék én.



K. Francesca (9) jelmondata: Az erő velem van!! Sajnos maximum csak a súrlódási erő, amit akkor használ ki mikor az ágy mentén (szőrmentén) húzza magát – izmai helyett az ágyszövetet felhasználva.



K. Maya (3) pedig megpróbálja bebizonyítani, hogy a fénynél is gyorsabban képes mozogni. Vagy legalább is ezt gondolja magáról, mikor átlag öt szekundum per milliméter alatt tesz meg egy lépést.



Így éltünk mi: idilli környezet, némi mozgáshiány, sok alvás, még több lustálkodás. Gazdi (én) részéről pontos ételadagolás, cicapecával figyelem felkeltése teljes sikertelenséggel. Így ment ez egészen pontosan addig, míg egy kedves ember úgy nem döntött, hogy halálra ítél néhány 10 napos kiscicát és kirakta őket az utcára! Mit is mondhattam volna, mikor felhívtak? Hát persze, hogy azt, hogy VÁLLALOM. És ahogy az a pletykákkal lenni szokott, a hír szerint 3 kicsi van, mondom az pont jó lesz. Hát 4-en voltak. Jellemző! Itt kezdődik az igazi történet, ami alapvetően "Az alváshiány hatásai egy kismamára" címet viseli.

A babákról: Van egy nagyfejű, egy hisztis, egy feka és egy beteg szemű.

Nevük még nincs, mivel nemük jelen korban nem igazán állapítható meg pontosan, és az – „Aluggyá má”, „Mér nem kakilsz?” „Ne hisztizzé!” – mondatokra ugyan már reagálnak, mégsem elfogadhatóak a gazdikereső szövegbe névként. Úgyhogy most Törpéknek hívom őket, itt is érezhető a kreativitás hiánya, ami szintén az alváshiány következménye. Mert hát tündérek a kiscicák, de 3 óránként kell etetni őket!!!! Állandóan! Nem számít, hogy éjszaka van, vagy délután.



A 24 órába ez hogy fér bele? Ezzel át is térünk a matematikára, nézzünk egy szöveges feladatot. Ha ti is utáljátok a matekot, akkor ennek örülni fogtok.
Ha X=24 óra és Y= 3 óránkénti etetési idő (tessék beleszámolni, hogy egy etetés 20 perc plusz úgy 30 perc mire az éjszaka közepén (később napközben is) az édes álom újra szárnyaira vesz minket. Tehát a kérdés, hogy mennyit alszik anyu naponta?
A helyes megfejtők 4 darab 2 hetes kiscicát nyernek, várjuk a válaszokat. Gyorsan... Most... De tényleg!

Rendben, elárulom: a válasz keveset! Nagyon, nagyon keveset!

Zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz... Fenn vagyok tanár úr kérem! Őööööö hol vagyok?... Jaaa... kérek egy kávét!



Folytassuk egy kis biológiával, hogy hogyan is hat az alváshiány anyura.

1. A kislábujjad duplájára dagad, mivel éjjel minden alkalommal belerúgsz valamibe, mikor félálomban botorkálsz a konyha felé az aktuális adag tejért. Ami egyébként jó, mert a fájdalom felébreszti az agyat. Átmenetileg...

2. Simán kiveszed a tejet a hűtőből, és hidegen viszed a szobába, persze szerencsére mielőtt a kismacskajégkását feltálalnád, felébredsz és csendes basszamázások után felmelegíted a mikróban. Érdekes módon, nem sokkal az alvásmegvonás után agyad felélénkül, és úgy vág, mint a borotva...aztán elhal...

3. Elérkezik az a pont, mikor kilépsz a szobából és amint átlépted a küszöböt már nem emlékszel hová indultál. Javaslat: Ilyenkor menj vissza a szobába, és ne próbálj rájönni mit akartál, mert esélyed erre a zéróval határos, inkább feküdj vissza!!!!

4. Aztán az előzőhöz kapcsolódva emlékezet kieséseid is vannak, nevezetesen például, hogy a „Mindenképp hozd el a nagyi tortáját a cukiból” mondat akkor sem hangzott el senki szájából, ha menten rád szakad az ég. Csak emlékeznél! HÁT NEM!

5. Ez a legdurvább, ami úgy egy hét után jelentkezik, az ÁLOM!

Az egy dolog, hogy átlag álmodban is eteted, pisilteted őket, de konkrétan a következőt álmodtam:
Mivel egyik babának nátha miatt beteg lett a szeme így álmomban úgy döntöttem, hadat üzenek Takonyország hadseregének. Láttam magam előtt, ahogyan mint Ozzy és Drix és az Immunkatonák lemészárolják a nátha zsoldosokat. Király! :) -(Megjegyezném annak, aki nem tudná, hogy Ozzy egy vörösvértest, Drix egy kapszula, akik egy Hektor nevű kisfiúban teszik hűvösre a gonosz bacikat és mindent, ami besettenkedik a fiú testébe. Imádom:)! Ha szórakozva szeretnéd ember gyerekednek megtanítani a testben folyó eseményeket, akkor melegen ajánlom ezt a rajzfilmet. Zseniális!)
Szóval hadat üzentem álmomban és mivel modern időket élünk ezt e-mailben akartam megtenni. Éssss: a Takonyhadsereg mail címe gmail.com-ra végződik!!!!!!!!!! Mire elküldhettem volna az üzit, csörgött az óra, hogy újabb etetés vár rám. Mondom „vazze, most feküdtem le”!





De mindez megéri, hisz látni, ahogy fejlődnek, játszanak, minden pénzt megér, némi alvás megvonást is. És mire gazdihoz jutnak, az alvásra fordított idő egyenes arányban növekszik az elfogyasztott száraztápok javára, a könnyek pedig nem csak az örömtől, hanem a hasonló élmények emlékétől is a szemedbe szöknek! Vegyétek úgy, hogy ez egy drogellenes kampány. Legyen a jelszó: ne használj semmit, inkább ments meg te is egy kismacskát!!!! :)

Viki