Hogy mit lehet tanulni egy 8 hetes kiscicától? Hmm… hol is kezdjem. Sokat! Nagyon sokat! Beth. Ő az. Egy kiscica, aki 5 hetesen elkezdett imbolyogni. Aki röviddel ez után már nem tudott lábra állni. Akiről kiderült, hogy ataxiás, ami azt jelenti, hogy az idegrendszere azon része károsodott valami miatt, ami az egyensúlyt koordinálja. Akivel naponta jártunk orvoshoz, ő pedig szó nélkül tűrte a napi több injekciót. Aki ha próbált járni, beverte a kis fejét a padlóba, és bármibe, ami a közelben volt. DE! Ennek ellenére élni akart! Ment, csinálta, és elfogadta az életet olyannak, amilyen. Nem sírt, nem akarta, hogy sajnálják, mert ő BETH! Egy másodpercig sem láttam a szemében a lemondást, azt, hogy elege van, és nem akar így élni. Ő csodálatos, bölcs és okos kislány.



Okos, mert megtanult kompenzálni és alkalmazkodni. Tudja, hogy ha úgy eszik, hogy nekitámaszkodik a falnak, akkor nem esik bele a kajába. Tudja, ha lefekszik a vizes tál elé, akkor rángó feje nem zuhan bele a vizes edénybe. Bár fekve pisil, igyekszik elkerülni azt a helyet, ahova elintézte a dolgát. És amit még nagyon tud: játszani! Felugrál a levegőbe, fetreng, önfeledten mászik és csócsálja kedvenc varrott cicáját. Nem tud járni, menni, de mégis ha leteszem a földre és elfordulok, rövid idő alatt eltűnik a szemem elől: többnyire a nagy cicabútorba bújik be aludni, tehát valamit mégis tud... mi úgy hívjuk: „Beth elközlekedik”. :)



Úgy bizony. Mert eléri, amit akar, akkor is, ha mindig elesik. Felkel és közlekedik tovább. Ha elfárad, előbújik a játékos énje mellett a kedves, bújós kiscicus jelleme, mászik bele az ember nyakába, dagaszt, és úgy dorombol, hogy szinte megsüketül az ember. :)
Őt figyelve sok mindenre rájön az ember. Itt ez a csöpp cica, alig lóg túl a tenyeremen, és mennyire kitartó, nem sajnálja magát és fekszik egy helyben, hanem ÉL! Mert AKAR és mert TUD!



Csodálatos kis lány, aki mindannyiunkat megtaníthat bízni és akarni, elérni, amit szeretnénk. Neki nehéz sorsot szánt az élet, betegen, nap mint nap megküzdve az alapvető életfunkciók végrehajtásával is. Mégis sikerül neki és tanul, okosodik, hogyan is tehetné könnyebbé az életét. Ebben voltam segítségére én, és boldog vagyok, hogy megismerhettem. Hiszem, hogy okkal történt mindez, és meg kellett ismernem őt, hogy tanulhassak, és történetünk által mások is.



Most pedig új korszak kezdődik egy új családdal, akik örökbe fogadják Beth-t. Egy házaspár, két kisgyerek és egy Maffia nevű cica a család tagjai. Mielőtt eljöttek, vegyesek voltak az érzéseim. Szinte biztosra vettem, ha meglátják, hogy hogyan közlekedik, kifordulnak az ajtón annak ellenére, hogy minden képét és videóját látták már a neten. De nem! Imádták, persze az elközlekedés elég szörnyűnek tűnt számukra, de minden negatívum ellenére akarták őt. Sőt, csak ŐT akarták! Próbáltam kötözködni, olyat kérdezni, hogy kiderüljön, mégsem ők az álomgazdik, hisz az ember úgy érzi, ő tudja a legjobban ellátni és szeretni, de nem ment. Kaki után elvesztheti az egyensúlyát, beleesik és tiszta kaki lesz az egész cica? Megfürdetjük. Evés közben beleesik a konzervbe és tiszta kaja lesz a buksija? Hát lemossuk. Bármit kérdeztem is, a válasz szimpatikus volt.

Nagyon nehéz elengedni őt, akivel annyi mindenen mentünk keresztül, és különlegessé vált számomra. Már most fojtogat a sírás, ha arra gondolok, hogy vajon mi lesz, félni fog-e az új helyen, az új emberek és az én hiányom nem borítja-e majd ki… ilyen és ehhez hasonló kérdések zúgnak a fejemben. Tudom, hogy el kell engednem és hiszem, hogy jól döntöttem - mégis félek, és már most hiányzik. Még néhány nap és nem lesz itt. Furcsa. Félelmetes és üres. De megteszem, hogy ő boldog lehessen, én pedig helyet biztosíthassak egy újabb kiscicának, akinek szüksége van rám. És tudom, ha megérkeznek az első képek Beth-szel és a gyerekekkel, Beth-szel és Maffiával, vagy Beth-szel és gazdianyuval/gazdiapuval amint édesdeden alszik az ölükben, újra sírni fogok, de már az örömtől. Az örömtől, hogy megcsináltuk, Beth és én! És így megerősödve a következő kis Bethnek talán még többet fogok tudni adni.

Ezt lehet megtanulni egy 8 hetes kiscicától. :)

Viki