Sziasztok!

Harlem vagyok. Bronx, Feri, Fair és Bliss nevében írok nektek. Nem vagyok éppen a legjobb passzban, szóval csak leírom nektek, mit érzek. Nem mindenre emlékszem az előzményekből csak arra, hogy egy ismeretlen ember megfogott és elvitt egy koszos, büdös helyre, ahol bezárt engem és a többi cicát is, akik ott voltak, az ablak két szárnya közé (ezt a noés lányoktól hallottam, hogy így hívják). Azért, hogy a kutyák, - mert ők is voltak szép számmal - ne érjenek el. Rendes mi? Bár ahogy elnéztem a kutyákat, nem sok erejük lett volna minket hajkurászni. Sokan betegek voltak és olyan soványak, mint mi. Néha napokig ott hagytak minket étlen, szomjan. Ha kaptunk is valamit a kutyákkal egyetemben, esetleg egy kis vízbe áztatott zsömle volt. Hát egyáltalán nem ezt szoktam enni, de ha éhes a macska, akkor bármit megeszik. Nyilván ez veletek is így van emberekkel. Ha ezt sem kaptunk, akkor – akármilyen undorítóan is hangzik – a saját ürülékünket ettük, és pisinket ittuk. Ha élni akartunk meg kellett tennünk.

Így éltünk sokáig, hogy meddig nem tudom, de így egy nap is nagyon nagyon hosszúnak tűnik. Vegetáltunk és néztük, ahogy lassan elszáll belőlünk az élet. Néhány kutya már felkelni sem tudott. Végül egyik este épp próbáltam korgó gyomorral és kiszáradva elaludni mikor emberek érkeztek azokhoz, akik bántottak minket. Látszott az egyenruhásokon és a többieken is, hogy el vannak képedve. Nem értettük mi történik. De kaptunk vizet meg enni. Aki még elég erős volt ahhoz, hogy igyon, az percekig lefetyelte a vizet. Sosem esett még ilyen jól inni. Aztán hamarosan betettek minket valami dobozba és elvittek egy meleg helyre, ahol egy kedves lány várt ránk. Elég rosszul nézhettünk ki, mert szegény teljesen ki volt készülve. Ő és az a másik lány, aki elhozott minket, Ferit és Fairt akkor este megfürdette. Másnap minket is, mert azt mondták büdösek vagyunk. Sajnos ezt tudtuk és utáltuk hisz mi amúgy tiszta állatok vagyunk. Ezt mindenki tudja.

Kaptunk egy jó puha helyet, ételt - igazit, macskának valót- és sok vizet. Ez hamarosan el is fogyott újra de nagyon szomjasak voltunk. Végre teli pocakkal térhettünk mind nyugovóra. El sem tudjátok képzelni milyen jó érzés volt. Másnap a két lány elvitt minket egy emberhez, aki mint kiderült állatorvos. Ha nem lettünk volna ilyen gyengék még ijesztőnek is mondanám. De végül is biztos kellett ez, mert bár tortúrának éreztük, utána mégis jobban lettünk. Valami bolhairtást kaptunk – aminek tuti mindenki örül, mert azóta nem viszketünk mindenhol. Aztán valami féreghajtót is - azt nem tudom mire jó - de higgyünk a dokinak, hogy kell. Meg még pár dolgot. Aztán visszamentünk a meleg helyre. Véget ért a rémálom, legalábbis számunkra hisz még belegondolni is rossz hány állatot tarthatnak még így vagy rosszabbul! Nem értem az embereket. Miért teszik ezt velünk? Pénzért? Gonoszságból? Kapzsiságból? Ki tudja! :(

Mi Bronx-al, azóta kikerültünk az állatotthonba, ahol igyekszünk szedni magunkra pár kilót, már most erősebbnek érezzük magunkat. A többiek gondolom a lánynál vannak. Én mindezek ellenére szeretném hinni, hogy vannak még jó emberek, és úgy tűnik igazam van, mivel itt a Noén akik csak bejönnek megszeretgetnek, ami jól esik és nagyon sok erőt ad. A többiek nevében is, köszönjük a segítséget mindenkinek. Jó tudni, hogy sokan tesznek azok ellen, akik így bánnak velünk. Ha szeretnél támogatni minket akkor lehet virtuális örökbefogadással vagy adománnyal, melyet a 11710002- 20085016 számlaszámra küldhetsz nekünk.

Szeretnék egyszer én is és barátaim is haza menni egy családhoz. A lányok itt sokat mesélnek valami álmosgazdiról aki mindig ad enni (macskának valót, finomat) meleg, biztonságos otthont nyújt és SZERET! Remélem igazuk van, én és a többiek is bíznunk! Várunk álmosgazdi!

Harlem és barátai

IU: Kálváriánkról itt olvashattok.

Ez én vagyok a Noén.



Bronx barátom.



Bliss, a kicsi lány aki szerencsére nem sokat volt a rémálom részese.



Fair, a szép lány.



Feri a macsó, csak most épp nem érzi jól magát. - De fogja, mert már van neki álmosjelöltje.



Mindegyikük gazdis!