A minap találkoztam egy ismerősömmel. Órákig beszélgettünk, amikor is észrevettük, hogy a kötelező hogy vagy? kérdés után (ami rólunk emberekről szól) valahogyan, hogy-hogy nem a macskáinkról és az Ő elképesztő megérzéseikről sztorizgatunk. Akkor gondoltam rá, hogy erről a témáról érdekes dolgokat írhatnék. Nos, hát kutakodtam egy kicsit mindenfelé. Először is egy hihetetlen történetet mutatok be nektek:

A bársonytalpú Marco Polo:

Ha a gazdi felkutatásáról van szó, a macskák sem maradnak alul a versenyben. Egy Sugar nevű cica gazdái 1952-ben Kaliforniából Oklahomába költöztek, ami több mint kétezernégyszáz kilométernyi távolságot jelent. Mivel a macska rettegett a motorzajtól, kénytelenek voltak egy szomszédnál hagyni. Tizennégy hónappal később a Wood házaspár éppen teheneket fejt az istállóban, amikor a nyitott ablakon át egy macska ugrott Mrs. Wood vállára. Az állat igen jó egészségnek örvendett, és az asszony azt hitte, csak hasonlít Sugarra. A döbbenet akkor érte a párt, amikor a macska bal csípőcsontján felfedezték a jellegzetes elváltozást. Később azt is megtudták a szomszédtól, hogy elutazásuk után három héttel Sugar nem találta a helyét, különösen kezdett viselkedni, majd váratlanul nyoma veszett. Ezek az esetek számtalan megválaszolatlan kérdést hagynak maguk után. Vajon hogyan képes egy állat kilométerek ezreit megtenni ismeretlen tájakon, hogy ráleljen a gazdájára? És mi vonzza? A gazda szeretete utáni vágy? Egyelőre ennél jobb magyarázatot nem ismerünk. A hogyanra pedig még elképzelések sincsenek a tudomány mai állása szerint.

Sok híres macskáról hallottam már. Ezek a cicák vagy tetteiknek köszönhetően, vagy egyediségeiknek, vagy híres gazdijuknak köszönhetően kerültek be a Guinnes Rekordok könyvébe. Így, vagy úgy de híresek :)!

All Ball, a körülbelül 1000 jellel kommunikáló és mintegy 2000 angol szót megértő Kokó nevű gorilla első macskája.



Faith London belvárosában élt a II. világháború idején a Watling Streeten, a Szent Pál-katedrális közelében álló Szent Ágoston templom parókiáján, melynek 1940. szeptember 9-i lebombázását sértetlenül vészelte át az épület alagsorában, ahová a kényelmetlen körülmények ellenére három nappal korábban Panda nevű kölykével együtt leköltözött. Bátorságáért 1945. október 12-én a PDSA Ezüst Medáljával tüntették ki, melyet a macskák közül elsőként neki ítéltek oda.



Félix volt az első macska a világűrben, melynek neve ismertté vált. Franciaországban született, de pontos eredete és neme nem tisztázott. 1963. október 18-án lőtték fel Algériából egy Véronique AG1-es típusú rakétával amely habár nem állt pályára, mintegy 210 kilométert megtett az űrben. A korabeli angol nyelvű sajtó Astrocat (kb. „csillagcica”) néven hivatkozott rá. 1992-ben és 1997-ben bélyegek jelentek meg az egykori francia gyarmatokon a Comore-szigeteken és Csádban, melyeken rakétájával, illetve Lajka kutyával és más híres űrutazókkal együtt látható.



Hope (=remény) túlélte a Világkereskedelmi Központ elleni 2001. szeptember 11-ei támadást. Egy étterem romjai közül került elő három kölykével együtt, két héttel a katasztrófa után.

Mrs. Chippy Ernest Shackleton macskája. Részt vett az Antarktiszra induló expedíciókban.



Scarlett 1996. március 30-án több súlyos sérülést elszenvedve kimentette hat kölykét egy garázsban keletkezett tűzből, a New York-i Brooklynban. Emlékére a North Shore Animal League nevű állatvédő szervezet díjat hozott létre, melyet olyan állatoknak ítélnek oda, melyek életüket kockáztatva állatokat vagy embereket mentenek meg.





Simon az HMS Amethyst brit hadihajó macskája volt. 1948 márciusában került a fedélzetre, a Hongkonghoz tartozó Stonecutters Island kikötőjében. 1949-ben a kínai kommunista hatalomátvétel idején bekövetkezett Jangce-incidens során súlyosan megsérült, miután a kapitány kabinját ágyútalálat érte. Rágcsálóirtó és moráljavító tevékenységéért az állatok Viktória Keresztjének is nevezett PDSA Dickin Medállal (melyet a macskák közül elsőként neki ítéltek oda) és a Blue Cross medállal tüntették ki. A Time magazin megemlékezést közölt róla, temetésén pedig százak vettek részt, köztük a hajó teljes legénysége.



Trixie Southampton harmadik grófja, Henry Wriothesley (1573-1624) fekete-fehér macskája volt. Mikor gazdája I. Erzsébet uralkodása alatt a Towerben raboskodott, a macska átvágott Londonon, majd egy kéményen keresztül beszökött gazdája cellájába, ahol szabadon bocsátásukig két évet töltöttek el együtt. Ezután a gróf festményt készíttetett, melyen kedvencével együtt látható a börtöncellában.



Mire jó a mikrochip!!!! Coloradói otthonától 2800 kilométerre, New Yorkban találtak rá egy macskára, amely öt éve kóborolt el gazdáitól. A Willow névre hallgató állat bőre alá mikrocsipet ültettek, így azonosítani tudták. Rejtély, hogy a macska miként került ilyen messze Colorado államtól. Gazdája, Jamie Squires először nem akarta elhinni, hogy régóta hiányolt kedvence felbukkant.





Ez egy szuper édes történet, ezután mindenki gyereket szeretne majd az tuti :)

A kanadai Grant házaspárnak valószínűleg nem lesz szüksége dadára: Stewie nevű macskájuk ugyanis pillanatok alatt képes megnyugtatni a síró kisbabájukat azzal, hogy mancsát a csecsemő fejére teszi. Első látásra úgy tűnik, a kis Connar-nak semmi kedve a család kedvencéhez, és sírva veszi tudomásul, hogy Stewie melléje telepszik. Nem sokkal később azonban a cica gondoskodóan a gyerek fölé hajol, és megnyugtatja a kisbabát, olyannyira hogy az egyik percről a másikra elalszik. Stewie ugyanis jobb mancsát a gyerek homlokára helyezi, addig el sem veszi, amíg a baba elcsendesedik, és néhány mély sóhaj kíséretében álomra nem szenderül. Ezek után, mint aki jól végezte dolgát, Stewie büszkén néz a kamerába. A képsorokat a kis Connar 35 éves apja, Aaron Grant rögzítette, és az elmúlt napokban hihetetlen népszerűségre tett szert az interneten.



Rengeteg macskákhoz fűződő történet van még a tarsolyomban, amelyeket egy következő alkalommal megosztok veletek is :)! Addig is szeressétek különleges cicáitokat, mert mindegyik igazi egyéniség!


Kata