Ott tartottunk, hogy felengedési fázis.
Azóta országos rekordot döntöttünk a domesztosz, valamint a higikendő felhasználása terén, valamint megtanítottuk Debilkét macskául... de ne szaladjunk ennyire előre.

A horror éjszaka óta már álmomban is csak röhögök a nyivákoló macskán, mert tudom, hogy valójában Dudder az, nincs itt semmi horror, csak hajnali 2 vagy 4. Ezt szoktuk váltogatni. Lábon kihordott szívroham már teljesen természetes, megtanultam együtt élni vele. Mármint a szívrohammal. Dudder már egy más tészta.

Egy nap Dudder odajött hozzám, és közölte, hogy a töke kivan a száraz kajával, leszek szíves megerőltetni magam, és valamit variálni az étrenden, meg különben is, neki rossz a foga. Asszem azt is mondta, hogy az én válaszom erre, miszerint Debilke 12 éve szárazat eszik a bélproblémái miatt, abszolút hidegen hagyja, de ezt nem értettem pontosan. Úgyhogy inkább nem vitatkoztam. Végül is napok óta egy macskával beszélgetek, ennél rosszabb úgysem jöhet.



Eltámolyogtam és beszereztem a megfelelő minőségűnek látszó, megfelelő tápanyag és hústartalmú eledelt, gondosan elolvasva minden apróbetűs részt. Hogyaszongya bio, meg natural, meg senior, meg kutyafasza. Másfél óra után az eladó megkérdezte, hogy segíthet-e. Mondtam, hogy köszönöm szépen nem, a macskám egyértelműen közölte, hogy mit szeretne enni, és csak végigolvasom, hogy melyik a megfelelő, és végrehajtom az utasítást. A fiatalember jóindulatúan mosolygott, bár mosolya kissé erőltetettnek tűnt, majd közölte, hogy 5 perc múlva zárnak. Egy halk nabazdmeg után kapkodva bedobáltam a kiválasztott kajákat, majd kedvesen közöltem vele, hogy akkor nekem még alom is kéne... meg egy macska WC, tettem hozzá halkan. Sokatmondóan rám nézett, majd közölte, hogy szerencsére abból nincs ennyiféle, mint a kajából, úgyhogy essünk túl rajta.

A kezdeti nem eszünk, nem kakálunk állapot után Dudder belehúzott. Beüzemeltük a Dudder budit, tetőstül. Duddernek nagyon tetszett, azonnal felavatta. Bedugta a fejét, majd beleszart. Aprócska gondként említem csak meg, hogy a segge kifelé lógott... Tető le, Dudderkének kaki megmutat, és magyaráz, hogy ez be!! ne ki!! Dudder néz, és bólogat. Tőlem 2 méterre Debilke cicám, aki 12 éve soha az életben nem tojt a WC-je mellé, ül és röhög. Azt hiszem azt gondolhatta magába, hogy nesze neked vazze, eddig az volt a bajod, hogy nem szarik, most meg az, hogy igen.



Jelzem tető nélkül nagyszerűen működött a dolog, nagyjából 1 napig. Aztán Dudder beleivott Debilke macskatejébe, és felzabált pár doboz szupernácsurel nedves kaját, és eljött az armageddon. Nevelgettem én már kölyökkutyát, tudom milyen érzés arra hazajönni, hogy kakakupacok és pisitenger vár, de vannak dolgok, amire nem lehet felkészülni. Jelesül pedig az, ha Duddernek hasmenése van. Ha vizuális típus vagy, és Dudder kanapé becsúszását el tudtad képzelni, ez is menni fog.

Hazaérsz. Villany felkapcsol, körülnéz, örömmel konstatál, hogy első blikkre minden rendben. Adott egy sötétbarna, csíkos parketta, valamint barna, a parkettához hasonló járólap. Rálépsz. Itt még mindig semmi... merthogy sötétbarna a parketta. Elnézel a kanapé felé, majd rájössz, hogy elb*sztad. Nincs itthon se domesztosz, se higikendő, se kéztörlő, se lóf*sz. Viszont kaka van szarásig. Pontszerű cseppekben az egész lakásban. Mindenhol. Konkrétan úszol a szarban.

Dudder meg néz a nagy miújságvanhellóhogyvagy buszfejével, Debilke apró teste pedig felpréselődve a szekrényre..gondolom az egyetlen helyre, ahová Dudesz nem mászkált fel csöpögő ánuszával. Sarkon fordul, szonszédasszonyhoz becsönget,” helló, van itthon kávéd/tojásod/sód?” helyett „helló, domesztosz/higikendő van?” szöveggel, előadod a sztorit, rajtad röhög a fél lépcsőház. Kösziszuper.

4 napig ez ment. 6 csomag 100 darabos higikendő, és egy teljes domesztosz esett áldozatul Dudderke életmód váltásának. Persze én is életmódot váltottam. Pl. előszedtem anyám 5 évvel ezelőtti karácsonyi ajándékát, jelesül az általa édinek titulált rózsaszín kutyás házipapucsot, aminek végre először hasznát vettem. Mégpedig azon okból kifolyólag, hogy műanyag talpa van...
ágyő mezítlábazás, ágyő sötétben lakásban trappolás. Jut eszembe, a mosószer felhasználás mértékét nem is említettem. A takaróimnak 4 nap alatt kifakult a színe…



Ma 2 napja, hogy nem nyitott ablaknál élek, és Dudder újra a régi. Feltételezem, hogy ennek Dudder is örült, ezért tegnap új programot talált ki nekem éjszakára. A hajnali ordítást egy ”kuss!”, vagy ha ez nem működik, egy ” levágom a lábad és kulcstartót csinálok belőle” hálószobából való kikiabálással már rövidre tudom zárni. A második, viszonylag hosszú mondatot Dudder már pár nap után megértette, és ennek fel kellett volna tűnnie...mármint, hogy valaki vélhetően megosztotta vele ezen mondat jelentőségét, valamint azt, hogy ilyenkor nem árt abbahagyni amit csinál, bármi is legyen az. De nem tűnt fel.

Tegnap éjjel (természetesen hajnalban) felriadtam Dudesz éjszakai kiabálására, ami így hangzik általában... ”mmmmááááááúúúú…íííííí…mááááúúúú..mááááááá” Jött a kuss. Majd a kulcstartó. Néma csend, majd a 2 idióta macskám egyszerre, teli torokból: „ máááá mááááá máááá úúúú úúú úúú”. Vazze, ezek beszélgetnek. Kitámolygok. A 2 macska boldog arccal, halálos nyugalomban üldögél a nappali közepén, és ordít. Megkérdeztem, hogy ugyan már mi a macskákjóédesanyját csinálnak hajnalok hajnalán, erre flegmán kánonban közölték, hogy eddig az volt a bajom, hogy ők nem barátkoznak, úgyhogy leszek szíves örülni, és visszahúzni a hálóba. Az ezek után beszűrődő trappolásból arra következtetek, hogy Activityt játszottak. 2 kicsi ordító kenguru. De legalább már nem szaros a lakás.

Petra