Frido vagyok, Frici

Frido úr leült a kanapé mellé, és belefogott a mesébe :)



Sziasztok!

Frido úr vagyok, de lehet hogy Friciként ismertek. Na de erről mesélek még. De most először azt akarom elmondani nektek, hogy képzeljétek, gazdis lettem, még ha ideiglenesen is! Az egész úgy kezdődött, hogy egy borzasztóan hideg napon eljött ez a gyerek (hát olyan fiatal suhancképű!), simogatott minket, és berakott a házunkba valami kuckószerűt. Hát több se kellett, egyből bevackoltan magam oda, és mire észbe kaptam, rács mögött találtam magam. Hát pedig olyan jó voltam, gondoltam is, hogy igaz lehet, hogy az igazságszolgáltatás sem a régi már! Meg különben is, mit várhat a macska a kopóktól, nemdebár? Naugye. Ezek után ráadásul Hetedhét országon is túlra utaztunk, nekem legalább is olyan hosszúnak tűnt, de nem sokat reklamáltam, elég bölcs vagyok már ahhoz, hogy tudjam, hogy illik viselkedni. Mert hát ugye 10 éves cica vagyok, de ne mondja rám senki, hogy öreg, mert akkor nagyon csúnyán fogok nézni! Na majd erről is mesélek. Ezért is változtattam nevet, mert fiatalosabbat akartam. Ez a suhancképű ezt először ellenezte, de aztán bevetettem a RETTENHETETLEN nézésemet (erről beszéltem az előbb), és beadta a derekát. Íme a híres nézés:



„A nevem Frido, Frido úr, érted?”

Úgyhogy a Fridot választottam, szerinte ez azért is jó, mert hasonlít egy hírességre, akit sokan ismernek és szeretnek, és aki szintén úr volt, csak valami kerek dolgoknak, amiket az ujjunkra húzunk. Hát nem tudom, nekem ez elég hihetetlennek hangzik, és ha megismertek, engem biztos jobban és többen fogtok szeretni. Ja, és szebb is vagyok, de ez mondjuk csak megérzés. Macskamegérzés.

Node elkalandoztam, a lényeg az, hogy mikor hazaértünk, nem fogadott a ház népe túlzott lelkesedéssel, mondhatnám úgy is, hogy a hátuk közepére kívántak. Az első találkozásom tehát velük nem sikerült túl fényesre, ahogy ez alant is látható:



Az a csinos szürke hölgy jó ideig nem akarta elismerni a kiváló pedigrémet, és a férfias kiállásom sem hatotta meg, de sokat nem törődtem vele, gondoltam, majd csak megnyugszik. Így lett. Ahogy nagyapám mondta volt: a türelem és egy kis nyávogás whiskast terem. Vagy valami hasonló finomat.

Szóval itt most jól érzem magam, de azért jó lenne egy végleges gazdi. Aki gondoskodik rólam, simogat, akihez odabújhatok, és aki ad ennem. Azt mondják, szeretek enni, de hát ki nem szeret? Na majd erről is még mesélek. Ja meg ha simogatnak. Meg is mutatom, hogy mennyire szeretem!



Látjátok? Hát lehet engem nem szeretni? Hát ugye hogy nem. És ha valaki még mindig túl öregnek gondol, akkor toll a fülébe, és elmondom neki, hogy ha jó sorom van, még jó pár jó évet tölthetünk együtt! Sőt, azt is elmondom, hogy még most is vannak olyan rekordok, amiket én tartok! Itt van például az evés, na abban én vagyok a leggyorsabb! Ha nem hiszitek, nézzétek csak!



De hogy ne csak azt mondjátok, hogy csak sebességben vagyok ász, a tejlefetyelő versenyt is én nyertem meg:



Szóval kitartó is vagyok, ugye? Hát ez így van. És még számos jó tulajdonságom van, amiket most nem írhatok le, mert mégse fényezhetem magam túlságosan. Legyen annyi elég, hogy jóképű vagyok, bújós, de nem erőszakos, nem rongálok és csendes vagyok, viszont szívesen ülök az öledben vagy alszom veled. De ha nincs kedved éppen hozzá, az se baj, akkor meg elalszom magamba. Más állatokkal is jól kijövök, nem keresem én a bajt. Egy igazi úr vagyok, nem tagadom. Na de most megyek, mert van egy másik kandalló, ami előtt szeretek még heverészni, és ma még nem volt rá alkalmam. Szervusztok!



Fridó úr

ps: Ha megtetszettem (tudom, hogy igen, ne tagadd!), akkor tudod mit kell tenned. Gyere értem, és vigyél haza! Nem bánod meg, becsszó!