Sajnos az utóbbi időben több olyan eset is történt – és történik folyamatosan - a Macskamentők háza táján, mely mellett már nem mehetünk el szó nélkül. Úgy érezzük, szükséges tisztáznunk pár dolgot, hiszen volt és jelenlegi védenceink ezt nem tehetik meg, de mégis az ő életükről van szó.

A cikk komolyságára és hosszúságára való tekintettel írásunkat két részletben jelentetjük meg – a témával nem tudunk, és jelenlegi tapasztalataink alapján nem is lehet tömörebben foglalkozni. Lássuk tehát a részleteket.

A macska élőlény. A wikipedia ide vonatkozó szócikke szerint kis termetű húsevő emlősállat (lásd: ITT - igen hasznos írás).

Mint ilyen, számos olyan életfunkciója, szokása van, melyek természetes velejárói létezésének, és a legtöbb ember számára egyértelműek, elfogadhatóak is. Szeretjük feltételezni ezt befogadóinkról, hiszen úgy gondoljuk, aki komolyan elgondolkodik azon, hogy cicát szeretne otthonába, az tisztában van ezekkel a tulajdonságaival, ahogy pl. a saját tulajdonságaival is. Nem véletlen, hogy a befogadások előtt igen komoly szűréseknek vetjük alá a lelkes jelentkezőket, sajnos óhatatlan, hogy ennek ellenére később a gazdik téves választásnak bizonyulnak. Az utóbbi pár hétben több korábbi védencünket hoztak vissza az Alapítvány gondozásába, a visszaadások okaként pedig a macskák alapvető életfunkcióira hivatkoztak. Ezeket most bekezdésekre bontva ismertetjük, és megpróbálunk a felmerült problémák tekintetében is megoldásokat találni.

Egy kiscica játékos. Ez kimerülhet abban, hogy kedvesen eljátszik a számára kijelölt PVC padlódarabon egy fonalgombolyaggal, de akik neveltek már fel macskát kölyökkorától kezdődően, tudják, ez a legkevésbé sincs így. A kiscica karmai, fogai hegyesek, ő maga pedig majd’ kirobban az energiától, és a lehető legszélesebb palettán képes önmaga és mások előtt bizonygatni, meddig tud elmenni, mik a saját korlátai, vagy épp a kijelölt határok. Ezeket sokszor, rendszeresen meg akarja szegni, és csakis hosszú távú, határozott, következetes neveléssel lehet elérni, hogy hallgasson ránk, ha valami nekünk nem tetszik ezek közül. Nem várhatjuk el tőle, hogy 2 nap, vagy akár egy hónap alatt alkalmazkodjon hozzánk, kedvenc bútorunkhoz, függönyünkhöz, tapétázott falunkhoz, szőnyegeinkhez, a falból kilógó vezetékekhez, mobiltöltőkhöz, cserepes növényünkhöz, LCD tévénkhez, és sajnos ugyanebbe a kategóriába tartozik egy esetleges korábbi házikedvenc (cica, kutya, teknős stb).

A számunkra teljesen hétköznapi dolgok egy pár hetes, hónapos macskakezdemény számára potenciális célpontok, lerombolni, összedönteni, átrágni, széttépni való játékszerek, vagy épp halálosnak vélt ellenségek. Ezeket sokszor igyekszik minél rövidebb idő alatt apró cafatokra bontani, teljes mértékben további használatra alkalmatlanná tenni. Következetes neveléssel azonban képes lehet megérteni, hogy azok a dolgok számunkra fontosak, és igyekszik majd ellenállni a kísértésnek. Még így is előfordulhat azonban, hogy egy hosszú, unalmas, egyedül töltött nap során (amíg például mi dolgozunk) hazaérve rommá szaggatva találjuk a függönyt, hiszen nem voltunk ott, hogy rászóljunk, az a fránya függöny viszont olyan kívánatosan lógott a padló felé.

Egy cica szereti a pocakját. Ez kimerülhet abban, hogy kedvesen szunyókál egész nap, majd mikor épp eszünkbe jut enni adni neki, lassan odaoson a tálkájához, hogy némán elüldögélve jókedvűen falatozzon. A legtöbben azonban tudjuk, hogy ez a legkevésbé sincs így. A kezdeti időszakban bizony előfordulhat, hogy a reggeli világossággal egy időben (hajnal 5-6 óra körül) kedvencünk megjelenik a hálószobában, és zajos, hangos, valljuk be - idegesítő magatartást produkálva próbál minket jobb belátásra késztetni, miszerint azonnal keljünk fel, és adjunk neki ennivalót.

Ilyenkor két dolgot tehetünk: Megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni (nagyon nehéz, és garantált, hogy 5-10 perc után lehetetlen vállalkozásnak tűnik), vagy pedig rövidebb-hosszabb szenvedést követően felkelünk megetetni őt. Ez utóbbi rövidebb távon megoldást jelenthet, hiszen nagy esély van rá, hogy ezek után békén hagy minket, és vissza tudunk aludni – hosszabb távon viszont valószínűleg saját magunk alatt vágjuk a fát, mert így hozzászoktatjuk cicánkat egyrészt ahhoz, hogy hajnalban kap reggelit, másrészt ahhoz, hogy nyávogással, zaklatással tulajdonképpen bármit elérhet nálunk. 3-4 ilyen reggel után garantált, hogy csakazértis alapon minden reggel így indul majd, és sokkal tovább tart az ellenkezőjére nevelni őt.

Próbálkozhat még élelemlopással, még akkor is, ha napjában ötször jóllakatjuk. Lássuk be, a konyhapulton felejtett tejfölös-paprikás szószos edény érthetően vonzó lehet egy macska számára. A fél percre félretett krumplileves is csúnya véget érhet, amíg kiszaladunk a mosdóba kezet mosni ebéd előtt. Ezeket még akkor is tudomásul kell vennünk, ha a macskánknak egyébként nem szokása felugrálni a konyhapultra, sőt, ha egyáltalában nem szereti a „hétköznapi”, emberi eledeleket. Még így is előfordulhat, hogy a csomagolt leveles pogácsát felbontja, és pusztán csócsálási, játszási célból saját hatalma alá vonja.

Amennyiben ezek után beleeszünk a cica által megcsócsált ételeinkbe, és a fél család megbetegszik – ne gondoljuk azonnal azt, hogy TŐLE lettünk betegek. Kérhetünk időpontot az állatorvosunktól, aki megvizsgálja kedvencünket. Ő nagy valószínűséggel közölni fogja velünk, hogy cicánk semmilyen számunkra fertőző betegséget nem hordoz, így a félóránkénti toalettre szaladgálással semmi esetre sincs alapunk őt vádolni, még akkor sem, ha mi magunk gyanítjuk, hogy mégis ez a pákosztos, szemtelen állat állhat a dolgok hátterében.

Egy cica végterméket produkál. Folytatván megszokott szófordulatunkat, ez kimerülhet abban, hogy macskánk napi egyszeri alkalommal elvégzi dolgát az alomba, majd el is kaparja azt. Van esély azonban arra, hogy ez nem így történik – legtöbbször okkal, de lehet, hogy ok nélkül. Ha cicánk odapisilt a kanapéra, először is nézzük meg, nem járják-e körül legyek az alomtálcát, illetve ha belekotrunk az almoslapáttal, nem égeti-e ki orrnyálkahártyánkat az ammónia jól ismert szúrós, kellemetlen jelenléte. Esetleg nézzük meg, nyitva hagytuk-e számára a fürdőszoba vagy WC ajtaját – vannak ugyan macskák, akik megtanulják a kilincset használni, de legtöbbjüktől ez mégsem várható el (főleg, ha kis termetű kölyök cicánkról van szó). Ha macskánk rendszeresen fröcsköli illatanyagait a lakás minden pontján, hiába takarítjuk az almot, gondoljuk végig, milyen határidő került az Örökbeadási Szerződésre az állat ivartalanítását illetően. Ha elkéstünk, a miskárolással jó esetben a rossz szokások is eltűnnek. Mi a helyzet akkor, ha mindent betartottunk, az alom patyolattiszta, de cicánk mégis rendszeresen az alom mellé végzi dolgát?

Nos, minden ésszerűség ellenére bizony ilyenkor is előfordulhat az ilyesmi, és bárhogy próbálkozhatunk, a probléma nem szűnik meg. Lehetséges például, hogy a cica korábbi (esetleg ismeretlen) előélete során olyan stresszhatás érte, melynek köszönhető ez a viselkedés – lehet ez agyi károsodás egy balesetet követően, vagy agresszív emberi viselkedésnek köszönhető reakció. Ilyenkor legjobb esetben hosszú, türelmes, áldozatos, kreatív ötleteléssel teli (alomtálca áthelyezése), szeretetteljes munkával idővel eltűnhet ez a rossz szokása, de az is lehet, hogy egészen egy drasztikus környezetváltozás megtörténtéig (pl elköltözés) nem változik semmi, utána viszont egy csapásra megszűnik az egész.

Előfordulhat még hányás is, ezt nem szokásuk alomba végezni. Hányás lehet lenyelt szőrtől, betegségtől, férgességtől, lefetyelt tisztítószeres víztől – keressük meg a kiváltó okokat (lehet, hogy undorodunk tőle, de maga a hányás is tartalmazhat információkat – pl ha tisztítószert nyelt a macskánk, jellemzően színtelenül áttetsző, „domestos”-szagú a produktum). Ilyenkor se haragudjunk meg rá, hiszen nem direkt csinálta, ahogy mi, úgy ő sem szeret hányni, és ha időben észrevesszük, 5-10 perces munkával nyom nélkül el lehet tüntetni a dolgot.

A cicánk orvosi ellátásra szorul. Ez kimerülhet abban, hogy soha életében egyszer sem betegszik meg, azonban – lelkiismeretes örökbefogadók révén – még így is legalább évente egyszer meg kell látogatnunk az állatorvosunkat, hogy az éves oltását megkaphassa (ezt, és az állat ivartalanítását egyébként az Örökbefogadási Szerződés aláírásával tudomásul vettük). Ez stresszel járhat az állat számára is, számunkra is, illetve anyagi kiadással is számolnunk kell. Az ivartalanítás – amennyiben a Noé Állatotthon Alapítványtól ivarosan vettük át cicánkat – szintén a mi kötelességünk. Erre van meghatározott végső időpont, de legjobban tesszük, ha - kikérve állatorvosunk véleményét – minél korábban túlesünk a dolgon. Több szempontból is jól járunk. A legkorábbi időpontról megoszlanak a vélemények, segítségképpen álljon itt egy hivatkozás, ezt végigolvasva mankót kaphatunk: Ivartalanítás

Fontos még továbbá, hogy kisállatunk tömege elérje a 1,5-2 kilogrammot.
Ha cicánk oltatlanul került hozzánk, szintén minél hamarabb vigyük el az első alkalomra! Ez általában 10-12 hetes korukban már lehetséges. A védettség az oltástól számított 2-3 hét múlva alakul ki, de ezen kívül az első után szükség van egy második alkalomra is 4 héttel később (ez csak életük legelső oltására vonatkozik, ez után az éves oltások egyszeri alkalmakkor történnek).
Tisztában kell lennünk azzal, hogy az oltások alkalmanként 10 ezer forint körüli összeggel, míg az ivartalanítás 10-14 ezer forinttal könnyíti meg pénztárcánkat. Így, ha egy 2-3 hónapos kölyökcicát viszünk haza a Noétól, csak az orvosi költségei megközelíthetik akár a 35-40 ezer forintot az elkövetkező negyedévben.

Ivaros, oltatlan macskát az Alapítvány nem tud visszafogadni, történjen a lemondás bármilyen okból (elköltözök, pákosztos, nem jön ki a kutyámmal, tönkreteszi a bútoraimat, úgy tudtam oltva van, anyukámnak nem tetszik). Oltatlan cicát nem lehet elhelyezni sem a kifutóban, sem olyan ideiglenes befogadónál, akinél más macska van – és nagyon ritka a teljesen üres ideiglenes befogadó. Oltatlan macskáról való lemondás még legalább 3-4 hetes várakozással (és anyagi ráfordítással) jár, hiszen eddig tart az oltás hatásának kezdete. Az állat oltását pedig az Örökbefogadási Szerződésben vállaltuk, és ez akkor is vonatkozik ránk, ha 3 hét múlva, vagy 4 hónap múlva gondoljuk meg magunkat. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mit írunk alá, mit vállalunk egy életért cserébe. A cica nem plüssből készült, hanem működő élőlény, nem kereshetünk kibúvókat még akkor sem, ha nem a várakozásainknak megfelelően működő élőlény (erről egyébként sem ő tehet, az elvárásokat nem ő támasztotta). Ha pedig az állat oltatlanságát több mint egy hónapra visszamenőleg beismertük, és oltása a mai napig sem történt meg (ez idő alatt a teljes védettsége kialakult volna) – vessünk magunkra, és ne adjunk egy hetes határidőket arra, hogy majd az Alapítvány oldja meg a helyzetet.

Eddig tartott cikkünk első része…

Hamarosan folytatjuk!

Tomi