Szevasz, Komám!

Ha olyan vagy, mint én, akkor biztos, hogy mindenekelőtt kíváncsi vagy arra, mi a nevem. Az én nevem Édi. A tiéd pedig Gazdi, na, ezzel le is tudtuk a kötelező köröket, ugye.

Egy-két dolgot még azért persze tisztáznunk kell, mielőtt befogadsz, épp ezért a legfontosabbal kezdem, mégpedig hogy rám még vigyázni kell, hiszen kicsi vagyok. Ezért lakom ideiglenes maminál, de ettől még nem ez az igazi otthonom! Vedd úgy kérlek, hogy én még mindig az utcán lakom, hóban-fagyban, csak épp a piszkos munkát már elvégezte helyetted valaki. Így neked a szép lakásba kell eljönnöd értem. Sokkal jobb üzlet így, nem?

Megtanultam ám már egy csomó dolgot. Például tudom, hogy még kicsi vagyok, és vannak nálam sokkal erősebb macskák, akiket tisztelnem kell, ha nem akarom, hogy megkergessenek. Én sokkal inkább kergetőznék azokkal a vicces állatokkal, akik folyton nyáladzanak meg ilyen fura vau-nyelven szólnak hozzám, amiből egy mukkot se értek ugyan, de ez egyikünket se zavarja. A jelenlegi mamim szerint pont ezért nem mehetnék kintre, mert még a végén egy ilyen kis nyálas elcsalna. Lakásba való vagyok, azt mondja.

Amióta vele élek, megfigyeltem még egy csomó másik dolgot is. Azt hiszem, szereti, mikor vele alszom, az ő ágyában. Fene se érti néha ezeket az embereket, furcsa dolgokra képesek, de jól idomíthatók. Én nem csinálok semmit, csak alszom, hát tudod milyen az, magamnál se vagyok, és ezzel neki okozok örömet. Még kaját is kapok cserébe. Ennél jobb dolgot még életemben nem hallottam!

Mikor már eleget aludtam, hát képzeld, még akkor is csak jót tudok tenni! Nem akarok unatkozni, ezért szoktam játszani, bármiben játékot látok. Ha a mami valami érdekeset művel, akkor követem, hogy segíthessek neki. Ha semmi érdekeset nem csinál, akkor is utána megyek. Ilyenkor jövés-menés közben néha ránézek a tükörre, csak hogy meggyőződjem csodás mivoltomról, és meg kell mondjam, tökéletes vagyok. Karcsú, hosszú lábak, kicsit riszálom a hátsómat, meg bekunkorítom a farkam végét, na, bárhogy is csűröm-csavarom, tökéletes vagyok. És még ezért is megjutalmaznak!

Arra is rájöttem, hogy tudok dorombolni, és ezért is mindig megjutalmaznak! Úgyhogy akkor csinálom, amikor csak tudom! Ha a hasam vakarja, ha a fülem vakarja, vagy csak ha rám néz, én már akkor is hangoskodok.
A legjobb az egészben, hogy tényleg, bármit is csinálok, mindig én jövök ki jól a dologból. Mondom én, hogy az emberek idomíthatók :)

Az a helyzet, hogy készen állok. Tudom, hogy mikor engem örökbe fogadsz, akkor még több cica igázhatja le a mamimat, én meg téged és a családod, de senki többet! Nálad megállapodom, hiszen én már megtaláltalak téged! Már csak arra várok, hogy te is megtalálj engem. Csak Édit keresd :)