Sziasztok, Kutacska vagyok! Szerintem már sejtitek, honnan kaptam a nevem... Nem is kommentelném, nem is értem. Imádtam a gazdijaimat, volt egy nagyon jó barátom egy kutyus is! Boldog, kiegyensúlyozott, egészséges cica vagyok, aki imádja az embereket, úgy tudok szeretni de úgy... majd mindjárt ezt is elárulom Nektek!

A gazdám, akit rajongásig imádtam, berakott egy macskaszállítóba. Örültem, biztos megyünk valahova! Főleg hogy kis barátomat, Lajtorját is hozták! Megyünk kirándulni? De jó, bárhol jó nekem ahol a gazdimmal és barátaimmal lehetek! Nagyon vártam már hova megyünk, izgatott voltam, tele reményekkel és várakozással! Már majdnem elhagytuk Maglódot, amikor megálltunk. Boldogan vártam ahogy gazdi kivesz majd a szállítómból és én megint boldogan dorombolva hozzábújhatok majd, hallottam ahogy Lajtorja barátom is ugyanezt vakkantja! Ő is fiatalka még, tudom hogy ő is nagyon izgult már! Gazdi végre kivett, és... és... úristen!!!!! Zuhanok!!!!! Istenem, mi történik? Elesett velem gazdi? Remélem nem lesz baja gazdinak... úristen!!!!!

Hatalmasat zuhantam. Hallottam ahogy a műanyag szállítódoboz reccsen alattam ahogy széttörik. Mi történt? Hála a jó istennek nem lett semmi bajom, de Lajtorja?? Lajtorja zuhant velem, de nem reccsent akkorát mint az én szállítódobozom. És hogy van gazdi? Ugye nem esett baja? Gazdi! Gazdi? Gazdi hol vagy? Ugye jól vagy?? Gazdi válaszolj... kérlek válaszolj!!! Csak néztünk Lajtorjával felfele, a magasba. Mi történt? Hol vagyunk? Ez tényleg egy kút? Nem, a gazdi ezt nem tehette! Hiszen minden nap doromboltam neki, imádtam őt, ő volt mindenem és Lajtorjának is!! Miért tenné ezt velünk?? Miért dobott volna ki... miért dobott ki engem a szállítódobozban? Hogy ne tudjak kiszabadulni onnan? Nem, ezt nem tehette a gazdi... ő volt mindenünk! Lajtorja szemébe néztem, és éreztem rajta a kétségbeesést. De miért? Miért tette ezt velünk? Miért???

Összebújtunk Lajtorjával a hatalmas mély gázcső mélyén, néztük odafenn messze a csillagokat, és gazdira gondoltunk... miért tette ezt velünk? Hol vagyunk? Miért nem szeretett minket? Mi szerettük őt és mindenünket odaadtuk akár egy kis simogatásért... akkor miért? Nem, nem. Nem, az emberek nem lehetnek ilyenek! Nem! Hiszen cica vagyok, a legjobb pajtim is imádja az embereket! Ez nem történhet meg! Segítsetek! Kérlek! Segítsetek! Valaki segítsen! Egymásra néztünk Lajtorjával, és tudtuk hogy így nem fejeződhet be az életünk! Szeretni akarunk, és ha gazdi nem akart minket, mi szeretnénk szeretni! Szeretnénk élni! Bízunk az emberekben! Egymásra néztünk, és keservesen kiáltottunk segítségért! Majd, órák múlva már csak sírdogálni tudtunk. Nem lehet így vége! Nem tudunk gazdi nélkül élni! Mi nem érdemeljük ezt! És az emberek sem érdemlik meg hogy nélkülünk éljenek! Egy ilyen tündéri cica és egy kutya, csodát kell tennünk! Sírdogáltunk, próbáltunk segítséget kérni... és csoda történt!!!



Valaki benézett hozzánk a mélybe! Pedig ez lakatlan terület, a csillagokból ítélve! De furcsa sapkája van! Mezőőr lenne? De ne, ne menj el! Itt vagyunk!! Segíts rajtunk kérlek!!! Ja hogy segítséget hívsz? És ki az a Noé? Nem baj, nem érdekel, megtaláltak minket! Szerethetünk téged? Máshogy nem tudjuk megköszönni, csak ha hozzád bújunk és kis testünk egész szeretetével kifejezzük hálánkat! Tudtam én, tudtam hogy hihetünk mégis az emberekben! És már jön is! Mi ez, létra? Jön egy ember! Értünk jön!!!! Nem is tudom, hogy én vagy Lajtorja örült jobban, nem halunk meg! Úgy bújtunk hozzá mint még soha senkihez! Köszönjük! Köszönjük!!!!



Tudom hogy Lajtorja is nagyon jó helyre került. Itt vagyok melegben egy ketrecben. Nem a legkényelmesebb, de meleg van. És képzeljétek, minden nap jönnek látogatni! Valami Noé önkéntesek! Mondjuk nekünk mindegy ki ő, úgy örülünk mindenkinek hogy nem tudják megállni hogy ne simogassanak meg! És én olyan hálás vagyok nekik! Hangosan dorombolok, akár még ki is nyúlok értük hogy adják oda a mancsukat! És ők szeretnek! Kivesznek, megsimogatnak, és ezek életem legszebb percei! Dorombolok, bújok, szinte fellököm őket kis testemmel, ahogy teljes erőfeszítéssel adom tudtukra: szeretlek titeket! Sajnos csak néhány percre tudnak jönni, de én már ezért is olyan hálás vagyok! Tudom, sok a dolguk mert nagyon sok állatot kell még megmenteniük. Nagyon sokat vagyok egyedül a kis ketrecemben, de boldog vagyok! Boldog vagyok, mert már pár percre is szeretnek, boldog vagyok, mert tudom értem jön a gazdi! Az a gazdi, aki soha többet nem akar megölni, nem dob kútba... hát ezért vagyok én Kutacska!



Egyébként - úgy nem mellesleg - gyönyörű, fekete-fehér cicus vagyok, fekete nózival! Minden önkéntes imád! Addig is bármilyen szűk a ketrecem, rendületlenül kitartok, rendületlenül dorombolok és bújok ha jönnek látogatni, nálam kedvesebb cicát ha láttak is, én biztos felhívom magamra a figyelmet. Próbáld csak ki! Te bejössz hozzám a Noéra, odaállsz a kis szűk ketrecem mellé, figyeld meg hogy én addig bökdöslek a kis bársonytappancsommal, amíg észre nem veszel, és addig bújok és dorombolok neked amíg haza nem viszel! Mert én hiszem ám, látom és bízom az emberek szeretetében, és tudom hogy Te is eljössz hozzám! És azt is tudom, hogy ugyanilyen hévvel foglak szeretni örök életemben! Mert ők megmentettek egyszer, már csak rajtad a sor! Nagyon várlak, gazdi!

Sok doromboló szeretettel:

Kutacska



Már gazdis!