Szervusztok Gyerekek!

Boszi vagyok, de szólítsatok csak Boszi néninek!
Elmesélek nektek egy történetet, ami egy idős cicahölggyel történt meg. Ha tudjátok kiről szól jelentkezzetek és majd egyesével szólítalak benneteket.
Hol volt, hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, ahol a kúrta farkú malac túr, egy kis faluban született egy cicalányka. Hogy-hogy nem ripsz-ropsz befogadta Őt egy család. Nagyon boldog volt a cicalány, hogy van mit enni, van hol aludni és a hideg téli estéket van hova bújni. Hálás volt az embereknek, hogy minden földi jóval elhalmozzák.

Teltek-múltak az évek és a kis cicalányka gyönyörű felnőtt cicává cseperedett! Csodájára járt a faluban az összes ember, és természetesen neki csapta a szelet az összes fiú cica! A cicalány nagyon élvezte, hogy rajongnak érte! Majd sok év múlva a gyönyörű szép felnőtt cicából megkopott bundájú öreg cicahölgy lett.

Öregségére megbetegedett. Az emberek azt mondták:
- Betegen nekünk nem kellesz! Menj Isten hírével!
De a cicahölgy nem akarta elhagyni az embereket, hiszen addigi életében a családot jelentették neki. De az ember csak mondta:
- Betegen nekünk nem kellesz! Menj Isten hírével! - a cicahölgy még mindig kitartott az ember mellett.
Egyik nap az ember megfogta a cicahölgyet, betette egy dobozba és elvitte egy orvoshoz, de nem azért, hogy meggyógyítsa. Hogy mégis miért? Hogy elvegye az életét!!

A cicahölgy annyira szerette az embert, hogy meg is halt volna érte, ám az orvos látta, hogy még van egy pár éve az öreg cicahölgynek ezen a földön és a betegsége sem halálos, hiszen a „bambusz” gerinccel együtt lehet élni. Bár nem tudja mozgatni a fejét mert merev a nyaka, de teljes életet élhetne. Az orvos megfogta hát és kezébe vette a cicahölgy sorsát. Elvitte Őt egy olyan helyre, ahol jobban szeretik az állatokat, mint az embereket és mindent meg is tesznek az életükért! Arra a helyre, ami egy igazi földi állatparadicsom: a NOÉ Állatotthonba. Ott a király és a királynő úgy rendelkezett, hogy maradhat az öreg, megkopott bundájú cicahölgy! Kapott enni, inni és egy fekhelyet is. Igaz nem olyan, mint családban emberek között, de úgy gondolta a cicahölgy, hogy végtére ez is megteszi.



Az első napokban nagyon szomorú volt, csak lógatta az orrát és mondogatta a többieknek:
- Öreg vagyok, csúnya vagyok, beteg vagyok! Minek éljek? Nem kellek én már senkinek!
De a társai bíztatták:
- Igaz hogy öreg vagy, kopott is a bundád és beteg is vagy. De nézz körül itt mindenkinek van valami baja! Mizu AIDS-es, Sir Mockot meglőtték, Kutacskát egy kút fenekére hajították, Lecsó hermafrodita és még sorolhatnánk!
- Hogyan tudtok így élni? – kérdezte az öreg cicahölgy, miközben a könnyeivel küszködött.
- Hogyan? Táplálkozunk az emberek szeretetéből, hiszen itt – hidd el nekünk – csak jó szóval, simogatással és szeretettel fogsz találkozni! Sajnos nem sokat tudnak velünk foglalkozni az alattvalók, de azokat a perceket mindig maximálisan kihasználjuk! Tedd ezt te is!

Eltelt pár hét és az öreg cicahölgy kivirult! A bundája is szebb lett a fésülgetéstől, hiszen a betegsége miatt nem tudja nyalogatni a bundáját, mert a nyaka nem mozog, az étvágya is visszajött és a kedve is jobb lett! Egy nap feltette az öreghölgy a kérdést:
- Meddig leszünk itt?
Mindenki hallgatott, érezni lehett a szomorúságot a levegőben.
- Addig Drága öreg barátnőm, amíg ránk nem talál az álomgazdi és HAZA nem visz! Az alattvalók ezért dolgoznak olyan sokat, hogy találjanak nekünk családot! Egy olyan családot, ahol szeretnek és megbecsülnek Minket, gondoskodnak rólunk, ellátják a sérüléseinket, meleg otthont biztosítanak az életünk végéig! Akik nem mondanak le rólunk semmilyen oknál fogva és minden körülmények között kitartanak mellettünk! – mondta Mizu.
- Világos, már értem! Akkor mostantól segítek az alattvalóknak, hogy mielőbb családot találjanak nekem! De így is fogok kelleni betegen és öregen?
- Soha ne add fel a reményt! Ez alap szabály! Igen fogsz kelleni így is! Biztos vagyok benne, hogy rád is rád talál majd valaki! A királynő biztosított effelől! Csak türelem kell semmi más! – és Mizunak ismét sikerült megnyugtatnia az öreg cicahölgyet.

Kedves Gyerekek vége a mesének! Sajnos egyenlőre happy end nélkül. És most tegye fel a kezét, aki kitalálta, hogy kiről szól ez a mese! Nos, Te ott, halljuk hogy szerinted kinek az életét meséltem el?............Úgy van! Ez az Én életem. Most várom nagyon a családomat, ahogyan Mizu mondta biztosan rám találnak majd! Hát meséld el mindenkinek a történetemet, hogy minél többen tudják, hogy ITT VAGYOK ÉS VÁROK RÁD GAZDÁM! Kitartok melletted életem végéig, cserébe csak szeretetet és otthont kérek, no meg enni, mert azt nagyon szeretek! Várlak…..



Gazdis lett, majd betegség következtében elhunyt :(