Hello! Mi vagyunk a tesókák, akiknek Lábas volt a fedőneve! De szerencsére az idegi mamink (legalábbis így hívta a sofőrlány azt akihez hozott) mikor meglátott, azt mondta, ezeknek a gyönyörűségeknek a Kiara és az Achilles név dukál. Hát igen, a tesóm tényleg olyan, mint egy kis királykisasszony, én meg egy hatalmas gyönyörű vörös oroszlán leszek. A gyenge bokám meg már elvesztettem, és túléltem, úgyhogy remélhetőleg Achilles csúf végét így meg is úsztam.

De hogy is jutottunk ide?
Szóval éldegéltünk mi a családunkkal egy helyen, hát nem volt épp egy ricc vagy mi, de jött mindig egy kétlábú aki hozott enni, mi elvoltunk itt. Aztán jött sok kétlábú, és mondta nekik a mi kétlábúnk, hogy elvihetnének párat belőlünk, mert már túl sokan vagyunk, a többi kétlábú hümmögött és azt mondta minket mindenképp el kell vinni, mert így három lábbal nem vagyunk itt biztonságban. Nem tudom miért mondták ezt, mi így is ugyanúgy tudtunk szaladni a kajás tálhoz, mint a tesók, meg mindenhova felmászni meg minden, igaz nem volt túl vicces mikor a lábunk helye beleakadt valamibe, de hamar elfelejtettük, hogy fáj és játszadoztunk tovább.

Aztán egyszer csak megint jött két kétlábú és addig kergettek, míg be nem zártak egy dobozba a hugival együtt, hiába futottam az életünkért és haraptam meg az egyiket csúnyán. Elvittek egy másik kétlábúhoz, akinek volt egy nagy cicája, akinek szintén nem volt egy lába, de így is nagyon tudott fújni ránk. A hugi mondta is folyamatosan, hogy talán nem kéne má inzultálni minket hanem inkább vigyenek vissza haza. De nem haza vittek, hanem egy fehér köpenyes nénihez, aki szörnyű dolgokat művelt velünk!!! Valamit bedugott a popsinkba, összevissza tapogatott, és aztán belém még egy tűt is szúrt, ami nagyon fájt! El is határoztam, hogy legyilkolom őket, de sajnos még túl kicsi vagyok, becsavartak egy rongyba és esélyem se volt.

És sajnos vissza is kell még jönnöm, és még csúnyábbak fognak velem történni, megplaszcicázzák a csonkom vagy mi, de utána állítólag jó lesz és nem fog fájni. Viszont drága lesz, úgyhogy ha tudsz utálni vagy mit akkor tök jó lenne, ha Achilles névre küldenél egy kis pénzt a Noé Macskamentőknek, akik összeszedtek.
Most már szerencsére itt vagyunk az idegi maminál, akit egész úton emlegetett a sofőr hogy jövünk és jó lesz, és tényleg jó mert meleg van, mindig van finom hami és külön vécé és sokat simogatnak, és asszem ez jó. A hugi szerint tök jó és nekem is rendesen kéne már viselkednem, de én vagyok a férfi, nem fogok én is itt dorombolgatni meg dörgölőzni mint ő, legfeljebb ha nem látja senki.

Neked azért elárulom, hogy dörgölőznék ám, ha eljönnél értem és te lennél az álomgazdim… mert állítólag arra várunk itt, mert nála nem maradhatunk sokáig, hogy jöhessenek a tesókák a helyünkre vagy másik cicák és aztán nekik is legyen álomgazdijuk aki innentől csak az ő kívánságukat lesi. Merthogy a világ rendje idegimami szerint az, hogy van a cica, aki osztogatja a parancsokat és vannak az alattvalók (fedőneve álomgazdi), akik végrehajtják mindet feltétel nélkül. Szóval erre várunk itten. Na, mikor jössz?

Achilles



Kiara



Elhunytak!