2010. október 4. hétfőn az Ajka melletti timföldgyár zagytározójának gátja leomlott, és egymillió köbméter vörösiszap és lúgos víz árasztotta el a környező Devecser, Kolontár településeket. A vörösiszap – a timföldgyártás mellékterméke – maró hatású anyag, nehézfémet tartalmaz, amely a légutakba, emésztőrendszerbe jutva mérgező.

Volt olyan része a településeknek, ahol a kétméteres magasságot is elérte az áradat, amely melléképületeket, kocsikat, kerítéseket, állatokat sodort el Kolontáron, és Devecser harmadát ellepte.





2010. október 6. szerdán A NOÉ Állatotthon Alapítvány néhány állatvédő szervezettel karöltve megkapta a mentéshez a zöld utat, így reggel 6 autóval 15 önkéntes indult neki nagy reményekkel az ismeretlennek.
Néhány szerencsés állat túlélte a katasztrófát, ők azonnali orvosi ellátásra, hosszútávú kezelésre szorultak. Jellemzően megégtek a lúgos, maró iszaptól, túlnyomó többségük szeme, orra és szája súlyosan károsodott.



Az iszapkatasztrófa mentett állatai közül szinte mindegyik sérült, napi, rendszeres ellátást és folyamatos ellenőrzést igényelt. Önkénteseink összeszorult gyomorral, nehéz szívvel próbáltak koncentrálni az állatok mentésére. Minden bejelentésnek utána jártak, bokáig gázolva az iszapban keresték az állatokat.



Tóth Verára (mint mindig) most is számíthattunk! Barátaival segítettek fürdetni, ellátni az állatokat. Köszönjük nekik.





Felhívásunkra rengetek ideiglenes befogadó és önkéntes jelentkezett, ennek eredményeképpen néhány „iszapos” cica nyugodt körülmények között pihente ki a fáradalmakat! Az önkéntesek pedig minden héten segítettek ellátni, fürdetni az állatokat. Nagyon hálásak vagyunk nekik és köszönjük a segítséget!







Jöjjön egy kis számadat:

Összesen 35 cicát sikerült kimenteni! Az eredeti célunk az volt, hogy ezek a cicák a rehabilitáció után visszakerüljenek az otthonukba. Szerencsére néhányukért jelentkezett a gazdijuk, így 4 cicát sikerült hazajuttatni.

Azokat a cicákat, akik nem hiányoztak senkinek, 2010 december 15-től adhattuk örökbe. Ilyen volt például Kincs, Panda, Acél, Lora, Szaffi, Cinka és még hét gyönyörűség.

Most pedig emlékezzünk az áldozatokra, a 10 cicára, akiket akkor minden igyekezetünk ellenére elvesztettünk és azokra a bársonytalpúakra, akiknek sajnos későn jött a segítség.



Az egy évvel ezelőtti borzalmak még mindig bennünk élnek. Valószínű, hogy soha nem fogjuk elfelejteni ezt a katasztrófát. A maszkos, fegyveres rendőröket, a katasztrófa védelmiseket, a katonákat, a megtört, mindenüket elvesztett embereket és a mérhetetlen pusztítást.

DE, tovább kell lépni, hiszen sajnos sok a bajba jutott állat, akiknek nem mondhatjuk, hogy most éppen szomorkodunk a történtek miatt, hiszen nekik akár minden perc számít!.

Mindenkinek aki, bármilyen adománnyal segítette, segíti a munkánkat nagyon szépen köszönjük a cicák nevében is.
Zárjuk a megemlékezésünket a túlélőkkel, akik felhőtlen boldogságban élnek családjaikban! Jöjjön egy pár kép és beszámoló róluk:

10-es cica vagyis Cirmi, akit haza juttattunk eredeti gazdijához.





Jenőke

Helló! Devecser Jenőke vagyok, úrias nevemen Jenson Button. Lassan egy éve már, hogy az iszapkatasztrófából a fővárosba költöztem. Szerencsés voltam, mert olyan helyre költöztem ideiglenes befogadásra, ahol tudtam, hogy megtartanak, ha nem jelentkezik értem senki. Azóta is igyekszem ezt meghálálni nekik, jól összeharapdálom őket (miért hívnak crocodile-nak?), felmászok minden hova, ha elég ügyes vagyok még le is döntök valamit. Miért kiabálják ilyenkor azt, hogy Jenőőőőőőőőőő? Ja, és imádom terrorizálni a két lányt is, a régebbi macskáikat. Anyukám szokta mondani, hogy azért hozott el, mert a drága perzsa kandúrkája után (aki 17 évet élt) maradt űr betöltésére egy aranyos kis pasira, vagyis Rám vágyott. És most mit mond? Hogy egy bunkó pasit kapott! Hát így járt....:)
Ebben Apával nagyon egyetértünk. Azért én teljesen jól érzem itt magam, rosszalkodok naphosszat, jókat eszem, szóval minden oké. Csók mindenkinek: Jenőke





Panda





Jenci és Lujzi

Kedves Noésok!

Lassan egy éve már, hogy a családunkhoz tartozik az iszapkatasztrófánál mentett testvérpár, Jenci és Lujzi.
Gyorsan eltelt lett a két hat hetes beteg kis bolhafészekből gyönyörű felnőtt cica. Az első pár hét nem volt könnyű, a szemgyulladásuk nehezen gyógyult, és a férgeik is nagyon ragaszkodóak voltak, nem hagyták elhajtani magukat, de amióta ezeken túltettük magunkat, azóta jól vannak, orvosnál csak a kötelező oltások és az ivartalanítás miatt jártunk.

Az hamar kiderült, hogy bár külsőre nagyon hasonlítanak, a természetük különböző. Jenci kényelmes és lusta, Lujzi pedig kotnyeles és érdeklődő, de abban megegyeznek, hogy mindketten nagyon jó természetű cicák, egymással időnként harcolnak, de minket soha nem haraptak vagy karmoltak meg, még akkor sem amikor szerintem már kicsit sok lehetett nekik a gyerekek "törődéséből".

Abban is hasonlítanak, hogy nagyon finnyásak (és kissé el is lettek kényeztetve): ha nem alustasakos csirkés vagy lazacos kaját kapnak, akkor csúnyán néznek, és tüntetőleg kaparnak a tányér mellett.

Azt rossz néven vették, hogy két hónapja befogadtunk még egy cicát, aki valószínűleg egy kutyatámadástól szerzett csúnya sérüléseket, de azóta megbékéltek, és most már hármasban rosszalkodnak.
Küldök ilyen volt-ilyen lett képet.
Üdv.,
Kata









Zoé





Bogyó





Kata