Belekezdünk eme cikksorozatba, hiszen bár Állatotthonunkban leginkább a házimacska kerül be, néha előfordul, hogy más fajtatiszta, vagy valamilyen keverék cicát mentünk. Nem utolsó sorban, mivel mindannyian „macskaőrültek” vagyunk, el kell fogadnunk, hogy a tenyésztett macska is macska! Első cikkünk viszont természetesen a Házimacskát mutatja be.

A Házimacska: a vadmacska alfaja, bár a mai rendszertanban egyre inkább kezdik külön fajként kezelni az állatot, ugyanis mind viselkedését, mint kinézetét tekintve jelentősen eltér az őseként tekintett fajtól. Ügyes ragadozó, több mint 1000 faj tekinthető a zsákmányának. Emellett meglehetősen intelligens, beidomítható egyszerű parancsok végrehajtására vagy szerkezetek működtetésére (illetve képes önállóan is kisebb feladatok betanulására). Ebben a megállapításban teljes mértékben egyetért minden önkéntesünk!
Körülbelül 10 000 évvel ezelőtt kezdett az ember társaságában élni, háziasításának ábrázolása mintegy 4000 éve Egyiptomban történt. Ezzel kapcsolatosan a legkorábbi tárgyi bizonyíték az a lelet, amely egy ciprusi emberi sírból került elő, melyben egy meghatározatlan nemű felnőtt ember és egy macska csontjai találhatók. A lelet mintegy 9500 éves. A lelet az ember és a macska tudatos együttélésének bizonyítéka a mai Közel-Keletnek nevezett területen.
A háziasítása előtti legközelebbi őse az afrikai vadmacska avagy líbiai fakómacska.



A macska háziasítása rendkívül sokáig tartott, kezdete az ember letelepedésének időszakára tehető.
Feltételezhető, hogy a macska háziasítása Elő-Ázsia területén már 9500 évvel ezelőtt is elkezdődhetett. Egy 2007-es DNS-vizsgálat eredménye szerint ősétől már 100-130 ezer évvel ezelőtt elvált, jóval korábban, mint azt a régészeti leletek bizonyítják, majd a termékeny félhold területén élő emberekhez szegődött, hamarabb, mint a kutya!
Az ókori Egyiptomból az ember és a macska közötti kapcsolatot igazoló első leletek (múmiák és írásos adatok) az Ó- és Középbirodalom közötti időszakban (i. e. 2000 körül) keletkeztek, mikor a macska háziasítása valószínűleg már megtörtént. Kezdetben csak szent állatként tisztelték őket (elpusztításuk halálbüntetést vont maga után) és saját kultuszuk alakult ki, később azonban már amiatt is tenyésztették a macskákat, mert magtáraiktól távol tartották az egereket és más rágcsálókat, sőt a sivatagból betévedő kígyókat is.



Az ókori görögök és rómaiak az egyiptomiakhoz hasonlóan nagy tiszteletben tartották őket.

A kora középkorban a macskák Európa-szerte elterjedtek, mivel egyértelműen hasznosnak bizonyultak a földműveléssel foglalkozó területeken és a városokban is. A 9-10. század táján élt walesi uralkodó, Hywel Dda (avagy Jó Hovel) még törvényben tiltotta meg a macskák bántalmazását és elpusztítását (amellett, hogy árukat is meghatározta). Ekkortájt Angliában a ritka és értékes macskák még az udvari nemesség hölgytagjainak társállataiként éltek. A későbbiekben azonban a keresztény egyház a sátán képmásának, valósággal a gonosz megtestesülésének kezdte tekinteni őket, és híveinek a macskák megkínzását és megölését javasolta. Azt is hirdették, hogy a boszorkányok éjszaka macska alakját öltik magukra. Számuk gyors ütemben csökkent, ennek hatására az egerek és a patkányok óriási számban elszaporodtak, és egyúttal ez tehető felelőssé a járványok, köztük a fekete halál, azaz a pestis megjelenéséért is.



A kor haladtával az emberek egyre jobban felismerték hasznukat, tartásuk ismét természetessé vált. Bár a 19. században még mindig akadtak olyan könyvek, melyek rossz színben tüntették fel a macskákat, tudatos tenyésztésük kezdete is erre az időszakra tehető. 1871-ben került sor az első európai macskakiállítás megrendezésére, a londoni Crystal Palace-ben.
A 20. századra az egyik leggyakoribb háziállattá vált, emellett orvosi, genetikai és fiziológiai kutatások alanyaként kezdték felhasználni. Magatartásuk az 1960-as években lett vizsgálat tárgya. Egyes példányaik az első emberes űrutazásokat előkészítő kísérleti repüléseken is részt vettek. A becslések alapján a kedvtelésből tartott egyedek száma az 1990-es években a történelem során először haladta meg a kutyákét, a 21. század elejére pedig a házi macskák létszáma világszerte meghaladta az 500 milliót. A háziasítás ellenére is képesek vadon élni, és gyakran kisebb kolóniákat alkotnak.
És egy kép arról a házimacskáról, amely szerintem a leggyönyörűbb a világon: ő Frici, aki a kinti kifutónkban várja az álomgazdit, de addig is pihen egy kicsit!



Kata