Tegnap este olyasmiben volt részem, amit senkinek nem kívánok. Okulásul írom e sorokat olyan macskatartóknak, akik úgy gondolkodnak, mint tegnap estig ezek a gazdik. Egy 10 emeletes panelház hatodik emeletén lakom. Este kint ültünk az erkélyen, beszélgettünk mikor egyszer csak egy fehér valami zuhant le az erkélyünk előtt. Annyira gyorsan történt, hogy fel sem fogtuk. Kérdeztem - Mi volt ez? – kihajoltam a korláton és odalent a játszótéren egy fehér kiscica vonaglott a földön. Nem tudom leírni mit éreztem. A kétségbeesés és hitetlenkedés talán a legjobb szavak rá. Gondolkodás nélkül fogtam a hordozót és könnyeimmel küszködve rohantam le. Remegett kezem, lábam, az adrenalin elöntötte az ereimet és mire leértem a düh is megérkezett, hisz egyértelmű volt, mi történt. A kiscica valamelyik felettünk lévő erkélyről zuhant le. Nem fogom fel, miért nincs szúnyogháló és szúnyog ajtó? Hogy került ki? Miért nem figyeltek rá?

Nagyon dühös voltam. Bejutottunk a játszótérre, sírva közeledtem hozzá hisz úgy gondoltam, hogy ezt nem élheti túl senki. De lélegzett. Borzasztó érzés volt tudni, hogy mennyire fájhat mindene, hátsó lábai hátra csavarodva feküdtek. Azonnal hívtam egyik ismerősömet, aki a közeli állatorvosi rendelőben dolgozik. 15 percig vannak még nyitva elvileg, de megvárnak. Azonnal kocsiba ültünk és a kicsi, fehér, 5 hónap körüli kiscicával száguldottunk az orvoshoz. Már valóban vártak minket, próbálták sokktalanítani, amit ilyenkor lehet. Borzasztó érzés volt látni ezt az ártatlan kis lényt, aki emberi figyelmetlenség miatt került ilyen helyzetbe. Sajnos sejtettük, hogy mi lesz a vége. De a döntést meghozni nagyon nehéz. Nem volt gerinctörés és pici esély volt, hogy talán... ezért abban maradtunk, megvárjuk a reggelt és aztán döntünk. Kapott fájdalomcsillapítót és infúziót. Próbáltam pozitív lenni, de tudtam, hogy bár voltak cicák, akik túléltek ilyen zuhanást, rengeteg dologtól függ, hogy hogyan végződik egy ilyen esés. Milyen magasról, hová érkezik, bokorra, fűre vagy máshova. Ő egy padra zuhant, mely pont az erkélyek alatt van. Otthagytuk őt az orvosnál, hisz ott volt a legjobb kezekben.
Mire hazaértünk, a gazdi kitett egy papírt a liftre, hogy eltűnt a cicájuk, és aki tud valamit, keresse őket. Észre sem vették a történteket. Elmondtuk nekik, hogy mi történt, teljesen kiborultak. Mikor kérdeztük, hogy került ki az erkélyre a válasz „Nem tudom” volt, és hogy pedig ők nagyon figyeltek, mert csak akkor mehetett ki ha ők is ott voltak. Most nem így történt. Nem voltak ott. Sajnálom őket és azt gondolom megtanulták a leckét, csak kár, hogy ilyen áron.

Szeretném, hogy akiknek lakásban van cicájuk és nincs háló, lánc.. stb. az ablakokon megjegyeznék, hogy soha nem bízhatnak a cicájukban. Nagyon okosak, ezt mind tudjuk, de az a hozzáállás nem megfelelő, hogy „Dehogy ugrik ki, nem hülye, látja, milyen magasan van”. Ez igaz, de meg kell érteni, hogy a macska bár okos, de ösztönlény is. Egy alkalom elég, hogy elrepüljön egy madár vagy egy bogár az ablak előtt és nem fogja érdekelni, hogy milyen magasan van, mert az ösztöne erősebb lesz. Lehet, hogy évek telnek el úgy, hogy ül az ablakban, de csak egyszer ugorjon ki. Erre már az állatorvosoknak megnevezése is van. Toronyház szindróma. Sajnos nagyon sok ilyen esettel találkoznak, holott kis összeg ráfordításával meg lehet előzni a tragédiát. Erős szúnyogháló minden ablakra tehető. Egy erkélyes lakásba egy szúnyogajtó elkészítése pedig szintén pár ezer forint, akár mi magunk is elkészíthetjük, hisz nem egy acél ajtóra van szükség, hanem egy sima lécekből készült, erős hálóval ellátott darabra, ami nagyon jó szolgálatot tesz. Mindez néhány ezer forintra rúg. Nálunk 6 éve van meg és semmi baja. Ha ez nem megoldható akkor, lánccal lehet szabályozni mennyire nyílhat ki az ablak. Beállítható úgy, hogy ne férhessen ki a cica. Az erkélyajtót pedig zárni kell!
Reggelre sajnos megtörtént, amitől féltünk, de sajnos számítottunk rá – a kicsi elment. De legalább fájdalmak nélkül, a gyógyszerek hatása miatt. Kiderült, hogy a neve Simlis volt és gazdái, köztük egy 8 éves kislány gyászolják.

Remélem, ez a cikk elgondolkodtat néhány gazdit, és megteszik a kellő lépéseket kedvencük védelme érdekében. Mert aki ezt átéli, akár ahogyan én, akár mint gazda, annak beleég az agyába a látvány. A lelkiismeret furdalás pedig soha nem szűnő fájdalmat okoz a gazdinak.

Viki