Sziasztok! Keisha vagyok! Először is, amit tudnotok kell rólam: fekete vagyok! Hogy miért ezzel kezdem? Mert ezzel a legtöbb gazdijelöltet elijesztem. Persze, persze, a babonák. Ismerem ezt nagyon jól. És ti ismeritek a világító szőrszálakat a fekete kisestélyiteken, öltönyeiteken? Most halkan kuncogok egyet, úrilány módjára. Velem ilyen problémátok nem lesz. Ugyanis fekete vagyok. Feketeségem számotokra első előnye, hogy ha megszeretgettek, cserébe nem hagyok rajtatok világító szőrszálakat.

Nem mintha lenne mit elhullajtanom, hiszen bundám rövid, selymes, és tudjátok mit? A bundám az egyik legszebb dolog rajtam! Ezért is volt vele így az ideiglenes gazdim, akinél most lakom, hogy mindenképpen szeretne már nagyon esélyt adni egy ilyen gyönyörű, fénylő fekete bundájú úrilánynak, mint amilyen én vagyok! Ő csodál engem. Persze én is csodálom őt, amiért ilyen kedves, és sok bajtársammal együtt engem is befogadott magához, amiért ilyen kedves velem és mindig biztat engem, hogy megtalál a gazdim, aki egész életemben szeretni fog és szerető otthont nyújt nekem! Mert igen, bármilyen gyönyörű vagyok, árva vagyok. Egy olyan menhelyre dobtak mikor még baba voltam, árván, éhesen, szomorúan,ahol hatalmas búbánatos szempilláimat rezegtetve üldögéltem, feküdtem csendben társaimmal egy zsúfolt ketrecben, ahol tudtam hogy már semmi nem vár rám.

Tudtam, mert kiscica vagyok, oltás nélkül napokon belül elkapok valamit itt, de ha nem betegszem meg, láttam cicatársaim szemén, hogy nem leszünk együtt sokáig. Hiszen ez nem is menhely, hanem egy olyan hely ahonnan élve nem kerülnek ki cicák, hiszen rengetegen voltunk, tudtam hogy elaltatnak. Lemondtam hát mindenről. Csak néztem azt a pár embert a rácsokon át, akik ijedten kerültek el engem... mert babonásak. Babonásak. Lemondtam mindenről, az kis életemről, meleg otthonról, a simogató kézről, mert amíg a többieknek volt egy kicsi esélye, hogy színűk miatt valakinek megakad a szeme rajtuk a határidő lejárta előtt, én viszont fekete vagyok. Nemsokára azonban értem jöttek, és én rettegtem.

Ennyi lett volna hát? De valami furcsa dolog történt, hiszen beraktak egy fehér kocsiba, ahol valami furcsa formájú kék kutya volt, valami Noé felirattal! Beszéltek hozzám! Körülnéztem, tényleg észrevettek? Észrevettek így is, hogy fekete vagyok? Már nem is féltem annyira. Azt mondták, édes vagyok! Gyönyörű, édes fekete kiscica vagyok! Nekem nem is kellett több. Hiszen ez minden, amire egész életemben vágytam! Hogy megháláljam a simogató kezet, hogy hangosan doromboljak cserébe, hogy nagyon nagyon szeressek! Hogy megháláljam és boldoggá tegyem azt, aki szeret engem! Nem is voltam soha rossz, soha nem téptem az ideiglenes gazdim bútorait, se függönyeit, soha nem voltam rossz, még kiscicaként sem! És most már ki is nőttem volna ebből, ha lett volna valamiből kinőnöm. :) De nem! Én csak szeretek, szeretek, dorombolok, dorombolok, követlek, hozzád bújok, szeretlek! Na jó, egyetlen hibám azért van.

De csak egyetlenegy! És most lesütöm a hatalmas zöld szemeimet. Néha sajnos nem tudom használni az almot. Nem tudom miért van ez. Pedig minden kis dolgot ott végzek el, de a nagyobb néha félresikerülnek. De nem a lakásba, mindig oda ahova kell, csak pár centivel mellé. Ezért az ideiglenes gazdim azt mondta, hogy inkább legyek kinti cica. Legyek kinti cica, hogy a leendő gazdimnak az ég világon ne legyen semmi baja velem! Az idegimnek sincs, mert ő így is szeret! Sőt! Látom rajta, hogy ha csak szépen leülök, mint az igazi úrhölgyek, még a farkamra is vigyázok ám hogy ne csak úgy leüljek. Bizony! Én még arra is figyelek, hogy szépen, kecsesen magam mellé kanyarítsam, hogy pontosan olyan legyek mint az a híres francia lösátnoár. Tudom ám, hogy olyan vagyok mint egy elegáns szobor! Zöld szemeimet ilyenkor az ideiglenes gazdimra villantom, összekacsintunk, és mindketten tudjuk hogy van mire büszkének lennünk! Szép vagyok, jó vagyok, csak annak élek hogy boldoggá tegyem a gazdit és megháláljam hogy szeretnek! Még az ideiglenes gazdim őshonos macskáját is szeretem, pedig miatta nem tarthat meg!

De nem baj, ez sem veszi el a kedvem! Semmi nem veszi el a kedvem! Én csak szeretek és szeretek, őt is szeretem, az ideiglenes gazdim is szeretem, az idegeneket is szeretem, mindenkit szeretek! És együtt küzdünk ideiglenes gazdimmal, a fekete cicákért! Én a szépségemmel és a kedvességemmel, ő pedig mindezzel, hogy ezt leírja most nektek! Ő azt mondja, szerencsés hogy én lehetek a egy kicsit a cicája. Én azt mondom, majd akkor leszek igazán szerencsés ha az álomgazdi értem jön! Na? Babonás vagy? Én is! Tudom ha meglátsz, szerelmes leszel belém, én pedig egész életemben meghálálom neked hogy engem választottál! Egy igazi fekete szépséget! Én hiszek benne, hogy hamarosan megtaláljuk egymást!
Dorombolással és egész életedben tartó sok szeretettel vár: Keisha cica



Már gazdis!