Üdvözlünk Mindenkit!

A héten Mi vagyunk a kiválasztottak, aminek nagyon-nagyon örülünk, hiszen a kiscicák miatt rólunk „nagy öregekről” elterelődött a figyelem.
Elmesélem a történetünket….2009-ben a 17. kerületi Önkormányzathoz bejelentés érkezett, miszerint az egyik lakos a kerületi állatartási rendeletben meghatározott létszámnál több állatot tart egy panel lakásban. Nos, ezek voltunk Mi! Egy csőtörés alkalmával a szomszédok betörték az ajtót és akkor szembesültek azzal, hogy Mi tizen ott élünk egy szemétdomb tetején, a saját ürülékünkben tocsogva! Így nézett ki:





A körülmények miatt sajnos nem nagyon bíztunk az emberekben, ami annyit jelent, hogy vadabbak voltunk, mint egy lakás cica! Sőt, szerintem némelyik társam még vadabb volt, mint egy oroszlán J! Nem mindenkivel voltam akkoriban jóba! Szóval, minket állatorvoshoz vittek, ahol megállapították, hogy alultápláltak vagyunk (mivel alig kaptunk enni), a szőrünk teljesen ki volt kopva (mert a saját ürülékünkben éltünk) és hogy rettegünk az emberektől (persze, hiszen bezártak mindannyiónkat egy lakásba függetlenül attól, hogy kijövünk-e egymással vagy sem és hát nem utolsó sorban emberi közelséggel nem találkoztunk). Egy társunk sajnos feladta a harcot! Annyira rossz állapotban volt, hogy már nem tudtak rajta segíteni. Így néztünk ki:





Ez az egész procedúra 2010. 06.02-ig húzódott, ám aznap végre kiköltözhettünk a Noé Állatotthon csodálatos kifutójába. Komolyan mondom Brooklynnal csak ámultunk és bámultunk, micsoda csoda történt velünk! Mivel szocializálatlanok voltunk sokat foglalkoztak velünk a lányok, aminek az eredménye az lett, hogy ketten egész jól viselkedünk már az emberekkel! Egész megszerettük ezt a fajt, mint ahogyan Ti is megszerettetek minket! Most a következő a helyzet: amint jön egy ember felénk, rohanunk üdvözölni és a hálánkat próbáljuk kifejezni különböző módon. Például dorombolunk, hízelgünk, ölbe mászunk és természetesen mindig figyelek arra, hogy ugyanannyi szeretetet kapjon Brooklyn is, mint Én! Nem tudunk betelni veleJ!
A csodálatos embereknek köszönhetően ma már ilyen szépek vagyunk és várjuk az álomgazdi eljövetelét:





Álomgazdi! Már eleget vártunk rád! Jó itt meg minden, de most már HAZA mennénk! Nem akarunk mi együtt menni, ha esetleg ezen gondolkodnál. Nekünk az is jó, ha egyikőnknek nyújtassz biztonságos otthont, de azt mihamarabb! És közben beszéld rá az ismerősödet, vagy barátnődet, hogy a másikunkat fogadja örökbeJ! Ez így korrekt biznisz, nem? Akkor ahogy megbeszéltük várunk, gyere-gyere!!!!