Azoknak, akiknek nincsen háziállatuk, el se tudják képzelni, milyen jó, ha egy kis bundás is tagja a családnak. Azoknak pedig, akiknek nincsenek gyerekeik, arról nincs elképzelésük, hogy milyen izgalmas dolog is a gyereknevelés. Ha mindkettőből osztályrészül jutott, úgy teljes az élet. Legalábbis nekem.
Természetesen egy gyermek és egy kisállat igényei korántsem azonosak, ezért rengeteg dologra kell odafigyelnünk, hogy mindenki elvárásainak megfeleljünk, és a családi béke is fennmaradjon.
Babavárás alatt mindentől félünk, ami veszélyeztetheti terhességünket és kisbabánk egészségét. Ha emellett cicát is tartunk, akkor az amúgy is érzékeny lelkiállapotunkat még jobban felzaklatják azok a fél információk, amik eljutnak hozzánk például a toxoplazmózis betegségről, ami a terhesség korai szakaszában valóban veszélyes. Csakhogy ezen a fertőzésen a lakosság 99%-a már tudtán kívül átesett, hiszen elkapható egy rosszul elmosott zöldségtől, gyümölcstől vagy nyers hústól is (gondoljunk csak a tatárbifsztekre, vagy a szusira). Megfelelő higiéniai szabályokkal azonban a veszély gyakorlatilag nulla, arról nem is beszélve, hogy egyetlen vérvizsgálattal kideríthető, hogy átestünk-e már a betegségen vagy sem.

Vannak szülők, akik abban a pillanatban, hogy kiderül, gyermeket várnak, pánikszerűen elajándékozzák addigi házi kedvencüket - nehogy a gyerek valamilyen fertőzést kapjon a macskától. Pedig egy kisember személyiségfejlődése szempontjából kiemelkedően fontos, hogy állatokkal érintkezzék, természetesen megfelelő higiéniai előírások betartása mellett. Ijesztegetnek azzal is, hogy a cica ráfekszik az újszülött mellkasára, így akadályozva őt a légzésben. A cicák valóban szeretik a puha, meleg, kényelmes fekhelyeket, de ez még nem ok a pánikra! Egy kis odafigyeléssel ez teljes mértékben kivédhető, hiszen bármennyire szeretem bársonytalpú családtagom, nem hagynám, hogy befeküdjön az újszülött baba ágyába – akit, ha őszinte vagyok magamhoz, egyébként sem hagyok felügyelet nélkül soha.

Arra is figyelmet kell fordítani, hogy a szülő a cicával való foglalatosság után alaposan mosson kezet, és a baba ne nyalhassa meg a cicát. Kis kedvencünknek még a baba születése előtt át kell esnie egy féreghajtáson, és amíg kicsi a baba, addig ezt tekintsük is a megszokottnál gyakoribb beavatkozásnak.
Legyünk vele tisztában, hogy a macska ragadozó állat, következésképpen meg tudja védeni magát a rá leselkedő veszélytől. Van olyan életszakasza a gyerekfejlődésének, amikor mindent meg akar kóstolni, legyen a cica farka vagy bármelyik testrésze, esetleg durvábban bánna a szőrös családtaggal, így nem vethető a cica szemére, ha ezt veszélyforrásnak ítéli, és szükség esetén esetleg agresszívabban lép fel az „ellenséggel” szemben.

A szülő felelőssége, hogy ne kelljen a gyereknek megtapasztalnia, hogy milyen az, amikor egy macska meg akarja védeni magát. Bár okos lények, és nagy ívben fogják kerülni a kétlábú családtagot, balesetek mindig előfordulhatnak, még azalatt is, amíg csöppségünk négykézláb rója a parkettát.
De a baba növekszik, kisgyerek, gyerek lesz belőle, aki rengeteget tud tanulni bundás barátjától. Hogy mit is? Empátiát - aminek a tanítása valahogy így hangzik: Ne húzd farkát, képzeld magad a helyébe, ő mit érezhet? Toleranciát: Ne zavard, nem látod, hogy alszik? Számtalan vidámság forrása, ahogy együtt játszanak, bújócskáznak, kergetőznek és fogócskáznak.

A gyerek felelősséget, állatszeretetet, figyelmet tanul. Ez az élethelyzet kitartásra, következetességre, rendszerességre okítja. Az a gyerek, aki cica (vagy kutya) mellett cseperedik fel, sosem lesz kegyetlen, szociálisan érzékenyebb lesz társainál, az állatszeretete pedig meghatározó marad egész életén át. Manapság, amikor az emberi felelőtlenséggel nap, mint nap találkozunk, óriási jelentősége van annak, hogy állatokat tisztelő és szerető, állatokkal megfelelően bánni tudó generációk nőjenek fel.


Belzi Andi és Ági

„Akármilyen rövid a pillanat, mely része a mellettünk élő állatok életének, felélénkíti a miénket, és minden szempontból jobbá, tartalmasabbá teszi azt”
(John Muir)