Noé életérzés egy önkéntes tollából
2011.07.31.
Noé érzés
Az egész a felvonuláson kezdődött.
Minden évben az állatok világnapján van ilyen. Kutyusok,cicák... gazdik az állatokért. Már akkor ott éreztem valami furcsa, nagyon jó érzést. Egy csapat aki tiszta szívből - lélekből áll.
Figyeltem a honlapot, olvastam a cikkeket, böngésztem az állatokat, és meg erősödött a vágy bennem részese szeretnék lenni ennek a csoda világnak és kiakarok menni !!!:-)
Személyesen ott helyben is megismertem az érzést, mi is az amikor lányok - fiúk, asszonyok - férfiak, gyerekek, szabadidejüket nem sajnálva, önkéntesen, boldogan, mosolyogva teszik amit tenni kell(ene) a lovak, malacok, csirkék, kutyusok és cicák között. Sok ember tanulhatna ezektől az emberektől, hogy is kell az állatokkal foglalkozni. Az itt élő kis állatok mind az emberi hanyagság, nemtörődömség, önzőség áldozatai és a Noé megpróbálja ezeket a testi - lelki sebeket begyógyítani.
A macskamentős lányok felváltva, napsütésben, esőben, szélben, hóban, fagyban járnak ki és szeretett cicáikat gondozzák. Minden nap munka előtt vagy után, fáradtságot, időt nem sajnálva
kerül a tiszta alom a cicapopsik alá, az innen-onnan - adományokból - összegyűlt kajcsi a kicsi éhes szájak elé, kezelik a sebeket, figyelnek a gyógyszerekre, rohannak a dokihoz ha szükséges és SZERETNEK!!!
Teszik ezt kint a telephelyen és sokan "ideiglenes gazdiként" saját otthonukat megosztva nem egy, sokszor több cicával is. :-)
Naponta mennyi mosoly, móka, energia tud jönni egy-egy bársonytalptól, de vannak nehezebb napok amikor a kis állat
akár életéért küzdve, az ellátás extra energiát igényel, nem beszélve a féltésről, aggódásról.
A "fizetés" itt dorombolásból, finom bújcsiból és ha nagyon ügyes vagy cicapuszi jutalékból áll, ami mindent feledtet.:-))))
Én még csak figyelem ezeket a lányokat -asszonyokat és minden elismerésem az Övék! Nehéz dolguk van, sokszor nem tudják hogy miből, hogyan tudják megadni a kis életeknek ami szükséges, de a szeretetük mindent legyőz!
Egy kicsit közéjük tartozom már.
Nem olyan szinten mint Ők, de közéjük tartozom. A szívem cica szív, és bár betegségem nem engedi olyan szinten tegyem amit tenni kell, igyekszem, hogy a magam módján segíthessek. Minél többen kellenénk akik segítenek. Megteheted ezt többféle módon, a kis segítség is segítség.
Elég ha elmondod a barátaidnak van még ilyen a világban, esetleg szervezel egy gyűjtést környezetedben, vagy akár ki is látogatsz, körbe nézel (biztos nem szabadulsz többé..:-)) )
De a legtöbbet azzal tudnál segíteni -megfontolt, józan ész döntésével persze - ha Te magad veszel magadhoz egy kis életet - akár ideiglenes gazdiként - és a fenti dolgokat átéled vele...
Sipi
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.
Megosztom a Facebookon