Hát eljött ez a nap is, már megint megöregedtem! Szoktam is már nézegetni magam a tükörben, hogy vannak-e már ráncaim, de szerencsére nincsenek, meg a vonalaimmal sincs baj, szóval szerintem egyáltalán nem látszom öregebbnek, legfeljebb még szebbnek, mint eddig. A mami szerint se változtam semmit, pont olyan rossz vagyok, mint amikor még csak feleekkora voltam. Szerintem én egyáltalán nem vagyok rossz, naphosszat csak nézelődöm az ablakban például… Arról én nem tehetek, hogy nem veszi észre, hogy már nem akarom, hogy simizzen, mikor az ölében vagyok és hát én csak úgy tudok szólni, hogy megharapom.
Jó hát lehet nem kéne egyből vérre menni, de ez így sokkal viccesebb.
Azért annyira biztos nem haragszik, mert végülis mindig röhög rajtam, amitől én még dühösebb leszek, de végülis mi így szórakozunk jól.
A szülinapom nagyon jó volt, már reggel kaptam sok-sok sonkát, szóval sejtettem, hogy itt valami készül: este kaptam sonka-sajttortát is gyertyával! A gyertya nem tudom mire jó, de a sonka nagyon fincsi volt rajta, direkt nekem vették.
Aztán kaptam még egy új beszélő egeret is játszótársnak, hát először kicsit megijedtem a fura hangjától, de persze úgy csináltam, mint aki csak orvul megtámadni készül. Most már sikeresen haladok az ő likvidálásában is. De a legjobb, hogy mami itthon van velem, és jókat játszunk meg lustizunk együtt, és csak az enyém! Megyek is vissza az ölébe …
Orrpuszi:
Pletyka
Pletyka még a Noén amputációja után:
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.