Sziasztok Clinton vagyok. Nővéremmel, Stacyvel egy kedves kétlábúnál élünk. Nevünket ő adta egy divattal foglalkozó műsor szereplőiről ("Mit ne vegyél fel"). Nem is adhatott volna jobb nevet mivel gyönyörűek vagyunk, és ebbe nincs semmi túlzás. Nagyon jól élünk, igaz kicsit aggódok h pocakot növesztettünk, de szerencsére divatos bundánk mindig igazodik a testünkhöz. Nekem a cirmos overálom mellett van egy pöttyös mellénykém, biztosak lehettek benne hogy ősszel mindenki ilyet fog hordani ha meglátják hogy rajtam milyen jól áll.

Stacynek is van mellénye, az övé fehér, amihez színben passzoló zoknikat hord, lehet kicsit elfogult vagyok, de nála szebb cicalányt még nem láttam. Ne tévesszen meg elegáns külsőnk, korántsem vagyunk úri cicák. Imádunk játszani, futkározni. Nagy móka mesterek vagyunk ám, olyan akrobatikus trükköket tudunk bemutatni hogy mellettünk senki se lehet szomorú, folyton mosolyt csalunk a furcsa szőrtelen kétlábúak arcára. Unatkozni sose szoktunk, ha épp nem szaladgálunk vagy verekedünk, akkor a már itt élő kutyának nevezett ugató macskát piszkáljuk, de szerencsére nem bánja. Néha ki tudunk menni a kertbe, amit nagyon élvezünk, rengeteg a felfedezni való, már fára is másztunk, mondjuk a lejövetel még nem az erősségünk. Nekem volt egy hobbim is, az alomból kiszedtem a legszebb kavicsokat és a tálca köré gyűjtöttem, de abba hagytam mert a kétlábú mindig morcos lett tőle és gyorsan össze szedte...

Nővéremmel kicsit más személyiségek vagyunk. Én örökmozgó vagány kandúr vagyok, imádom a kétlábúakat, folyton követem őket és ahogy hozzám érnek dorombolok, mert az nagyon tetszik nekik. Stacy is nagyon eleven cica, és minden mókában benne van, de ő kicsit magának való, szereti a kétlábúnkat, de egyedül is jól érzi magát. Azt mondta a kétlábúnk hogy annak ellenére h nagyon szeret minket ( ez nem kérdéses, minket mindenki szeret), nem maradhatunk örökre nála mert kicsi a hely és már van 3 állata. Ennek nem igazán örülünk, de megígérte hogy nagyon jó gazdikhoz fog minket adni. Azért is írok most Nektek, mert szeretném mielőbb megtalálni magunknak a megfelelő végleges gazdit.

Amit mi adni tudunk: nagyon sok bújás és dorombolás, mókás trükkök, feltétel nélküli szeretet és hogy mellettünk sose lesztek magányosak. Amit ezért kérünk: ennivaló, egy folyton tisztuló alomtálca, és természetesen a szeretetünk viszonzása. Habár eddig kettőnkről beszéltem, tudom hogy nincs rá sok esély hogy egy gazdihoz kerüljünk, és ehhez a gondolathoz már hozzá is szoktunk, addig is minden pillanatot kihasználunk együtt. Ha valamelyikünkbe bele szerettél, kérlek keress fel minket mert már nagyon várjuk azt a kétlábút, aki nem csak ideglenesen fogadna be minket az otthonába.



Már gazdis!