Az úgy volt, hogy egy fiatal pár tisztességben nevelt egy 2S (sanyarú sorsú) és egy 3S (súlyosan sanyarú sorsú) macskát, egyiket az aluljáróból, a másikat pedig a vörösiszap-katasztrófa után egy menhelyről hozták. Egy macska per kopf (vagy fordítva, attól függ, ki hogyan értékeli a macska-ember kapcsolatot) szerintem egészen pöpec helyzetnek nevezhető, de ezeknek semmi sem elég.



A szezon kellős közepén a menhelyekre csokorban érkeznek a kiscicák, és mivel emberhőseink önkéntesek az egyik legnagyobb menhelyen, idő kérdése volt, mikor válnak ideiglenes Mamivá és Papivá egy vagy két apátlan, de inkább anyátlan árva kiscica számára. Nos, ez szombaton meg is történt, a szállítmány pedig szó szerint kettő két apátlan, de inkább anyátlan árva kiscica volt. A nagy frászt. Először is már a családnevük sem túl biztató, ők a Sárkány nővérek. Közelebbről Mokka és Pupilla.

Anyukámnak van egy általános mondása, ha macskákról van szó: rongy, mint a szar. Na kérem, ez a két kormos törpe terrorista(nő) egyelőre még egy luxus nyúlketrecben penget, mert karanténban vannak, de nekik szerencsére, nekünk sajnos már nem sokáig. A pattintós tetővel lezárt ketrecből első éjszaka kimásztak, ahogy kell. Elsőre elképzelni sem tudtuk, hogy a fenébe jöttek ki, de aztán másnap napközben megláttam Pupikát négy lábbal csüngeni a ketrec felső rácsán. Azóta 1,25 kg-os tárcsasúly van a rácson.

A két gyermek külsőre csak hajszálnyit különbözik, de ezt észrevenni is két napba telt, viszont személyiségre teljesen eltérőek. Mokka dagi (mert neki enni van esze), kicsit félősebb, ugyanakkor könnyebben kezelhető. Pupilla az élő bizonyíték arra, hogy Oszama bin Laden nem halt meg. Először is a rácson keresztül módszeresen dobálja ki az almot, láthatóan bosszúból. Ezen kívül folyton ráfekszik a testvérére, ugrál rajta, szóval nem hagyja békén. És tuti biztos, hogy minden szarságban ő az értelmi szerző.

Persze mindketten fújnak, mint a veszedelem, csak ugye egy 6-8 hetes szénfekete szőrcsomó soha az életben nem lesz rémisztő, ha fúj vagy morog. Inkább vicces, de nagyon. Mondjuk amikor az ominózus kimászós este után hajkurásztuk őket a fürdőszobában (jó, én próbáltam megfogni őket, a párom meg okosakat mondott), és Pupi kiszaladt a mosógép mögül a párom lába mellé, a felnőtt férfiember azon nyomban felugrott a kád szélére. Mer’ ugye veszélyes!

Kriszti