Sziasztok!
Hamarosan egy éve, hogy a Noé Állatotthonból elhoztunk egy cicát. Az akkor kb. 5 hónapos Remizát. Sajnos nem sokat tudtunk az előzményekről, arról, hogy hová és mikor született, hogy kiskorában elkóborolt, vagy egyszerűen kidobták az utcára és a sorsára hagyták. Annyit tudunk hogy nagyon betegen találtak rá egy szállodánál. Nagyon pici volt és nagyon beteg. Szerencsére mindig akadnak jó emberek, akik bevitték a menhelyre. Ott kikezelték a betegségeiből, de további gondoskodásra szorult. Átmenetileg hazavitte egy nagyon rendes lány, akinek ezúton is köszönöm, hogy éjjelente többször felkelt hozzá, hogy a szemébe csöppentsen, és aki először egy pávatollal merte csak megsimogatni, mert a cica olyan vad volt. Szobatisztaságra nevelte és próbált rajta szelídíteni. Mivel a cica nagyon szép, valaki magához vette, de nem sokáig volt nála, mert a régi cicája nem tűrte el őt, és visszakerült e menhelyre. Ezután jöttünk mi, akik megláttuk az interneten, és azt mondtuk, hogy csak ő kell. Rövid kis élete annyira zűrzavaros volt, hogy nem csoda, hogy amikor érte mentünk menekült előlünk. Mi azért boldogan vittük haza, bíztunk abban hogy jó lesz majd neki nálunk. Lassan megnyugodott a kis lelke, mert itt szeretetet kap és törődést. Már szép nagy cica lett belőle. Én, aki a legtöbbet vagyok vele, én vagyok számára a biztonság. Árnyákként követ, már lehet simogatni, játszani vele. Kiderült, hogy tud dorombolni és dagasztani is. Nekünk pedig öröm, ha ránézünk és látjuk a kis elégedett arcát. Vigyázunk rá és főleg nagyon szeretjük. Megérdemli, mert annyit szenvedett már.
Judit
Remiza bekerülésekor:
Remiza otthon:
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.