Kedves Megmentőim!

Annyi minden történt velem az elmúlt 9 napban, alig tudom, hol kezdjem. Szóval a közel másfél órás utat elég jól viseltem, bár azon a hangos kék izén kicsit (nagyon) féltem. Szépségem és fantasztikus kisugárzásom első áldozatát még a Pillangó utcai metrómegálló peronján szedte, ahol egy 150 kg-s smasszer alkatú ellenőr bácsi kérte gazdim, hogy mutassa jegyét vagy bérletét. A gazdim megkérte, hogy fogja meg a hordozódobozt, amiből fantasztikus szépségem csak úgy sugárzott kifelé, mivel aznap esős volt az idő és nem akart a hordozódobozzal a koszos peronra tenni. Az "alig" félelmetes bácsi ekkor rám tekintett és vége volt. Mélyen és bájosan a szemeibe néztem, mire így szólt: "Köszönöm kisasszony, hagyja csak, biztos önnél van, köszönöm. Fantasztikus ez a kiscica." Mondjuk ez utóbbival én is teljes mértékben csak egyetérteni tudok, különben nem szeretett volna belém első látásra a gazdim, s bár volt nála bérlet, mohó és szertelen fejében megfordult, hogy számára szépségem ezek szerint igazoltan akár évi 120eFt-os megtakarítást is eredményezhetne. Innen kedve tudtam, hogy kapcsolatunk minden téren gyümölcsöző és szimbiotikus lesz.

Azért már nagyon vártam, hogy leszálljunk arról a kék valamiről, aztán valami kevésbé hangos sárga valamire szálltunk, ahol újabb áldozatokat szedtem nekem gügyögő nagymamik és fiatal hölgyek és felém integető kisgyerekek kedves személyében, ellenőr viszont sajnos nem jött, hogy újra tesztelhettem volna karizmatikus kisugárzásom. Aztán egy másik kék valami következett, ahol a gazdim már el tudott úgy helyezni védett helyen, hogy ha kinyitja nekem az ajtót, akkor sem tudok elmenekülni -mondjuk nem is állt szándékomban-, és onnan kezdve nyitott hordozóajtóval utaztunk úgy, hogy közben simogatott meg beszélt hozzám -láttam páran ezért kicsit furcsán néztek rá- de ha jól emlékszem, annyit mondott, ne féljek a zajtól, meg hogy valami jó lesz, de aztán már nem emlékszem, mert elaludtam.

Arra ébredtem, hogy egy szobában vagyok, előttem áll egy felnőtt cica, aki odanyomja az orrát a rácshoz. Gazdim kicsit hezitált, hogy kiengedjen-e rögtön, de ágaskodva jelt adtam, mert éreztem, ő ott a rács túloldalán már régóta csak rám várhat -mondjuk nekem is kicsit megtetszett-, de hogy ne bízza el magát, igyekeztem megtartani a 10cm-s intim zónám integritását. Mentem diadalittasan egy kört a szobában, feltérképezve mindent, hagytam hogy ez a kissé papucsnak, de nagyon érdeklődőnek tűnő cicaúrfi mögöttem kullogjon és próbáljon kényes és kevésbé kényes helyeimről illatmintát venni. Aztán lemosdatott, mintha az anyukám lenne és szerencsére nagyon hamar megkaptam az első betevő falatom, amiben igazán az volt a felháborító, hogy ez olyan falat volt, ami a mellettem tébláboló papucs tányérjába is "betevődött" gazdim által.

Ezt felháborítónak érezvén ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy mindkét tálat birtokba vegyem heveny -és félelmetes, szinte vérmacskához illő - morrogás közepette. (Azért a végén, mikor már mindkettőből ettem annyit, hogy többet nem is tudtam, megkegyelmeztem papucsnak, és hagytam, hogy előrébb lépjen.) Sőt, azóta még több kompromisszumot tettem e téren: egymástól 10 cm-re együtt eszünk, s jó házaspárhoz illően közösen irigykedünk egymás -természetesen sokkal finomabb- elemózsiájára, így amint kitöltik elénk az alutasakos menüt, pár falat után ellenállhatatlan a késztetés, hogy kicseréljük étkeink, s mivel a másodszori visszacserélés valószínűsége igen csekély (eddigi megfigyelések alapján kisebb, mint 20%), így gazdink rájött, hogy az optimális allokáció az, ha rögtön elém teszi a felnőtt, papucsom elé pedig a junior elemózsiát.

A család minden tagját egyből lenyűgöztem kiemelkedő szociális és intellektuális képességeimmel, melyek még talán szépségem is felülmúlják, bár ki tudja, ez lehetséges-e....
Bevallom kicsit sokkolt, hogy mennyire kis pisisként akartak kezelni: külön nyitott alomtálat tettek oda nekem a papucsom fedett macskawc-je mellé, tekintettel kisebb termetemre, hogy a pereme ne legyen magas és ne féljek a csapóajtótól, majd élénk hurrázás és éljenzés tört ki, mikor látták, hogy alkalmas vagyok nemcsak a wc rendeltetésszerű használatára és a produktum gondos elrejtésére, hanem a magasabb oldalfalon való elegáns átszökellésre is. Én nem tudom, csak azért néznek hülyének, mert kicsi vagyok? Vagy ez egyszerűen a szép nőkkel szemben fennálló ostoba sztereotípia....? Várakozásaikat a magasabb tárgyakra (íróasztal, kisasztal) való fel-leugrás tekintetében is százszorosan felülmúltam kicsiny termetem ellenére. Egy dolog viszont rendkívül aggaszt: mivel egész nap pörgök-forgok-pofozkodok-papucsot ijesztgetem-farkát harapdálom-üldözöm és próbálok hátulról váratlanul ráugrani, papucs a nap végére-közepére elfárad, és ilyenkor a számomra még (megalázóan) magas zongora és ruhásszekrény felé orientálódik; majd ott huzamosabb ideig úgy foglal helyet, hogy egy óráig ne léphessek vele közelebbi fizikai kontaktusba (néha még el is szenderedik a kimerültségtől). Ez rám viszont nem igazán jellemző még éjszaka sem, akkor újra papucsot kergetem, vagy gazdimon élesítem kicsiny körmeim, és fel-le ugrálok a hátán. Szóval arra kérlek, ha tudtok, járjatok közben gazdimnál a még számomra bevehetetlen magasságú bútorok magasságának azonnali 'lealacsonyítása' érdekében, mert ez az igazi diszkrimináció...!!!! (Egyébként elhatároztam, hogy ezen alkalmatosságokat is egy-két héten belül határozottan birtokba veszem!). Ne értsetek félre, nem uralkodni akarok ám, csak....... szerintem ez természetes....

Személyiségem lírai és romantikus részét nehogy figyelmen kívül hagyjuk, gazdim mondta, hogy feltétlenül említsem meg, hogy azt a furcsa berregő monoton hangot már az első 24h végén kiadtam magamból, mikor a hasamat simogatták (a fejsimogatásra a mai napig nem reagálok ekkor hálával), azonban mikor megláttam, hogy ettől a gazdimnak hogy hízik a mája és hogy már azon gondolkodik, megírja-e ezt Nektek azonnal sms-ben, akkor gyorsan abbahagytam, nehogy elbízza magát. (Azóta ezt az ostoba ösztöntevékenységet igyekszem kizárólag a hajnali órákra korlátozni, mikor a nappali-éjszakai hajsza miatt úgy kimerülök, hogy gazdim karjaiban vagy fejénél landolok, és akkor ez a furcsa hang újra önmagától beindul.) Na jó, bevallom, ma kicsit átestem a ló másik oldalára: hajnali fél6-kor ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy puszikkal halmozzam el, a fülét és az orrát bökdössem és a hónalja alá nyomakodjak nagyon hangos "ilyen furcsa hang" keretében. Ezt 7-ig folyamatosan csináltam, aztán azt hiszem, elaludtam.

Ezt kizárólag azért tettem vele, mert papucsférjem -ha nem is teljesen, de részben- megvonta szeretetét gazdimtól: kevesebbszer dorombol, meszebb alszik tőlünk és nem jön oda "Gór reggeltet" kívánni, mint korábban.(jajj, nem is említettem, hogy szeretett papucsom polgári neve Gór(Cső), de Gaar-nak kell szólítani, arra hallgat.) Hát, én inkább maradok a farokharapdálás vagy hátulról megijesztés mellett, azzal biztosabbra mehetek ... egyébként komolyabbra fordítva a szót, nagyon megkedveltem Gaart: egész nap vagy mosdat, vagy együtt játszadozunk, kergetőzünk, rohangálunk, birkózunk.Én azt szeretem a legjobban, hogy van egy nagy könyvszekrény, ami mögött a falnál húzódik egy radiátor-bekötőcső, és én azon szeretek sétálgatni és settenekedni, majd a kellő pillanatban a szekrény mögül rárontani áldozatomra (az esetek 90%-ában Gaar-ra). Ezzel az első délután a gazdimnak is igen kellemetlen perceket okoztam, ugyanis hallotta a kaparásom a szekrényből (valójában mögül), mire azt hitte elsőre, a szekrényből jött. Csodálkozott, hogy kerülhettem be, ha nem is nyitotta ki, és aggódva átkutatta a legkisebb fiókot is, hátha valahol játékból elbújtam, de nem értette a helyzetet és félt, megfulladok, mert hiába nézett többször is a szekrény alá, én nagy körültekintéssel vigyáztam arra, hogy a farkincámnak még csak a vége se lógjon le a csőről,s így ne lehessen látni, hogy azon ülök, magamat a falnak préselve.

Na meg gazdim el se tudta képzelni, hogy a fal és a szekrény közé be tudom préselni magam. Mikor végül rámtalált, könnyes szemmel nevetett a megkönnyebbüléstől, és megígérte, hogy ha növök, előrébb húzza a szekrényt, hogy tovább élvezhessen eme fantasztikus rejtekhely előnyeit. Azóta a nap 10%-át ezen sétálva, ugrálva, homorítva-domborítva, farkat támadó állásban rezegtetve töltöm, alig várva, hogy ráronthassak valamelyik balekra.....Azért általában megijednek.....(vagy már az is felmerült bennem, hogy csak úgy tesznek, de nem, az nem lehet...). Ezen fűtéscsöves szenvedély miatt gazdám fontolgatta a Csövi név alkalmazását is, de megfenyegettem, hogy ha egy ilyen degradáló nevet aggat fantasztikus szépségemre, véglegesen megvonom tőle azt a berregő hangot, amitől hízik a mája. Meg gondoljon már bele, hogy egy ilyen közönséges nevű macskától hogy várhatna máskor ígéző tekintetet 150kg-s szekrényekre....?!! Szerintem egyébként hogy lássa, én is kompromisszumképes vagyok, a Tőletek kapott fantasztikusan elegáns Mao névre onnan kezdve úgy-ahogy elkezdtem hallgatni, úgyhogy úgy döntöttem, jövő héten feltétlenül felugrom az állatklinikára egy kombinált oltásért.

Jajj nem, nem a betegségektől való félelem motiávál, az ilyen gyönyörű macskák, mint én sosem félnek, csak úgy megjegyzem, hanem hogy ha kapok oltási könyvet, akkor véglegesen biztos lehetek benne, hogy Mao vagyok-leszek-maradok, nem holmi Csövi, na meg amit a gazdim anyukája mondott: Finciri...ah...pfujjj....na majd meglátják, nemsokára leszek nekik jó nagy 4-5kg-s Finciri.....ezt szem előtt is tartom étkezésekkor, mikor Gaar-tól elveszem -na jó, csak ideiglenesen- a felnőtt kaját (is).

Gaarral kapcsolatban egyébként meg kell említenem, hogy rendkívül áldozatkész és jólelkű: kedd du.n ivartalanításon esett át, ami eddig nem történt meg, mert kiskora óta szobacica volt, aki ivartalanított nősténycicuval élt, valamint sajnos szívbetegség gyanúja merült fel nála korábban, ami miatt nem volt egyértelmű, hogy a jót tesz-e az ivartalanítás, de mivel szerencsére ez a veszély elhárult és kedves Gaar kitűnő egészségnek örvend, el tudták kedden végezni az ivartalanítást.

Gazdim még nagyon örül annak is, hogy bár Gaar étvágya nyaranta nagyon visszaesett, több mint 1kg-t fogyott, a száraz eledelt meg soha életében nem ette meg, ellenben mióta én megérkeztem -gonosz gazdim szerint a rivalizáció miatt, nem is értem ilyenkor mire gondol-, mindent megeszik, még a száraz tápra is rászoktattam, és fizikai kondíciója is javult.
Igen, tudom, már kikövetkeztettétek, minden férfi megfiatalodik ilyen szép (és okos) nők társaságában, mint jómagam. Szóval nehogy azt higgyétek, elbíztam magam, de képzeljétek, Gaaromnak van egy olyan kedvenc helye, ami egy könyvesszekrény mélyedése egy nagy puha takaróval, és ott szokott az étkezések után vagy napsütéskor sziesztázni: Engem már oda is felenged maga mellé, vagy egyedül is bitorolhatom ezt a helyet, szegény előző cicának meg ezt még egyáltalán nem engedélyezte. Szóval szerintetek is szeret? ....mármint imád, ugye? Egy kicsit én is kedvelem, főleg, hogy engedi lebírkózni magát, meg harapdálni a farkát, meg nem mintha nem zuhanyoznék rendszeresen, de mikor lemosdat.....


Szóval egyelőre ennyit mindenképpen szerettem volna tudomásotokra hozni, hogy miattam ne aggódjatok, nagyon jól vagyunk és mindannyiunk köszöni, hogy megmentettetek és segítettetek rátalálni Gaar-ra és gazdimra és a családjára, akinek még az anyukája is megsimogatott, pedig szerinte a macskák sertés- és madárinfluenzát, kergemarhakórt meg mindenféle halálos nyavaját terjesztenek (mondjuk nem értem erről a fatális listáról a szekrény mögül a fütéscsőről való kiugrás által okozott halálfélelem következtében fellépő szívmegállást hogy volt képes lefelejteni... ), szóval nagyon nagy szám, hogy engem ŐŐŐ megsimogatott, sőt még egyszer azon kaptam, hogy azt mondja rám, tökéletes.... jajj ennél szebben nem is zárhatnám soraim, mint tökéletességemmel és tökéletes családommal, akik tökéletesnek gondolnak...

Szeretettel üdvözlöm Lizát és a Nálatok tartózkodó -hozzám igencsak hasonló, és 99,9%-ig majdnem olyan szép és tökéletes -Bono és Filo úrfikat, és kívánok nekik gyors begazdisodást, kevés kék hangos járművet és sok fűtéscsövet, vagy amilyen alkalmatosságot szeretnek, Nektek pedig további erőt, kitartást és sikereket és sok visszasugárzó szeretetet a hozzám hasonló -fantasztikus és tökéletes- lelkektől. Tökéletes vigyázóim voltatok, kívánom ezt a "szerencsét" minden rászoruló sorstársamnak:

Szeretettel: Mao

Szép álmokat, megyek felébreszteni Gaart, ne aludjon egy ilyen tökéletes nő mellett, mint....vajon ki?... )

U.I.: a képek sajnos közel sem adják vissza tökéletességem 100%-át, egyrészt a felbontás miatt, másrészt amiatt, hogy állandóan heves mozgásban vagyok, így az igazán érdekes tranzakcióim vizuálisan követhetetlenek. Még nem adta gazdim fel, és majd még készít továbbikat és természetesen Nektek is küldi, hogy ne legyetek híján szépség(em)nek...!

Még ideiglenesemnél:



Otthon:



Nagy tesóm:)