Szia kedves Gazdim!

Pepe vagyok, a meglepi kiskandúr. Tudniillik egy családi legenda szerint fekete cicaként születtem, de rögtön utána félig belepottyantam egy fehér festékes dobozba. Ezen mindannyian jól meglepődtünk, még a festék is. Aztán kiderült, a festéket nem lehet lemosni. Na ezen mégjobban mégmeglepődtünk mégmindannyian, még a mégszomszédok is, a festékről nem is nyarvogva, merthogy az teljesen kiborult!

De egy másik változat szerint fordítva történt, és fehér cicusnak születtem, aki fekete festékbe pottyant… ez talán nem is olyan fontos, a lényeg, hogy léci ne próbálj kimosni, jó? Csak meglepődnél, mennyire nem menne, és mennyire nem élvezném, pedig szóltam! Aztán sok mindenféle meglepi jött: kitettek minket a mamival egy dobozban a Noé közelében, és a mami megszökött. Nem voltak olyan jó meglepik. Aztán jöttek a Noésok, és odakerültem egy tündéri ideigleneshez, ezek már szeretem meglepik voltak.

Amikor néha bemutat a barátainak, azok is meglepődnek, mert ha előröl néznek meg, és hirtelen megfordulok, azt mondják, hogy: „Jééé, fekete a háta!”, és fordítva, hát nem vicces? De a világ legeslegjobb meglepije az lenne, ha véglegesen gazdihoz kerülnék. Már volt egy álomgazdim, aki nagyon belém szeretett, de volt egy idősebb macskája, aki vele ellentétben nagyon kifelém szeretett, hiába igyekeztem, visszakerültem a pótmamimhoz.

Azóta is bánatosan ülök a növények közt, és yin yang-bundámból adódóan is az élet nagy ellentétein tűnődöm, mint például azon, hogy most egyek, vagy igyak? Aludjak, vagy játsszak? De a leginkább azon gondolkozok, hogy milyen az igazi, hosszú, boldog gazdis lét? Azt nagyon szeretném, valami csoda lehet! Már annyi vicces játék, összebújás és doromb gyűlik bennem, hogy meg kell valakivel osztani, de gyorrrrrrrrrsan!!!

Merthogy mindezektől elkezdtem rohamosan nőni, pedig igyekszem pici cica maradni, mert azokat mindig olyan gyorsan elviszik. És azon nem szeretnék meglepődni, hogy hiába, nagy kandúr lettem, és még mindig nincs gazdi… amikor néha belenézek a tükörbe, megállapítom, hogy olyan kis álarcos pofim van, mintha a velencei karneválból hoztak volna, vagy mintha Zorro segítője lennék. Miért is ne? Ha Batman bácsinak van Robinja, és Sherlock Holmes bácsinak Dr. Watsonja, miért ne lenne Zorrónak egy Pepéje?!

De várj, van egy sokkal-sokkal jobb ötletem: miért ne lenne NEKED egy Pepéd? Merthogy még egy ilyen Pepét, mint én, biztos nem találsz sehol! Gyere gyorsan, lepj meg egy hazaviszlek meglepivel, és ígérem, csupa vicces-boldog-dorombolós meglepi lesz velem az élet! Siess, én itt várlak a növények között!!!

Pepe



Már gazdis!