írta: Bodnár Zsuzsanna

Gyakori probléma állatbarátoknál és állatvédőknél is, hogy félős vagy vad cica kerül a környezetükbe, és cél lesz a macska megszelídítése. Rengeteg féle metódus létezik, és rengeteg féle cica is, nincs olyan módszer, ami minden cicánál egyformán beválna. Vannak cicák akik gyorsan fejlődnek az egyikkel, és lassan a másikkal. A legtöbb cica idővel mindenféle „metódus” nélkül megszelídül, azonban állatvédőként nálam nagyon fontos, hogy a lehető leghamarabb megszelídüljön az adott állat, mivel sokan várnak az utcákon a férőhelyére, és életek múlnak azon, hogy egy hét alatt szelídül e meg vagy fél év alatt.
Egy konkrét eseten keresztül leírom az általam használt technikát, mint esettanulmány – a leírt cica egy viselkedésében, reakcióiban tipikus esetnek mondható, kb egy tucat esetben vált be eddig nálam, és ért el áttörést néhány nap alatt a macskáknál.

Kerala

Kerala ismeretlen előélettel került védelmembe, megtalálója dupla dobozba zárva hozta a menhelyre, arra hivatkozva, hogy támadhat. A továbbiakban az ellentmondó információk miatt úgy kezeltük a cicát, hogy nincs róla biztos információnk.
Rövid helyzetértékelés után vastag kesztyűvel kivettük a cicát a boxból és elhelyeztük a ketrecében. Nem támadott, de hangosan morgott, köpködött és fújt, úgyhogy a továbbiakban nem zavartuk, hagytuk megnyugodni a cicát és magára hagytuk.
Sajnos pár nap múlva észrevettük, hogy a cica nem egészséges, náthás, és kezelésre lenne szüksége. Ekkor döntöttem úgy, hogy hazahozom, és meglátom, tudjuk e kezelni, szót tudunk e vele érteni annyira, hogy meggyógyítsam.

Az érkezés
Keralát itthon a lakás egy nyugodtabb pontján helyeztem el egy szobakennelben, melyben alomtálcán és egy puha pléden kívül csak víz és száraztáp volt. A puritán berendezés szándékos – játszani ilyenkor még nem szeretnének a cicák, a bújóhelyek pedig lassítják a fejlődést, így a sima pléd vált be a legjobban. A cica hevesen fújt és morgott, úgyhogy kesztyűben láttam el, de hagytam pihenni első este. Úgy döntöttem, hogy először a szelídítésnek látok neki, és a nátha kezelését csak akkor kezdem el, amikor kialakult egy bizalmi kapcsolat.

1.nap
Kerala továbbra is morgott és köpködött ha közelítettem, de mivel eddig nem volt karmolás, ezért levettem a kesztyűt, és a sarokban gubbasztó cicát óvatosan megérintettem. Nem történt semmi, nem mozdult és nem is támadott, így folytattam az óvatos simogatást – megfigyeltem, hogy a fejét érintve kevésbé rezzen össze, azt kedveli, így ezt a részt simiztem főleg. A nap során 6-7szer is lementem hozzá pár percre, mindig le lettem fújva én meg mindig megsimiztem a kedvenc helyein.

2.nap
Második nap folytatódott az első napi program, sokszor meglátogattam a cicát, de mindig csak pár percre. (Napi 30-40 perc a minimum ajánlott foglalkozás) Elég feledékeny cica, így újra és újra átvettük, hogy bejövök – megpillant – beszélek hozzá – megérintem – elmegyek, hogy rutinná váljon számára is.
Mivel első nap szépen fogyott a száraztápja, ezért úgy ítéltem, hogy a kajálással nincs gond egészségügyi szempontból. Ekkor mindig el szoktam venni az ételt, hogy ne legyen a cica előtt korlátlanul, hanem a továbbiakban mindig én hozom. Amikor ott vagyok, megkínálom, amikor eljövök, akkor pedig elveszem – így a cica összeköt valami jó dolgot a jelenlétemmel, és felgyorsul a bizalom és az érdeklődés fejlődése. Nem kézből etettem még, hanem csak lehelyeztem a tálat egy könnyen elérhető helyre a cica elé.
A második nap végére az elzárkózó cica elkezdett vegyes jeleket küldeni felém. Bár fújt, de a simogató kézbe elkezdte belenyomni a popiját, a gubbasztó cica most először kinyomta magát a tenyerembe.

3.nap
Nagyon jól haladtunk továbbra is, a popival törleszkedés már szinte másodperceken belül beindult, valahányszor meglátogattam, és a sarokban gubbasztó póz is egyre nyitottabb. A mai napi áttörés az első dorombolás – bár továbbra is fúj a cica, már egyre kevésbé van meggyőződve, inkább csak megszokásból fúj egyet.
Mivel a kaját is mindig én hozom, többször lebukott, hogy kukucskált felém kiváncsian, a nyakát nyújtogatva, hogy hol vagyok, mit csinálok. Az esti utolsó simogató látogatásnál aztán eldobta magát a gubbasztásból és felkínálta a pocakját simire – ez nagyon nagy, bizalmi dolog, főleg, hogy azért még mindig a sarokban gubbasztás határozta meg Kerala lelkiállapotát.

4.nap
Még mindig volt fújás, de egyre kisebb arányban. A dorombolás, a törleszkedés, a pocakmutogatás és a szemkontaktus már rutinból ment, így ideje volt ismét három dolgot nehezíteni a cicának. Egyrészt kipróbáltuk a kézből etetést – cicapudingot kináltam közvetlenül neki, amit elfogadott, másrészt megkértem egy családtagot, hogy simogassák a cicát, hogy megtanulja, hogy nem csak az én személyem nem bánt, hanem más embereket is elfogadjon.
A harmadik új tananyag a cica emelése volt. Mivel a simogatás már nagyon jól megy és nem stresszel tőle a cica, nagyon óvatosan megpróbáltam a grabancánál picit megemelni, hogy az alatta levő fekhelyet kitakaríthassam. Ezt a lépést nagyon óvatosan kell megpróbálni, mert sok cica abszolút kiakad tőle, és megijedhet. Nem kell az egész cicát megemelni először, inkább csak egy finom testsúlyemelkedést kell elérni és megfigyelni a reakciót. Kerala rongybabaként hagyta, hogy arrébb tegyem, ami hatalmas eredmény a bizalom szempontjából.

5.nap
Sajnos mivel a cica nem volt egészséges, muszáj volt megkezdeni a kezelést és terhelni a törékeny kapcsolatunkat. Ezt tablettázás helyett szurival végeztem, ami kisebb kockázat egy félős/vad cicánál.
Egyébként folytattam az intenzív simi-kaja-emelgetés-pocakvakargatás terápiát, a cica már tudta hogy miért jövök. Ez gyakorlatilag az utolsó szakasza az intenziv terápiának, ilyenkor már be lehet adni a cicának cicabújót, odut vagy játékokat, amennyiben valaki szeretne. Kaját továbbra is a jelenlétemben evett (napjában sokszor, bőségesen), de egyébként már normális, kiváncsi, nyitott cicaként viselkedett.
Kerala sosem játszott életében, megijedt a labdáktól, így egyenlőre ezekkel nem terheltem.

6-14.nap
Itt a gyógykezelésen volt a hangsúly, a rehabilitáció szempontjából új trükkökre nem volt szükség.
Mivel a simizés már nem jelentett Keralának kihívást, ezért apró lépésenként elkezdtem tovább terhelni a cicát. Minden újdonság „terhelésnek” minősült, és megijedt tőle, de pár perc elteltével megnyugodott és az adott dolog normalizálódott a cica számára hamar. Ilyen újdonság lehet pl kapucniban simizni, új testrészt simizni, új családtagot megkérni, hogy simizze a cicát, áthelyezni a kennelen belül az ágyát, új ágyat betenni, rátenni egyplédet félig a ketrec tetejére, esetleg a szobakennelt is át lehet helyezni, hogy új helyen folytatódjon a rehab. Minden ilyen újdonság nagy dolog a cica pici világában, segíti és felkészíti a kiköltözésre, ha ilyen változásokkal foglalkoztatjuk.

Egyetlen dologgal volt Kerala elmaradva még egy héttel a rehab megkezdése után is: nem szívesen állt fel. A ketrec padlóján nagyon szivesen tekergett, hempergett, de nem szeretett felállni, vagy járkálni, így erre külön hangsúlyt kezdtem fektetni. Magasan tartott jutalomfalatokkal ösztönöztem, hogy kikászálódjon a talajszintről, és pozitiv megerősítésekkel sikerült elérni, hogy először felüljön, aztán pedig komfortosan felálljon, járkáljon a ketrecben.

14 nap után
Általában két hét elteltével szoktam kiengedni a szobakennelből a rehabilitáción levő cicákat szabadon a lakásba. (Kerala náthája további kezelést igényel, így még nem engedhetem ki a lakásban, de ez lenne az az időpont, amikor a szelídülés szempontjából kiengedhetném.) Ilyenkor törvényszerűen visszaesés történik, a cicák elbújnak, hisz ez volt sokáig az egyetlen megoldásuk a dolgokra. A két hetes szobakennel azonban megtanította őket egy másik megoldásra is, és nagyon hamar elő szoktak bújni, hiszen emlékeznek a tanultakra. Összességében a bekerüléstől számított 1-1,5 hónapon belül szabadon is oldottan, bizalmasan viselkedő cicák szoktak kikerülni a fenti metódusból, akiket be lehet mutatni pl örökbefogadási céllal érdeklődőknek. Vannak, akiknek lassabban megy, de vannak, akiknek ennél is gyorsabb az átmenet.

Jótékony hatással van a rehabilitálandó cicákra barátságos cicák jelenléte, ha látják pl a saját cicánk nyugodtságát. Vad kölykök esetén a külön költöztetés nagyon sokat szokott segíteni, mivel így nem hergelik egymást pánikba, menekülésbe.