Amikor Fruzsit (volt Áfonya) elhoztuk a menhelyről, ti már előre mondtátok, mennyire kedves cica. Én úgy voltam vele, hogy persze, hogy kedves, minden cica kedves. 😀
De aztán megértettem miért mondtátok. Már az első nap dorombolva beleült az ölünkbe, hagyta magát ölelgetni, a puszi ellen se tiltakozott. A kezdetektől fogva velünk alszik az ágyban, persze keresztbe, hogy nekünk már csak tíz centi széles csík maradjon, hogy vigyázzfekvésben kelljen aludni. 😀 Amúgy, ha nem az ágyban alszik velünk, aludni se tudok, olyan hiányérzetem van.
A macskatápok közül kb csak a száraz tápot eszi meg. Próbálkoztunk már alutasakos, tálcás tápokkal, de azokat nem nagyon szereti, pedig próbáltuk nyalánkságokkal elhalmozni őt. Ellenben a sült csirkecomb, párolt halacska, és ilyesmi házikosztot szereti.
Imádja a pecabotos játékát, szó szerint. Egész nap azt kergetné. Nekünk már a karunk letört, de ő még mindig azt követeli. Nagyon okos egy cica. Szavak nélkül is mindent ki tud fejezni. Odaül a pálca mellé, és néz nagy kerek szemekkel. Olyankor meg kell zabálni. ❤️ Teljesen függő. Naponta fél-egy óra játék szokott lenni esténként, sajnos ennél több nem nagyon fér bele.
Először azt hittük, nem tud nyávogni. Édes murrogó hangot ad ki általában, ami nem nyávogás. Ha valamit követel, akkor is inkább sikítozásnak nevezném a hangját, mint nyávogásnak. Ha velünk beszélget, a szája nyávogásra nyílik, de hang nem jön ki rajta. Némán nyávog, olyankor megzabálnám legszívesebben. :D
Mielőtt ő hozzánk került, mindkét cicánkat elvesztettük. A párommal azt hittük, hogy nem lesz több cica, akit úgy szeretnénk, mint őket. De tévedtünk. Fruzsi annyira jó cica, hogy semmi pénzért nem adnánk senkinek, és elfoglalta a helyét szívünkben. Nem mellesleg felfedezünk vonásokat az előző két cicánk tulajdonságaiból. Néha azt hiszem, hogy az elhunyt cicáink lelkei benne éledtek újjá.
Körfolyosós lépcsőházban lakunk, és nyáron szeret kiülni az ajtó elé hallgatni a hangokat, lesni a madarakat. Le van zárva a mi ajtónk előtti tér egy ráccsal, amin nem tud kimenni. Elvileg biztonságos, gondoltuk. Az előző két cica is szeretett kimenni, és ők mivel már idősebbek voltak, nem nagyon randalíroztak. Fruzsi ellenben iszonyat agyafúrt, megtalálta a rést a pajzson. Még szerencse, hogy csak szigorú felügyelet alatt mehet ki, és észrevettük, hol kell még plusz tyúkhálót kidrótozni. A szemfülességünk nem lankadhat, mert amikor jobb idő van, kislisszol a lábunk között, amikor hazajövünk, és ha nem vesszük észre, kizárhatjuk az ajtó elé. Szóval állandóan ellenőrizni kell ajtózárás után, hogy hol a macska, mert nem szeretnénk meglepetést. :D
További szép napot nektek! Az irományt is meg a fényképeket is kendőzetlenül közzé tehetitek mindenféle webes felületen. :)
Üdv
Rita, Jani & Fruzsi 🙂
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.